Egy kis fékprobléma tette izgalmassá az újra „összebútorozó” Üveges Sándor-Kopcsó Péter duó életét a Miskolc Rallye végén, de a borsodi legények sikerrel vették az akadályt, célba értek és a P12 géposztály bronzérmét is megszerezték. Salgótarjánig, ha minden összejön, akkor lehet, hogy egy kicsit fejleszteni is tudnak a Ladájukon. Sanyi, az újraaszfaltozás után még nem autózott eddig a nógrádi szakaszokon, így különös izgalommal várja, hogy megküzdhessen az ismeretlen ismerősökkel. Üveges Sándorral beszélgettünk.
Egy kis kihagyás után ismét összeültél Kopcsó Petivel, a régi navigátoroddal. Hogyan készültetek a Miskolc Rallye-ra, ami egyben a hazai versenyetek is volt.
Az autóval elég későn kezdtünk el foglalkozni, szinte az utolsó pillanatokra maradt a felkészülés, ami így már a verseny előtti napjainkat is izgalmassá tette. Petivel, egy hirtelen ötlettől vezérelve ültünk össze, a rajt előtt néhány nappal ötlöttük ki ezt még mi is. Amikor neveztem Miskolcra, akkor még nem tudtam, hogy ki fog nekem navigálni, így csak az én nevem szerepelt a nevezési listán. A pályák tetszettek és jók voltak. Ám hiába élünk itt a környéken, nem sok idő volt a pályabejárásra. Mályinkán csupán kétszer mentünk a tréningen. Egyszer felírtuk, egyszer leellenőriztük, de a másik két gyorsaságira sem tudtunk ettől jelentősen több időt szánni. Kánó és Mályinka volt a kedvencünk.
Hogyan alakult a versenyetek?
Fáradtan kezdtünk neki a Miskolc Rallye-nak és talán ezért is indult nagyon óvatosan, tapogatózósan az első körünk. Nem sikerült túl jól a bemutatkozásunk. A szerviz után viszont már mi is belelendültünk, jobban éreztük magunkat. A Ladánkkal nem adódtak különösebb problémák, egyedül a legvégén, Mályinkán volt gondunk a fékkel. A szervizben viszont nyugalom volt, sietség dacára alapos munkát végzett a csapatunk, amiért nagyon hálásak vagyunk nekik. A kalandok, talán éppen az ismerkedős tempó miatt, de elmaradtak. A végén örültünk, hogy dobogós helyen értünk célba, bronzérmet szereztünk a P12-ben, ehhez viszont szerencse is kellett. Nekünk akad némi fejleszteni való a VFTS-ünkön, mert közel sem tart még ott a mi kocsink, mit a kategóriatársainké. Próbálunk fejleszteni Salgótarjánig, de nem tudom, hogy mit tudunk megvalósítani terveinkből az április végi futamig.
Ezek szerint ti is rajhoz álltok Nógrádban. Teljes évet terveztek Petivel?
Ezt majd eldől, pontosan nem tudok még most nyilatkozni a teljes éves tervekről. A dolgaink alakulásának a függvényében tudok majd csak erre válaszolni. Szeretnénk ott lenni Salgótarjánban. 2006-ban és 2007-ben is ott voltunk, tehát elég régiek, de pozitívak a legutóbbi emlékeim az ottani gyorsaságikról. Régi futamokon álltam rajthoz a környéken, de Sámsonházának eddig még hírét sem hallottam. Kazár és Cered ismerős lesz, ellenben, ezen a jó minőségű aszfalton még soha sem versenyeztem, csak a korábbi rosszabbon. De a gyorsaságikon kívül a prológot is nagyon várom, mert szeretek jaszkarizni, meg csapatni a sok szurkoló előtt. Remélem, hogy idén is színvonalas és izgalmas vonalvezetésű lesz a bemutatkozó szakasz. Álmok mindig vannak. 🙂 Jó lenne most is célba érni, és boldogok lennénk, ha a miskolcihoz hasonló eredménnyel zárnánk a salgótarjáni hétvégét is.
Rallye2.hu – Salánki Gábor