Vannak dolgok, amik keservesen akarnak beindulni, de Zsebe Gabiék kapcsolata az új motorjukkal és az idei évük rajtja, az tényleg nem piskóta. Orfűn tönkre ment a Skodájuk vadiúj motorja, Salgótarjánban az autó állt meg váratlanul, némi fékcsikorgás után egy öles akácfa tövében, úgyhogy Gabi és új navigátora Tukacs Ákos nagyon izgatottan várja az Iseum Rallye hétvégéjét, mert a biztató részeredményeket látva alaposan kiéheztek már egy sikeres, céldobogóig tartó futamra. Zsebe Gáborral beszélgettünk.  

Kategóriát váltottatok a holtszezonban, de Miskolcra nem tudtatok eljönni. Hogyan készültetek a salgótarjáni versenyhétvégére?

Az egész évünk eleje nehézkesen indult. Hosszú ideig vártunk, mire beépíthettük az 1.6-os erőforrást a motortérbe. Orfűn álltunk először rajthoz vele, ahol 25 kilométer megtétele után tönkre ment az zsír új motor a Skodánkban, eltört a főtengely, így kezdhettünk mindent elölről. A salgótarjáni verseny hetének úgy indultunk neki, hogy kosárban volt még a teljes motor. Csütörtökre tudtuk összerakni a kocsinkat, de kipróbálni egyáltalán nem tudtuk. Nem volt felhőtlen és egyszerű a felkészülésünk, ami után útnak eredtünk Salgótarjánba. A pályabejáráson, az új navigátorommal Tukacs Ákossal – akivel az első perctől kezdve zökkenőmentesem folyt a munka – jól feldolgoztuk a versenypályákat, a személyes kedvencem a Zagyvaróna-Cered volt. Szerintem, ha az összes itthoni pályát figyelembe vesszük, akkor is elmondhatjuk, hogy egy szenzációs gyorsasági szakasz. Először vezettem rajta, egy centimétert sem ismertem belőle mindeddig.

Sajnos nem értetek célba. Hogy alakult a versenyetek?

Szombaton este teljesítettük a prológot, majd vasárnap reggel rögvest problémákkal indult a napunk. Késtünk 14 percet, nem tudtunk elindulni időben, ezért 2 perc 20 másodpercnyi büntetést kaptunk, de szerencsére nem zártak ki minket a versenyből. Ezután legalább volt annyi örömünk, hogy az első kör jól sikerült. Az eredménytáblázat nem ezt tükrözi, mert összességében egy kicsit csalóka. Vizsláson rögtön az abszolút harmadik helyen kezdtük a napot. Cereden meg kellett állnunk egy versenyzőtársunknál, aki beesett, időjóváírást kaptunk, de szerintem a jóvá írt 20 másodpercnél jóval többet veszítettünk az eset kapcsán. Valószínűleg itt is odafértünk volna a legjobb háromba. Sámsonházán – ami inkább az R2-eseknek és az erősebb autóknak kedvezett – nem volt semmi, úgy sikerült, ahogy, de ez is elég volt a géposztályunk első helyére. Beértünk a szervizbe, ahol a gyors hétközi összerakás ellenére sem kellett megizzadnia a szervizcsapatnak, mert tökéletes volt a kocsink, nagyon hálás vagyok a fiúk munkájukért. A negyedik gyorsaságink nem kezdődött rosszul, de az egyik kanyarban sok volt a tempó és kisodródtunk. A bal első keréknél kaptunk el egy takaros akácfát. Ebben a helyzetben és annál a tempónál óriási szerencsénk volt, mert a kocsinkban csak a lehető legkisebb kár keletkezett, nekünk – ami a legfontosabb – a hajunk szála sem görbült, így amennyire lehet, olcsón megúsztuk ezt a kalandot. Még a szélvédő sem tört ki. A nyúlvány sem görbült el, a futómű alig sérült, csak egy tornyot kell cserélnünk. Kasztnis munkánk lesz leginkább, aminek már neki is láttak a saját munkájukat félre téve a bólyi gépüzemeltető kft szakemberei, azért, hogy a következő versenyen ott lehessünk. Köszönjük nekik az önzetlenségüket! Nem igazán szoktam én a kocsikat összetörni. Szegény kis Skodámat sem törtem össze eddig, jó, sárvédőt kellett már rajta cserélni. Amióta versenyzek ez volt a legnagyobb esésem. 🙂 Az első és remélem az utolsó is egyben.

Ha nekikezdtetek a javításnak, akkor nem elképzelhetetlen, hogy ott tudtok lenni Szombathelyen?

Rajta vagyunk, ezen dolgozunk. A karosszéria javítása folyamatban van, de gondolom, hogy ezúttal is az utolsó pillanatra fog összeállni minden, mint, ahogy szokott. 🙂 Sőt nem csak Szombathelyen, hanem az év összes többi futamán is szeretnénk ott lenni. Rosszul kezdődött az év, sokkal komolyabb terveink voltak attól, mint, hogy két nulla pontos versennyel kezdjük az évadot, a Rallye2 Bajnokságban. Azt mindenképpen pozitívumként fogjuk fel Salgótarján után és Szombathely előtt, hogy tudunk erőből versenyezni a mezőny elejével. Valamint a géposztályunkban is dobogós helyeket tudtunk felmutatni. Mindhárom teljesített gyorsaságinkon, el tudtuk kapni, meg tudtuk szorongatni a ladás versenyzőket. Jók, illetve biztatóak a részeredmények. Ezek után a célba érkezésre és a pontok gyűjtésére kell fektetnünk a fő hangsúlyt. Magamban gondoltam, hogy nem lesz rossz az autó, most tanúbizonyságot is szerezhettünk róla. Bár még mindig nem ismerjük a motorunk igazi képességeit. Nem tudtuk 100%-osan beállítani, Szombathelyig talán azon is tudunk majd finomítani egy picit. Jó lenne valahol a mezőny elejében autózni. Salgótarjánban ez csak részben sikerült, reméljük, hogy az Iseum Rallye-n már több lehetőségünk lesz erre is és újra üzembiztosan és eredményesen tudunk célba érni, mint tavaly és azelőtt is, a kisebb hengerűrtartalmú erőforrásunkkal.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!