Zsebe Gábor és Mohács László egy abszolút szakaszgyőzelmet is szerezett a Mediterrán Rallye-n, de a legjobban annak örülnek, hogy a P12-ben néhány ponttal ismét közelebb kerültek az év végi bajnoki címhez. Zsebe Gáborral beszélgettünk.

Nyáron sem pihentetek, autóztatok a Mecsek Rallye-n, a Mediterrán Rallye pedig egy újabb hazai verseny volt a számotokra, de immár komoly téttel. Milyen elképzelésekkel futottatok neki ennek a Rally2-es, bajnoki futamnak?

A versennyel kapcsolatban azt gondoltuk, hogy leginkább a P12-es kategóriára fogunk elsősorban odafigyelni, de amikor megláttuk a nevezési listát, akkor egyértelművé vált, hogy az első 10-12 pozícióért elég komoly csatákra lehet számítani, mivel elég jó autók, és ügyes pilóták alkották a mezőny nagyrészét. Úgy taksáltuk magunkat, hogy a Top10-be valahogy csak beférhetünk, a géposztályban pedig tudtuk, hogy Mátéék irgalmatlanul gyorsak lesznek, velük készültünk a legnagyobb csatára. Figyelve az időjósok előrejelzéseit elkezdtem egy kicsit örülni, mert én szeretem az esőt, abból jó sokat ígértek, ennek köszönhetően bizakodóbb hangulatban várhattuk a rajtot.

Pénteken a rajtceremónia után szinte azonnal rá is pattanhattál a gázra, a Mecsek-kapu közel volt a Széchenyi térhez, a várva várt eső is megérkezett, az égiek pedig szombat estig igyekeztek a kedvedben járni. Milyen volt a Mediterrán Rallye nektek?

Szerencsére, műszaki hibáktól mentesen teljesítettük a versenytávot, vagyis annyi idekívánkozik, hogy kivéve az akkumulátorunkat. Az önindító ezúttal kibírta, de a lényeg az, hogy jó szokásunkhoz hűen ezúttal is tolni kellett az autónkat, de ebben már van rutinunk. A Mecsek-kapu-Árpádtető szakaszra nagyon készültünk, mert már pénteken szerettünk volna villantani egyet, és ez összességében össze is jött volna, de több tényező is hátráltatott minket. Itt nem arra gondolok, hogy Fekete Gyuláéknál meg kellett állnunk, mert ezt az időt – utólag is köszönöm a Verseny igazgatóságnak – maradéktalanul jóváírták nekünk, ám a megállás helyétől átbeszélő nélkül kellett lemennünk Árpádtetőig. Ismerős a szakasz, de volt olyan máskor hatodikos kanyar, amiben most negyedikben fordultam el. A pálya elején pedig beírtunk egy lassítót, ami nem volt ott, így hatodikból ott is visszaraktam a váltót negyedikbe, majd miután nem találtuk a lassítót mentünk tovább. Nem szoktunk ilyen hibát véteni. Nagyon jó idő lehetett volna, de nem így lett, örültünk a második helynek is. Szombaton igyekeztünk Mátéékal és Ifj. Fogarasi Attiláékkal tartani a tempót az összetettben, de ott motoszkált a fejünkben, hogy nekünk a P12-re és az ott begyűjthető legtöbb pontra kell koncentrálnunk.

A srácok nagyon gyorsak voltak, nagy élmény volt velük csatázni, mindhárman brutális tempót diktáltunk, jól éreztük magunkat eközben a nagy vízben. Bevallom, hogy amennyire örültem eleinte az esőnek, éppen annyira nem kívántam már a szombati nap vége felé. Vasárnap azt éreztem, hogy kerülget a megfázás, kedden pedig, amikor beszélgetünk, akkor már elég beteg is vagyok, sikerült rendesen meghülnöm, hétfőn az orvosnál kezdtem a napot. Nem is bántuk, hogy elmaradt az utolsó szakasz, mert ott garantáltan betyáros körülmények fogadtak volna minket, mivel amikor indultunk volna a nyolcadik szakaszra az Expocenterből, akkor ömlött a legjobban az eső. Kicsúszásunk, megforgásunk, árokjárásunk nem volt, és szerencsére a lassítókkal sem kötöttünk közelebbi ismeretséget. Maximálisan odafigyeltem arra, hogy ne zsákoljunk be emiatt 10 másodperces büntetés(eket) a csúszós aszfalton, hiszen egy sem fért volna bele a kihegyezett küzdelembe. Köszönjük a szurkolóknak a versenyzőtársaink nevében is, hogy a mostoha időjárási körülmények ellenére sokan kilátogattak a pályák mellé, főleg az árpádtetői gyorsasági szakaszra. Ezen egy kicsit meglepődtünk, de nagyon jól esett mindannyiunknak, hogy biztattak minket. A végeredménynek örülünk, az eddigi bő 10 pontos előnyünket tovább tudtuk növelni az üldözőinkkel szemben, a géposztályunkban.

Folytatás?

Közel van az Ózd Rallye, arra készülünk, neveztünk. Úgy tűnik, hogy az autóval nincsen különösebb problémánk, minden bizonnyal elég lesz neki egy alapos revízió és utazhatunk is a messzi Borsodba. Nagyon kedvelem az Ózd környéki pályákat, ott is elsősorban a kategóriánkra fogunk figyelni, mindenképpen célba szeretnénk érni, sok pontot szerezni, és a Mediterrán Rallye-n növelt előnyünket tovább gyarapítani az év legutolsó versenye előtt.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Köszönjük szépen a csapatunknak és a támogatóinknak a segítséget!

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!