Amíg mentünk, jól mentünk, ezt elmondhatja Endrődi László és Mezőfi Ádám is a Zemplén Rallye-ról, de a vége sajnos egyáltalán nem alakult jól nekik, mert hatalmasat estek, érzésem szerint az év Rallye2-es borulását mutatták be a 2026-os szezon legutolsó szakaszán, a mádi éjszakában. Endrődi Lászlóval beszélgettünk.
Milyen elképzelésekkel utaztatok a Zemplén Rallye-ra? A júniusi Mecsek Rallye óta tökéletesen működött az autótok, jól mentetek vele, szép eredményeitek voltak. Mit vártatok az évadzáró hétvégétől?
Szerettünk volna végigmenni, célba érni az Zemplén Rallye-n, minél kevesebb hibával autózni, ami úgy, ahogy sikerült is az utolsó gyorsaságiig. Addig jól is éreztük magunkat. Alapvetően ismét egészen jó időket is mentünk, bár az elejét azt elspóroltuk egy kicsit, mert hallottuk, hogy nagyon sokan beestek előttünk a Historic Bajnokságból, és utána a Rallye2-ben is voltak kicsúszások. Ezért voltunk eleinte óvatosak, de később kezdtünk magunkra találni, jó időket láttunk az órán, Fonyon és Erdőbényén is. Nem sokat törődtünk egyébként az időkkel, lényegében események nélkül telt a nap, az abszolút harmadik helyen is jártunk a verseny során, élveztük a versenyzést. Még a sötétben Mádot is élveztük egy darabig. Csak aztán jött az óriási esésünk.
Mi történt?
Szerintem kicsit nagy volt a tempó, de mindaddig egész jó volt minden, kijöttek a féktávok, stabilan autóztunk, nem csúsztunk se ki, se túl sehol sem. Elég jó tempót mentünk a betonon, majd aztán a murván is. A murváson volt 400 méter, sima jobb, sima bal, ami utána volt egy bukkan és szerintem a bukkanban elcsúsztunk egy kicsit jobbra, emiatt lecsúsztunk az útról. Próbáltam menteni a helyzetet, bal, jobb, megint bal, és a balban a hátuljával leakadtunk. Aztán leakadt az eleje is, és egy hatalmasat pereceltünk.
Külső szemlélők elmondása szerint, hármat minimum pörögtünk, de lehet négyet is és végül fejtetően álltunk meg. Nagyon kicsivel kellett volna lassabban menni érzésem szerint, hogy ne dobjon el a bukkanó. Itt éreztük meg annak a hátrányát, hogy nappal, világosban nem mehettünk Mádon. Ha mehetünk, akkor valószínűleg jobban tisztában lettem volna az adott bukkanóval és elspórolom egy kicsit, és nincs semmi baj. Teljesen másabb arcát mutatja a pálya éjszaka, lámpafénynél, mint nappal. Hasznos lett volna természetes fénynél is megismerkedni vele, versenytempóban, nem csak a pályabejárás során. Szerintem nem is fékeztem, és emiatt lett sok.
Hogy vagytok?
Köszönjük a kérdésed és a hozzánk eljutott sok-sok jó kívánságot, rendben vagyunk. Kiszálltunk lényegében sérülésmentesen. Ádámnak fájt a hasa, de utána kiderült, hogy szerencsére csak beszorult a levegő valószínűleg, ahogy az öve megnyomta neki a hasát, és ez okozta a fájdalmát. A mentőben ezt mondták, utána tényleg jobban lett. Azóta beszéltem vele már többször, azt mondja, hogy semmi gond. Nekem egy nagyon picit fáj a hátam, ami nem csoda, mert azért ott volt egy kis pörgés, meg hempergés… De igazából, a helyzethez képest jól vagyunk.
Autó?
Szegényt nagyon megviselte a borulás, csúnyán összetört, de a biztonságtechnikai része csillagos ötösre vizsgázott, mert megvédett minket, a bukócső teljesen sértetlen maradt, ami szinte hihetetlen.
Viszont az biztos, hogy nagyon sok munka lesz rajta, nem döntöttünk még a sorsáról. Meglátjuk… Még nem tudom, hogy egy teljesen új karosszériát építünk, vagy ezt fogjuk megcsinálni? Szeretnénk a VFTS-ünket minél hamarabb talpra állítani, de az már biztos, hogy az év végére tervezett Szilveszter Rallye-n mi ezúttal nem fogunk részt venni.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor