Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Bartha Nándor: Egy tiszta gyorsaságink sem volt

Bartha Nándi a testi épségét is feláldozta a Salgó Rallye-n azért, hogy a kislányának hazavihesse a megígért serlegeket. Karetka-Ülkei Rékával kitartásból jelesre vizsgáztak, és ha nem is kevés küzdelem árán, de teljesítették a küldetésüket. Bartha Nándorral beszélgettünk.

Mivel telt a Salgó Rallye előtt idő nektek?

Szerencsére hozzám egészen közel van Alsózsolca és ott rendeztek néhány szlalomversenyt, azokon mentem, amennyit csak tudtam. Ezek a kis futamok megtanítottak arra, hogy szűken és türelmesen kell menni az autónkkal. Éppen ezt tudtam kihasználni a Salgó Rallye leghosszabb pályáján, a bátonyterenyein, amíg versenytempóban tudtunk közlekedni rajta.

Rengeteg izgalom és némi ijedtség árán jutottatok el a Salgó Rallye céljába. Mi történt veletek a gyorsaságikon?

Kalandosan telt az időnk. Az első szakasz etap lett, ami nekünk nem jött rosszul, mert volt egy lassú defektünk. Kazáron kicseréltem a kereket, és felraktam a pótkeréknek bekészített két intermediát. Bátonyterenén szintén etap lett a gyorsasági, majd Mátrakeresztesen leszakadt az ég és ekkor bizonyult kiváló döntésnek a nedves aszfaltra való gumi. A szakasz közepétől olajszagot éreztünk és az olajnyomás visszajelzője is felvillant. A Szilveszter Rallye-n megfőtt már így egy motorunk, úgyhogy azonnal megálltam. A nívópálca nem mutatott rendellenességet, ezért visszaültem, és mentünk tovább, miközben a lámpa is elaludt.

A második körben, Kazáron addig tudtunk rendesen menni, amíg Ifj. Fogarasi Attiláékat meg nem láttuk fejjel lefelé az árokban. Lassítottunk, mondták, hogy minden rendben van, de ekkor már elúszott az időnk. A szakasz végén szembesültünk azzal, hogy kiesett az egyik hátsó fékbetétünk, de mivel a pályabejáráson a tréningautónkkal többször is ugyanígy jártunk tettem be a kocsiba belőle tartalékot. A körgyors időellenőrző állomására a KRESZ szabályait megtartva, de őrült rohanásban, az utolsó percben érkeztünk meg. Rendben elrajtoltunk, de természetesen fogalmunk sem volt arról, ami ránk várt. Kb. 6-7 kilométer után hatalmas fehér füst kezdett dőlni az autóból. Egyből arra gondoltam, hogy megint odaütöttem valahová az olajteknőt, csak nem hallottam csattanást. A vízhőfokmérő viszont stabilan 130 Celsius fokon állt, ezért félre álltunk és a tűzoltópalackkal a kezemben szaladtam a motortérhez. szerencsére tűz nem volt, „csak” felfőtt a motort. Mivel a kislányomnak megígértem, hogy ha törik, ha szakad kupával térek haza, nem volt mese, tovább kellett menni. Egy kicsit vártunk, hűlt, amennyit hűlt és próbáltuk folytatni a szakaszt. Ám pár kilométerrel később ismét félre kellett húzódnunk, próbáltam elhárítani a problémát, de elkövettem közben egy hibát. Én, akinek autószervize van. Csökkenteni kellett a nyomást a rendszerben. Eszem ágában nem volt levenni a hűtőfolyadék tartály kupakját, csak eltekertem óvatosan kb. 1-2 milliméternyit. De amint megmozdítottam, úgy ahogy volt menetestől, mindenestől lelőtte magáról a tartály a kupakot, egyenesen be az erdőbe. A gőz kesztyűn keresztül is megégette a kezem és az arcom is kapott a forróságból. Ami még ettől is rosszabb volt az az, hogy a fagyálló ráfolyt a forró kipufogóra, aminek a gázait sikeresen belélegeztem és kicsit rosszul éreztem magam tőlük. Ekkor jutott eszembe az ígéretem, így összeszedtem magam. A kupak az természetesen nem lett meg, egy nejlondarabbal pótoltam, amit a nézőktől kértem, azt gyorskötegelővel próbáltam rögzíteni, hogy legalább nagyjából zárt legyen a rendszer. Ezzel a megoldással sikerült kijutnunk a gyorsaságiról és ekkor derült ki, hogy mi a hiba. Nagyon hálásak vagyunk Krajnyák Petra szervizcsapatának, mert ők világítottak rá arra az apróságra, hogy fordítva kötöttük be korábban a ventilátort. Konkrétan nem a motort hűtötte, hanem az utat szárította előttünk. A vezetéket elvágtam, átkötöttem, rögtön megjavult a ventilátor. Feltöltöttük a rendszert vízzel, elmondtunk egy gyors imát, szerencsére beindult a motor, és nem is lett hengerfejes. Mátrakeresztesen már csak legurultunk. Felraktuk ötödikbe és vészvillogóval utaztunk a cél felé. Egyetlen tiszta, eseménytelen gyorsaságink sem volt, de az ígért kupákat így is begyűjtöttük, harmadikak lettünk az 5-ös géposztályban. Ezt azt gondolom, hogy nem a sebességünknek, hanem a kitartásunknak köszönhetjük. Réka szenzációsan navigált, és még szerelt is, amikor kellett. Összességében még nem tudom eldönteni, hogy az új motor, a nagyobb teljesítmény előny, vagy inkább hátrány nekem? Majd Miskolcon kiderül.

Ezek szerint készültök Miskolcra.

Igen, a pályák ismerősek lesznek, sőt van olyan is közülük, ami a lakhelyem közvetlen közelében van, de ez semmit nem jelent. Próbálunk majd rendesen tréningezni, nem szeretnénk semmiképpen sem a tiltott pályabejárás bűncselekményét elkövetni, amikor lehet, majd akkor járjuk be. De azt megígérem, hogy a tréning kezdetéig éjjel-nappal a szakaszok videóit fogom nézni az Interneten.

Hogy szeretnél pályát bejárni? Amikor lehet, vagy amikor csak lehet? 😀

😀 Csak, amikor lehet. Tréningezünk a rajtig 0-24-ben. 😀 Természetesen vicceltem, velünk ott biztosan nem fog találkozni senki.

Még Turán Friciéket is el fogjátok kalapálni. 🙂

Az lenne a jó. Bár, ha Miskolcon is olyan eredményesen, csak kevesebb problémával sikerülne szerepelnünk, mint Salgótarjánban, akkor az év eleji szlovákiai terveinket elengednénk, mert ha a helyzet engedi és folytatódik a bajnokság, akkor érdemes lehet itthon gyűjtögetnünk a pontokat, egy szép, hazai eredményért. Ha nem sikerül jól Miskolc, akkor viszont valószínűleg nem lesz kérdés, hogy irány Szlovákia!

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük