Balics Ákos és Borsfai Dávid neve mellett, ha nem is megnyugtató, de elegendőnek tűnő előny szerepelt a táblázaton, a Nyíregyháza Rallye rajtja előtt, így a srácok számára csakis az volt a fontos, hogy a 7-es géposztályban megőrizzék az év közben kiautózott 9 pontnyi „távolságot” az üldözőkkel szemben. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a bajnoki címet kategóriagyőzelemmel szerezték meg és a végén még a 2WD kupa értékelésében is sikerült egyet előre lépniük. Balics Ákossal beszélgettünk.
Volt miért izgulnotok a Nyíregyháza Rallye rajtja előtt…
A tét komoly volt, ennek ellenére nem készültünk különösebben a Nyíregyháza Rallye-ra. A taktikánkat attól tettük függővé, hogy Fróna Janiék rajthoz állnak e az évadzáró megmérettetésen. Eljöttek, mi pedig úgy döntöttünk, hogy a 9 pont előnyünket úgy akarjuk beosztani, hogy a helyzethez képest a lehető leggyorsabban és legélvezetesebben autózunk a Zemplénben, de csakis maximális biztonságban. A fő prioritás a célba érkezés volt a számunkra. Az autót szenzációsan felkészítették a szervizes barátaink, köszönet érte nekik. A tréningre adott rövid időintervallum ellenére szerintem a pályákat is egészen jól feldolgoztuk. Ez volt a hétvége egyik legnagyobb kihívása. Az elmúlt évek tapasztalatainak köszönhetően, már két bejárásból is remek itinert tudunk készíteni, amibe szinte soha nem kell később belenyúlni. Izgatottan vártuk a rajtot.
A terveiteket megvalósítottátok. Tudtatok olyan tempóban menni, mint ahogyan szerettetek volna, vagy természetjáró szakkört rendeztetek a hétvégéből? Milyen volt a versenyetek?
Alapvetően vegyesek az érzéseim, mert taktikáznunk kellett, miközben szerettünk volna a látottaktól gyorsabban autózni, de a bajnoki címet sem lett volna jó emiatt elbukni. Ahol kellett, ott siettünk, de amikor okosan kellett nyomni a gázt, akkor egy kicsit elemeltük a pedált. A péntek esti superspeciálon elnéztem egy féktávot. Ha nem kell emiatt tolatnunk, akkor nyerhettünk is volna a kategóriában. De nem szomorkodtunk emiatt, mert a szombati, újhutai gyorsaságira összpontosítottunk. A 25 kilométeren elsőre óvatosak voltunk, még egyszer átnéztük, hogy mennyire stimmel az itinerünk. Azt is megfigyeltük, hogy minden farönk oda került e, ahová azt előzetesen felírtuk. A kategóriánk második helyét szereztük meg ezen a gyorsaságin. Szepesi Marciék kicsit frissebbek voltak. Füzéren belehúztunk, rápattantunk a gázra, hogy megtudjuk, hogy mire vagyunk képesek ellenük, ha sietünk, de ez nem derült ki, mert a Szepesi-Gondos páros motorhiba miatt feladta a küzdelmet. Ezzel a 7-es géposztály élén találtuk magunkat, Kopasz Krisztiánék üldöztek, fél percre voltak tőlünk lemaradva. A szervizig ezt az időt igyekeztünk beosztani. Félidőben átnézte a csapat a kocsit és hamar megállapítottuk, hogy a váltótartó bak leszakadt, nem sok mindent tudtunk kezdeni ezzel a problémával. Aggasztó volt, hogy csak egyetlen bak tartja a váltót a helyén, arra készültünk, hogy nagyon óvatosan kell tovább autóznunk. A második kör a biztos célba érkezésről szólt, de közben törekedtünk a pozíciónk megőrzésére is, bár a második hely is elegendő lett volna nekünk a bajnoki cím megszerzéséhez. Az újhutai ködben azt gondoltuk, hogy Krisztiánék valószínűleg megpróbálnak ránk felzárkózni, ezért félretettük a spórolást, nem lazsáltunk, igyekeztünk növelni az előnyünkön, hogy az ellenfeleinknek később már ne legyen kedvük a támadáshoz. Ez annyira jól sikerült, hogy két autót is megelőztünk a hosszú szakaszon, de eközben sajnos Krisztiánék kiestek. Ketten maradtunk Fróna Janiékkal, mi vezettünk, nem kellett sietnünk sehová. A hetedik szakaszt törölték a köd miatt, ezt nem igazán értettük, mert Újhután sokkal rosszabb volt a helyzet. Erdőbényéről mi jöttünk le az utolsó, értékelhető idővel, mert Janiék beestek, így etap lett a gyorsasági. A kilencedik szakaszt is törölték, amit mi ezúttal nem bántunk, mert az autónknak már keze-lába lógott, örültünk, hogy sikerült eljutnunk vele a céldobogóhoz, illetve a parc fermébe. A rajtlista szerinti, eredeti kategória felállásból csak mi éltük túl az 557 kilométeres versenytávot, megnyertük a 7-es géposztály csatáit és behúztuk a bajnoki címet is. Nagyon örültünk ennek a célban. Janiék kiesésével, – számításaim szerint – a 2WD kupa bronzérmét is megszereztük. Szerintem „kimaxoltuk” az idei évünket.
Folytatás? Jöhetnek a téli bulifutamok?
A Mikulás Rallye tervben volt, de úgy néz ki, hogy nem tudok ott lenni, sajnos kikerült a versenynaptárunkból. Messzebbre pedig egyelőre nem látok. A szünetben, amikor egy kicsit tisztul a kép a jövőnkkel kapcsolatban, akkor majd beszélgetünk róla egy másik interjúban.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Köszönjük az egész évet a szervizes barátainknak, a Gondi fivérek, a csapatunknak, a családunknak és a szponzorainknak!