Betegen, ágyban, párnák közt töltötte az Eger Rallye előtti egy hetet Bencs Zoli, aki testvérével, Gabival az évadnyitó versenyen mutatta be, a Rallye2 Bajnokság mezőnyében az új Hondáját. A száguldozás megtette gyógyító hatását, mivel a célba már fülig érő szájjal, csaknem teljesen egészségesen érkezett meg a miskolci pilóta. Bencs Zoli foglalta össze az egri versenyüket.
Az első „éles” Rallye2-es futam volt nektek az Eger Rallye, az új Hondátokkal. Hogyan készültetek rá?
Az autónkon akadt munka a tél folyamán, de a rajt előtt egészen egyben volt, és a futamon sem érhette szó az új Hondánkat, mert Molnár Zsolti barátunk ezúttal is remek munkát végzett.
Milyen volt a versenyetek?
Izgalmas, és itt főleg a legvégére gondolok, mert a fékekkel adódott némi problémánk. Igaz, hogy egy A csoportos autók számára kijelölt géposztályba neveztünk Egerben, de a mi autónk minden tekintetben N-es, széria autó. A fékek is széria alkatrészből állnak össze. A korábbi autóink A-sok voltak, megszoktuk a fékeiket, igazából soha nem volt vele problémánk. De Egerben, a Hondánkon, az utolsó szakaszra egyszerűen elfáradtak, elfogytak a féktárcsák. Meghajlottak. Ütöttek vágtak mindent, rázták a kormányt minden egyes féktávon. Valószínűleg azért alakult így, mert hamar összeégtek a fékbetétek. A tizedik gyorsaságin már óvatoskodnunk kellett, hogy biztonságosan célba érhessünk. A versenyünk ettől függetlenül jó volt, bár túl sokat nem tudtunk rá készülni. Én nagyon beteg, lázas voltam az Eger Rallye előtti héten. Az autó amúgy is csak szerda estére lett felkészítve, úgyhogy ezeknek köszönhetően egy métert nem tudtunk tesztelni az autóval. A váltót csaknem egy hónapnyi késéssel kaptuk vissza a revízióról. A gumik újak voltak, soha nem mentünk még ilyen EB-s, VB-s Hankook gumikkal. Az első kör az totális tapogatózás, ismerkedés volt, a másodikban kezdtem igazából elkapni a fonalat, felvenni a ritmust és megismerni a gumikat. Ekkor kezdtünk el jelentősen javítani az eredményeinken, főleg magunkhoz képest. Egy apróbb kalandunk volt, rögtön az első Szarvaskő-Egerbocs gyorsaságin, az elágazásban. Úgy akartam, vagyis úgy fordultam be az elágazásnál, mintha a régi Skodánkkal autóznánk, és alaposan megközelítettük az út mentén lévő, leirtott gallyrakást. Orrtolósra sikerült a kanyarodás, de megoldottuk végül gond nélkül. Ez volt a legnagyobb kalandunk. Az autó hibátlan volt, jól döntöttünk, mikor erre a Hondára esett a választásunk. Megbízható kocsit kerestünk, úgy gondolom, hogy megtaláltuk. A géposztály negyedik helyén értünk célba.
A hazai versenyetek következik, a Miskolc Rallye. Ott lesztek? Ismerős az új, selyebi szakasz?
Igen, ott leszünk és a cél a cél lesz, reméljük, hogy dobogós helyezéssel tudjuk megörvendeztetni a versenyre kilátogató barátainkat, ismerőseinket, szurkolóinkat. Meglátjuk mennyire lesz erős a mezőny, de igyekszünk egy dobogós helyre ráhajtani. Selyeb-Gagyvendégi? Hát persze, hogy ismerem. Voltam már ott. Utoljára lehettem vagy nyolc éves, amikor arra jártam. Nagyapánkkal mentem horgászni. 🙂
Akkor képben vagy. 🙂
Rettenetesen. 🙂 Azt tudom, hogy merre van, de hogy milyen az út, vagy milyen kanyarok vannak rajta, arról fogalmam sincs. Még nekünk, tősgyökeres Miskolciaknak is újdonság lesz ez a gyorsasági szakasz.
Rallye2.hu – Salánki Gábor