Békési Richárnál és Bernát Martinnál nem fenékig tejföl az élet, össze kellett törni a malacperselyt, hogy rajthoz tudjanak állni a Diósgyőr Rallye-n, de megérte, mert az ezüstérmük mellé megszerezték Martinnak az új, U25-ös navigátorkupa első győzelmét. Békési Richárddal beszélgettünk.
Milyen tervekkel voltatok otthon? Mit vártatok a Diósgyőr Rallye-tól? Tavaly nagyon jól ment nektek hazai pályán…
Télen szerettünk volna eszközölni néhány fejlesztést az autón, ezek nem jöttek össze, viszont úgy voltunk vele, hogy ki nem hagynánk a miskolci futamot, még ezeknek az elmaradása miatt sem. Elhatároztuk, hogy nem fogunk visszavenni a tempóból, versenyezni akarunk, és igyekszünk mindent is kiautózni a BMW-nkből. Szepesi Marciékkal, – akikkel minden nap találkozunk, jó barátok vagyunk, szoros kapcsolatot ápolunk – készültünk minél jobb csatákra, és hála Istennek ez össze is jött. Jól megkergettük egymást.
@rallye2.hu Békési Richárd-Bernát Martin Diósgyőr Rallye 2025 Rallye2 Gy1 Bükkszentlászló-Bükkszentkereszt Rally rallye rallycar rally rallyecar rallying rali
Részben már meséltél róla, de milyen volt nektek a verseny? Mi történt veletek a pályákon?
Nagyon boldogok voltunk, hogy az egész Diósgyőr úgy alakult, ahogy. 2024 után idén is tudtunk abszolút időt futni, rögtön az első szakaszon, pedig előtte jókora drukk volt bennünk. Bemelegítésként ezzel nagyjából lejött rólunk a rozsda, én azt hiszem. A Bükkszentlászló-Bükkszentkereszten igazából nem történt semmi, jó volt, az első métertől megvolt a ritmusa, elég pontosan tudtunk menni rajta, érezhető volt az, hogy tudatosan készítettük el az itinert hozzá. A céljából átmentünk Mályinkára, de ott már kétes érzéseim voltak a pálya elején, mert egyszerűen nem úgy sikerült átlépni a gyors kanyarokon, ahogy én azt szerettem volna. Rengetegszer bele kellett nyúlnom bal lábbal, elemeltem a gázt, ezért eléggé mérges voltam. Mire felértünk dédesi elágazásba, akkorra sejtettem, hogy Mályinkán valószínűleg sokat kapunk. Elindultunk lefelé a rossz minőségű úton, onnan viszont egy csapásra megváltozott minden. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de én olyankor szinte egy másik dimenzióba kerülök, ezt mondja, látja mindig Martin. Ennek ellenére éreztük, hogy ebben rengeteg időt benne hagytunk.
Főleg úgy, hogy a cél előtti bal66-ban megforogtunk a felhordáson, és lendület vitt át a célvonalon. Kérdeztük egymást, hogy átjöttünk, átjöttünk? Aztán megláttuk, hogy hol van a fotocella, és megnyugodtunk, célban voltunk, tolattunk tovább. A kalandot szerencsére a kocsi is megúszta karcolás nélkül. A szervizparkban nem kellett semmit csinálni, annyi volt, hogy a észrevettük, hogy gumijaink borzalmasan elfáradtak, cserélni kell(ene). Nem nagyon volt választás, hogy mit tegyünk fel. Lógott a lába az esőnek, de a szervizben még nem esett. Volt néhány még használható 7+b keverékünk, ezek inkább intermédia-k, mint vizes gumik, de nem mertük megkockáztatni, hogy felrakjuk, mert úgy hallottuk, hogy Bükkszentlászlón esik, de csak kicsit nedves az út. Az összes többi gyorsaságiról pedig, az az információ jutott el hozzánk, hogy csontszárazak. Ezekkel a gumikkal leginkább csak időt vesztettünk volna a száraz aszfalton, úgyhogy maradtunk ugyanazokon a gumikon, amik addig is fent voltak, használtuk a jó kopottakat. Ennek meg is lett az eredménye, mert amint vizet kaptak Bükkszentlászlón, azonnal eldöntötték, hogy ők nem nagyon szeretnének tapadni, de ez érthető is volt, nem tudom, mit vártam tőlük… Vagy háromszor lecsúsztunk az útról meg az ívről, nagyon sok volt a gépészkedés, meg ugye az út széléről többször vissza kellett másznunk, az pedig mindig rengeteg időbe kerül. Azt nem mondhatom, hogy egy nagyon tiszta gyorsasági volt, a második Bükksszentlászló, főleg úgy, hogy már a rajt utáni első jobbosban az én bénaságom miatt lecsúsztunk a tőből, a felhordáson pedig szépen elkezdett csúszni a kocsi. Nem mondom azt, hogy életem gyorsaságija volt a harmadik, próbáljuk minél hamarabb elfelejteni az egészet. Tanulóvezetős produkció volt, maradjunk ennyiben. Mályinkán összeszedtük magunkat, erről a szakaszról már azt mondom, hogy nem tudom, hogy tudtunk-e volna még javítani rajta? Lehet, hogy még egy-két-három másodpercet igen, de amikor a belső felvételt visszanéztem, akkor sem láttam, hogy valahol nagyon elrontottunk volna bármit is. Csupán az hátráltatott, hogy az utolsó három kilométeren jobb első defekttel jöttünk, ám még így is jó időt sikerült autózni. Szoros lett az állás Sáta előtt, szűk 6 másodpercre voltunk a vezető Marciéktól. Etapon cseréltünk egy kereket, amivel nem lett volna semmi baj, csak annyi volt a probléma, hogy a pótkeréken lévő gumi az egy elég régi és kopott abroncs volt, ezzel csak tartalékként számoltunk, mert nem állnak nálunk halomban még ezek a gumik sem, azzal főztünk, amink volt.
