Balogh Balázs, azaz Csigoly és Nagy Laci versenyben volt az Eger Rallye előtt a P12-es géposztály éves ezüstérméért, de Balázs – a saját bevallása szerint elégtelennek csak jó indulattal nevezhető felkészülése után – már a rajt előtt elengedte ezt a szálat és igyekezett inkább az éves harmadik helyük megőrzésére összpontosítani. Ez végül sikerült, sőt Balázsékhoz idén korábban érkezett meg a Jézuska, mivel egy zríkos szituációból épségben sikerült kimenteni a szépségdíjas Ladájukat, amit Csigoly ezután nyugodtan leparkolhat a karácsonyfa alá. Csigolyt kérdeztük az Eger Rallye-ról.
Nem volt egyszerű az életed az Eger Rallye előtti időszakban. Hogyan tudtál készülni a versenyre?
Ha őszinte akarok lenni, akkor sehogy. A Baranya Kupán elért harmadik helyünkből próbáltam erőt meríteni ahhoz, hogy helyt tudjunk állni Egerben. A két verseny között megszülettek az iker babáink, ami óriási boldogság Emesének és nekem is. Csodálatos kis gyerkőcök. Rajtuk kívül a munka tette ki a napjaim nagyobbik részét, így a rallye-val, a felkészüléssel gyakorlatilag egy percet sem tudtam foglalkozni. Ezért is vagyok nagyon hálás a csapatnak, Nagy Lacinak, és Csipesznek, hogy mindent összeraktak, ami az Eger Rallye hétvégéjéhez kellett. Az indulásig én a szervizautót sem láttam, nemhogy a Ladánkat. Pénteken reggel, holtfáradtan fölvettek, és elvittek Egerbe. Bejártuk a gyorsaságikat majd a rajtceremónia után igyekeztem egy nagyot aludni, hogy másnapra fittebb legyek, nehogy valami galibát okozzak.
Milyen volt a versenyetek?
Elég vegyesek az érzelmeim, ha visszagondolok az Eger Rallye-ra, mert jó volt, és eredményes, de elég kalandos. Voltak pillanatok, amikor annak is nagyon tudtunk örülni, hogy egyáltalán még versenyben vagyunk. Reggel, Egerbaktán óvatosan kezdtünk, de összességében szerintem mégis korrektül sikerült autóznunk. A második gyorsaságin az amúgy is elég nagy ködben bepárásodott a szélvédő, de csak egy csíkban, természetesen éppen előttem. Ez kizárólag engem zavart, Laci kedvére gyönyörködhetett volna a panorámában, már ha az amúgy is sűrű ködtől látott volna valamit. A jobbos kanyarokat tényleg alig láttam, óvatosan kellett mennünk. Az egerbocsi szakaszon szerettünk volna a Terpesen összeszedett hátrányunkból valamit kompenzálni, ezért alaposan bekezdtünk. Ám mielőtt kiértünk a főútra, a rosszabb minőségű, szűk részen majdnem eldobtuk az autót, amit ha nem sikerül megakadályoznom, szinte biztosan totálkárral végződő eset lehetett volna. Igazából nem tudom, hogy miként tudtuk összeszedni a kocsit, de szerencsénkre valahogyan kikeveredtünk az árokból, szükségem volt néhány száz méterre, amíg az autó után magamat is sikerült összeszednem. Ettől eltekintve jól éreztük magunkat az első körben. A napsütéses időnek köszönhetően a második kör előtt bizakodtunk, hogy felmelegszik az aszfalt és ezáltal jobb állapotban lesznek a pályák. Ez így lett és még magunkat is megleptük a negyedik szakaszon, amikor Bodogán Feriéket egy másodperccel meg tudtuk előzni. Az az egerbaktai gyorsaságink, tempóban, ritmusban, mindenben nagyon jól sikerült. Terpesen is jól kezdtünk, kitűnő rajtot vettünk, de a szakasz második felében éreztük, hogy a kigyorsításokkor elkezdett csúszni a kuplung. Szomorúak voltunk, mert emiatt el kellett spórolnunk egy jól induló és jónak ígérkező szakasznak a végét. Izgultunk is egy kicsit az egerbocsi rajt előtt, mert ott emelkedőn kellett elrajtolni és a pálya tovább emelkedett a rajt után, ami a vacakoló kuplunggal nem tűnt túl ígéretesnek, de sikerült rajta felküzdeni magunkat anélkül, hogy teljesen elégettük volna a kuplungot. Etap tempóban indultunk el felfelé, lefelé pedig már lényegesen jobb volt a helyzet, teljesítettük a szakaszt és még az előnyünkből sem vesztettünk sokat az üldözőinkkel szemben. A szervizben kiderült, hogy nem csak a kuplunggal volt gondunk, hanem a váltóból is folyt az olaj. A szervizcsapatunk óriási munkát végzett a második szervizben, nagyon hálásak vagyunk nekik, mert nélkülük biztosan ki kellett volna állnunk hat szakasz után. Futó percre értünk a gyűjtőbe. A hetedik szakasz etap lett, pedig az előző sikerünk után nagyon vártuk az egerbaktai pályát. Terpesen meg tudtuk védeni a géposztályunk második helyét, amivel az abszolút értékelésben is oda értünk az ötödik helyre. Gratulálunk a kategóriatársaknak, Vizelli Karcsiéknak, Bodogán Feriéknek, Szabó Atsiéknak, Pethő Istvánéknak, és mindenkinek az egész éves teljesítményükért, a páromnak, Emesének pedig köszönöm, hogy elzavart Egerbe versenyezni és mindent megoldott nélkülem a versenyhétvégén.
Mivel Bodogán Feriék előttetek értek célba, a második hely nem lett meg a P12-ben, az év végére, de szép eredmény a bronzérem is.
Mi is így gondoljuk. Nem szomorkodunk emiatt, hanem örülünk annak, hogy felállhattunk idén a P12-es kategóriában a dobogó alsó fokára. Izgalmas, érdekes és tanulságos év volt a 2017-es nekünk a slick gumikkal, mert korábban csak elvétve használtunk ilyeneket, így mindenek előtt ezeket kellett megismernünk. Igyekeztem ezekkel is keresztben csapatni, de tudom, hogy valamennyit csorbítottak azon a látványos autózáson, amit szurkolók korábban megszoktak tőlünk. Ám ezt az évet arra szántuk, hogy kipróbáljuk magunkat a Rallye2 Bajnokságban, a mezőnyben, versenykörülmények között. Ennek az eredménye lett ez az éves harmadik hely. De megnyugtatok mindenkit, hogy 2018-ban visszakapják a „régi” Csigolyt, mert újra felkerülnek a Ladánkra az utcai gumik. A jelszavunk csak annyi lesz jövőre, hogy kilinccsel előre! 😉
Rallye2.hu – Salánki Gábor