Bár még bőséggel lenne mit közzétennünk a Bükfürdő Rallye-val kapcsolatban is (értsd: akik még eddig nem küldték el eddig a beszámolójukat, videóikat, azokat kérnénk szépen, hogy ne halogassák tovább…), de nekilátunk az előttünk álló feladatnak, a 17. Veszprém BF Goodrich Rallye népszerűsítésének. Összeállítottunk egy kis visszaemlékezést a 2009-es Veszprém Rallye-ra.
A tavalyi évben 16. alkalommal rendezték meg július 3-4-én, – tehát az idei időponttól pont két héttel korábban- a Veszprém környéki viadalt. A rajtlistán 4 előfutó és 19 Rallye2-es versenyzőpáros adatait találhattuk meg, akik közül 8-an indultak az A/N csoportban, és 11-en az F csoportban. A verseny teljes távja 219, 95 kilométer volt, amelyből a gyorsasági szakaszok hossza 70, 1 km-t tett ki. A murvás speciálisokból mindössze négy jutott a valódi versenynapra, mégpedig a Márkó-Jutaspuszta és a Gyártelep egyszer-egyszer valamint a Hajmáskér-Öskü pálya, ami pedig kétszer szerepelt a Rallye2 programjában. Ahogy már megszokhattuk az autógyilkos veszprémi szakaszok ezúttal sem kímélték a versenycélra átalakított színes gyorskocsik fizikai állagát, és alapos munkára és olykor komoly fejtörésre késztették a szerelőbrigádokat. Az itt megszokott hőség miatti problémák, már csak a habot jelentették a mezőny olvadozó csoki tortáján. Óraiék Suzukijában a pilóta kezében maradt a váltókar, így harmadik fokozatban próbáltak haladni, ahogy tudtak, de sikerült a bajt még egy defekttel is tetézniük. A szervizben Órai Balázs akár egy váltókar(d) csatát is vívhatott volna Kuncz Dezsővel, aki ugyanígy járt, csak a Hondájukon az egykerekes defekt után – „nehogymárfélrehúzzon” alapon- a záró szakaszon egy kettős első defektet is sikerült összeszedniük. Neukirchner András vezetett is a versenyben, de egy elektronikus hiba miatt többször is újra kellett indítania a sorozatosan leálló versenyautót, viszont ők defekt nélkül teljesítették a távot. Szombath Zoltánék Ladájukkal elégedettek voltak az eredménnyel, és náluk a két levegővesztésen kívül, még egy navigátori baki is belefért. A mezőny egyetlen N-es autójával induló Nagy Tamás az utolsó szakaszon ugyan kitűnő eredményt ért el, de a végső jó eredményre a reményeik már az első gyorson elillantak. A guminyomással együtt. Defektet kaptak, de végig akartak menni a szakaszon. A jobb első gumijuk gyakorlatilag égett, mire megszületett a döntés a kényszermegállásról. Ezen kívül az AC pumpa is megmakacsolta magát. Az F-esek közül Borbásék csalódottan gurultak át a céldobogón, mert az utolsó szakaszon egy vasúti sín megdobta őket, amiért nem tudtak megállni, kicsúsztak és megforogtak, az autó kipufogója pedig megsérült. Medveczéknél is volt meleg helyzet, sőt szinte az egész versenyük egy nagy meleg helyzet volt, mert túltöltött a generátoruk és az akkumulátor felrobbanását elkerülendően minden létező elektromos fogyasztót, így a fűtést is fel kellett kapcsolniuk. Simon Gábor és Szigetvári Csilla ügyesen küzdött és amikor csak lehetőségük adódott rögtön megrángatták a mitsubishisek bajszát. A végére azonban őket is utol érte a technika ördöge, mert az Gy 4-en negyedik fokozatba ragadt a váltójuk. Fekete Dániel a futam végén csupán egyetlen defektről, és hatalmas harci kedvről számolt be, mivel érezték, hogy az első gyorsaságin szereléssel eltöltött idejük, bőven behozható. A versenyt végül 11-en fejezték be, 5 A/N-es duó, a képen látható sorrendben: Az F csoportból a számok tükrében értelemszerűen 6-an látták meg a kockás zászlót:
A körülmények és a pályák minden bizonnyal most sem lesznek könnyebbek, vagy jobbak de bízunk benne, hogy 2010-ben legalább háromszor ennyien gurulhatnak majd át a céldobogón.
Salánki Gábor