Igyekeztünk minél jobban megmelegíteni, meg felhozni olyan szintre, hogy nagyjából fogjon, de a balra kanyarodásoknál folyamatosan nehézségbe ütköztünk, érezhetően csúszott a pótkerék. Ez nem kifogás a részemről, mert ezt meg kell tudni bármikor oldani, de ez volt. Sátán szerintem egészen kellemeset mentünk a szélesen a rajt után, de közben óvatosak voltunk. Még az itinerbe is felirkáltuk, hogy ne tövezd, hogy nehogy gond legyen belőle, lefordulhat a gumi a felniről, vagy megüthetünk valamit, ezért inkább elspóroltunk a túlzott lendületet. Ennek ellenére volt egy kő, amibe belementünk kb. 150-160-as tempóval, az elég szerencsétlenül eldobott minket, áthajított az út másik oldalára, ekkor volt egy “kis” riadalom az autóban. Majdnem oda lett minden. Ezután kellett egy jó másfél kilométer, mire újra a magamra találtam tempóban, visszarázódtam. Ekkor befordultunk Királdon a szűkre. Nem számítottunk arra, hogy ez a rész annyira felhordásos lesz, mint, amilyen volt. Konkrétan vastagon állt a murva az úton. Emiatt nem sikerült beletalálni két tőbe sem, úgyhogy amikor lement az autó eleje az útról az árok partjára, akkor nem egyszer a füvön tapadt meg, csak ezért nem csúsztunk be az árokba. Már közben is látszott, hogy a zárószakasznak sem lesz szép eredménye, ami szintén az én ügyetlenségem számlájára volt írható. Ez most így alakult. Mindegy, nem szomorkodtunk, mert a stabil, második hely megvan a P14-ben és a BMW Kupában, elég sokkal léptünk el a harmadiktól, az öcsém pedig megnyerte az U25-ös navigátor kupát, mi lettünk a leggyorsabb páros azok közül, akiknél 25 évnél fiatalabb versenyző olvassa az itinert.
@rallye2.hu Békési Richárd-Bernát Martin Diósgyőr Rallye 2025 Rallye2 Gy3 Garadna-Mályinka Rally rallye rallycar rally rallyecar rallying rali
Folytatás? A Mecsek Rallye-ra el tudtok jönni?
Az biztos, hogy nem. Dolgozunk azon, hogy valahol tudjunk majd esetleg menni, de jelen pillanatban sajnos nulla támogatottságunk van, és a költségvetésünk is erősen ebbe az irányba tendál. Nem szeretnénk a családot mínuszba verni azzal, hogy versenyzünk, meg egy teljesen más projektekben is nyakig benne vagyunk. Meghasad a szívünk, hogy kevesebbet lehetünk ott az ORB2 mezőnyében, főleg úgy, hogy szerintem régen volt már ennyire jó hangulatú verseny, mint a Diósgyőr Rallye. Keressük az anyagi megoldását ennek a helyzetnek a felszámolására, most időre van szükségünk, egy kicsit kivárunk. Igyekszünk azt a pár sebet meggyógyítani az autón, ami keletkezett rajta a Diósgyőr Rallye-n, rajtkész állapotban lesz a folytatásra, meglátjuk, hogy mi fog összejönni. A Székesfehérvár, vagy a Győr Rallye még szóba jöhet, de ezekre egyelőre nagyon kicsi esélyét látok. Jelenleg nem tudom, hogy hol fogtok legközelebb látni minket, de az már biztos, hogy ha már láttok, akkor ott is leszünk. 🙂
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor