Várnai Dávid és Szabó Tomi a Mikulás Rallye-n sem adta alább, mint Egerben és a veszprémi buliversenyről is a legnagyobb kupákkal térhettek haza a székesfehérvári srácok. A küzdelmes és kalandoktól sem mentes Mikulás Rallye-ról, Várnai Dáviddal beszélgettünk.
Az Eger Rallye-n elért kategóriagyőzelmetek után felfokozott hangulatban vártátok a Mikulás Rallye-t, azt gondolom, hogy nagy volt a vidámság a felkészülés során, és a két verseny között.
Elég pozitívan álltunk valóban a dolgokhoz, az egrihez hasonló élményekre számítottunk a veszprémi pályákon is és, mint végül kiderül, nem ittunk előre a medve bőrére, mert tényleg nagyon sikeresen zártuk a mostani versenyhétvégét is.
Azt láttuk, hogy szépen toltátok a Hondának, de arról mindeddig nem sokat hallottunk, hogy milyen volt a Mikulás Rallye nektek?
Indultunk már Veszprém Rallye-n, de ezek a pályák, amik ezúttal a Mikulás Rallye útvonallapján szerepeltek teljesen ismeretlenek voltak, ám nagyon tetszettek. Azt nem fogjuk elfelejteni egy jó darabig, hogy reggel hideg volt és piszokul fáztunk. 🙂 Várpalota nagyon bejött, és még egy kis sár is nehezítette a dolgunkat. Jókat csúszkáltunk, de a fagyos talajon sikerült kordában tartani az autót, valamint magunkat is. 🙂
Melyiket volt nehezebb kontrollálni? 🙂
Vegyes a kép. 🙂 Forma-forma volt, a helyzet. Én pörgettem magamat, Tomi űzött, hajtott, az autó pedig elég jó volt, menni akart, bár éreztünk rajta, kezdődő hengerfej problémára utaló jeleket. A fonalat azonnal elkaptuk, már az elején elég sokat tudtunk adni Balics Ákoséknak. Erre kifejezetten büszkék voltunk, mert Ákost ügyes és tapasztalt pilótaként ismertük meg. Jutaspuszta nagyon kézre álló feladat volt nekünk. Szerettük az ugratókat, a 3-as, 4-es kanyaroknál, ahol volt egy kis sár, vagy víz, ott igyekeztem ezekbe beleengedni a Hondánk elejét, hogy az berántasa a hátulját és élvezetesen, látványosan abszolváljuk a kanyarokat. A harmadik szakasz nem volt rövid, de legalább hosszúnak mondhattuk, itt tovább tudtuk növelni az előnyünket. A szerviz után újra Várpalota jött, ahol óriásit hibáztam. Elnéztem egy bal4-et és beestünk az árokba. Rengeteg időt elvesztegettünk, mire vissza találtunk a pályára, Balicsék pedig ránk számoltak gyorsan egy tízest, ami által újra nagyon izgalmassá vált velük a csatánk. Még az is megfordult a fejünkben, hogy elveszíthetjük a vezető helyünket, ha nem vigyázunk. De nem kellett sajnos sokáig aggódnunk, mert Ákosék Jutaspusztán kiestek, ezzel pedig újra megnyugtató lett az előnyünk. Pedig mi nagyon élveztük volna, ha az ötödik szakaszon mondjuk kikapunk és a záró gyorsaságin, egy ki-ki meccsen dől el a kategóriagyőzelem sorsa. Akkor tényleg össze kellett volna szedni magunkat és abszolút a határon kellett volna autóznunk az aranyéremért. Nemes ellenfelek voltak Ákosék, elismerjük őket, remek párossal küzdöttünk. Megnyertük a kategóriánkat, az összetettben pedig tízedikek lettünk, amire büszkék vagyunk.
A Szilveszter Rallye-n ott lesztek?
Nem állunk rajthoz Mogyoródon, nekünk Veszprémben ért véget a 2017-es versenyszezon, a Szilveszter Rallye helyett inkább a jövő évünket építgetjük. Azt még hozzá szeretném tenni a Mikulás Rallye beszámolójához, hogy a második gyorsaságin utol értünk egy kettes Suzuki Swift-el versenyző párost, akiknek a nevét sajnos nem tudjuk, de utólag is köszönjük nekik, hogy nagyon korrektül lehúzódtak előlünk. Sportszerűségből jelesre vizsgáztak. Ezzel tehát nekünk idénről bezárt a bazár, de igyekszünk, hogy 2018-ra egy legalább ugyanennyire, vagy ha lehet akkor még tanulságosabb és sikeresebb évet tudjunk összerakni, – akár egy újabb autóval – mint, amilyen a 2017-es volt.
Rallye2.hu – Salánki Gábor