Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Várnai Dávid: Visszataláltunk önmagunkhoz

Várnai Dávid és Szabó Tomi a döcögős évkezdet után a Vértes Rallye-n végre újra magára talált, hazai környezetben a végeredmény is szenzációs lehetett volna, ha a pályabejáráson nem gyűjtenek be egy gyorshajtásért tetemes hátrányt. Dávidék azonban egyáltalán nem szomorúak, így is jól szerepeltek Móron, és várják a folytatást, mert rájuk már csak egyetlen futam vár az évben, de az tényleg a szívük csücske, óriási elánnal készülnek a fiúk a Mikulás Rallye-ra. Várnai Dáviddal beszélgettünk.

Egerben, a negyedik gyorsaságin szembe jött veletek a motorháztető, beszakadt a szélvédőtök, a helyére eszkábált lőréssel pedig nem engedtek ki titeket a szervizből. Hogyan készültetek a Vértes Rallye-ra, a hazai versenyetekre?

Sajnáltuk, hogy nem folytathattuk Egerben a versenyt, mert a salgótarjáni bukásunk után már lassan kezdtünk magunkra találni, fokozatosan tért vissza belénk a boogie. A móri felkészülésünk során elsőként visszaalakítottuk az egri újításunkat, egy eredetivel méretazonos szélvédőre cseréltük a kényszermegoldásként beragasztott Volkswagen Golf szélvédőt. A Vértes Rallye-ról azt gondoltuk, hogy hazai pálya, csak jó lehet, de nem akartuk túlzottan komolyan venni a versenyt, mivel nem tudunk már a bajnokságban labdába rúgni, ezért nem terveztünk életre-halálra hajtani. Arra készültünk, hogy egy jót autózunk itthon.

Ez sikerült, és az eredmény sem maradt el, hiszen négy szakaszon is bekerültetek az abszolút értékelésben a legjobb öt páros közé. Milyen volt Móron?

Rosszul kezdődött a verseny, mert egy sebességtúllépés miatt, a szombati napon, a pályabejáráson megbüntettek minket, így fél perces hátrányból vártuk az első szakasz rajtját. Elismerem, valóban gyorsabban hajtottam a megengedettől, de a 60 kilométer/órás sebességgel történő tréningezés véleményem szerint semmit sem ér. A KRESZ szabályai kimondják, hogy lakott területen kívül, közúton, ha nincs más korlátozás, akkor 90-el mehetünk. Minket pont egy ilyen helyen csíptek fülön, az oroszlányi szakasz külső részén, ahol bármelyik autós haladhat büntetlenül 90-el. Vasárnap, egész nap jókat autóztunk, az összetettben a negyediktől a hetedik helyen át mindenhol jártunk, a kategóriánkban minden gyorsaságin másodikak lettünk, csak cipeltük magunkkal a büntetést. Örültünk neki, hogy visszakerültünk oda, ahol szeretünk menni, azokkal vívtunk, akikkel vívni szoktunk, a verseny után elmondhatom, hogy szerintem sikerült túllendülnünk a salgótarjáni bukásunkon. Ifj. Fogarasi Attiláék nagyon ügyesek voltak, elég beteg tempót autóztak, csak gratulálni tudunk nekik a teljesítményükhöz, és a győzelmükhöz. Az autónk rendben volt, egyszer felütöttem az alját, emiatt a kipufogó hozzáért a karosszériához. Ekkor mondtam azt, hogy olyan érzésünk van, mintha egy vibrátoron ülnénk. Hozzáteszem, hogy ezt előtte sem és azóta sem próbáltuk ki. 😀 És nem is tervezzük. 😉 Természetesen voltak necces sztorik a nap folyamán, bár ezeken szerintem már senki sem lepődik meg, aki követi a munkásságunkat. 🙂 Akadtak ezúttal is nagy tempós keresztbe csúszásaink, kanyarok, amik éppen csak megvoltak, mert valami kidobott a szélére az útról, de ezeket a helyzeteket mindig sikerült megoldanunk. A verseny végén, az 5-ös kategóriában megszereztük a második helyet. Ha nincs a büntetésünk, akkor az abszolút hetedik hely helyett a harmadik lehetett volna a miénk.

A Pálháza Rallye-ra el tudtuk jönni?

Nem tervezzük a soron következő, novemberi, zempléni futamot. Ha a bajnoki címünk múlna rajta, természetesen mennénk, de így nem vállaljuk be a nagyon távoli helyszínt. Helyette minden erőnkkel a hozzánk közeli Mikulás Rallye-ra készülünk, ami óriási kedvencünk, imádjuk a murvát, ezért azt megígérhetem, hogy az évzáró versenyen keményen oda fogunk csapni az asztalra.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük