Trencsényi Vince és Pannuska Dávid szép eredményt ért el a 6-os géposztályban, Salgótarjánban, hiszen ezüstérmet szereztek, mégsem voltak boldogok a célban. Ez pedig az abszolút értékelésben elért hatodik helyüknek szól, hiszen ezzel a pozícióval rendkívül nehéz helyzetbe kerültek Vincéék a bajnoki címért folytatott csatában. Ráadásul a – névben – hazai versenyükön, a Nyíregyháza Rallye-n, a pilóta elfoglaltságai és a páros nullához közelítő pályaismerete miatt nem lesz könnyű az életük. Trencsényi Vincével beszélgettünk.
Komlón kategóriát nyertetek, abszolútban ezüstérmesek lettetek, az autótok jó bőrben volt a célban. Mivel telt az időtök a Salgó Rallye-ig?
A Baranya Kupán jól működött az autónk, kalandunk sem volt, túl sok javítani és felkészíteni valónk nem volt a kocsinkon. A mecseki pályák dobálósak voltak, a salgótarjániak jobb minőségűek, ennek megfelelően módosítottuk a futómű beállításokat. Ezt egy rövidke teszten ki is próbáltuk.
A belvárosi superspecial szakasszal indult a Salgó Rallye. Hogyan sikerült a bemutatkozásotok?
Kellemesen csalódtunk a pályában, bár azt már a rajt előtt is gondoltuk, hogy jobb lesz, mint a korábbi, főutcai gumikerülgetés. A versenyautóban ülve pedig kifejezetten tetszett, az időnk is jó lett, abszolút negyedikek lettünk az első gyorsaságin, jól indult a versenyünk.
A másnap reggeletek már kevésbé indult jól…
Mint később kiderült, a reggeli, ceredi gyorsasági szakasz az egész versenyünkre rányomta a bélyegét. A rajt ideje elcsúszott, a gumik elhűltek, volt nálunk egy lézeres mérőműszer, amivel rámértünk a hőmérsékletükre. Mindössze 25 Celsius fokot olvashattunk le róla. Elég távol álltak attól a gumik, hogy bármennyire is tapadni tudjanak, plusz a fékek is blokkolóra fékezték a kerekeket. A rajt után 50 méterrel azonnal megforogtunk emiatt, olyan volt, mintha egy gonosz kis manó berántotta volna a kéziféket a kanyar közepén, és nekicsúsztunk a szalagkorlátnak. Ott bent hagytunk vagy 20 másodpercet. A befogó fékek miatt a harmadik szakaszon is kirántották a talajt, a kerekeink alól, beforogtunk, és leromboltunk egy lassítót. Ezzel bespájzoltunk még 20 másodpercet, amivel már jelentős hátrányunk és elég kevés kedvünk volt a további versenyzéshez. A szervizben számolgattunk és igazából az is szóba került, hogy egyáltalán tovább menjünk e? Végül folytattuk, de a második körre még nem tudtuk megoldani a fékproblémát, figyelmesen kellett bánni a pedállal. A hibát csak a harmadik körre lehetett felszámolni, akkorra sikerült beállítani a fékerő elosztását, új betéteket is raktunk be, ezután már egészen kezelhetővé vált a kocsink. Erről a három gyorsaságiról tudtuk elmondani, hogy olyan volt, mint amilyenre a rajt előtt számítottunk. A célban nem voltunk boldogok, és elégedettek, mert ezzel az abszolút hatodik hellyel eléggé nehéz helyzetbe kerültünk a bajnoki címért folytatott csatában. Nekünk még pontokat kell eldobnunk az év végén, miközben az ellenfeleinknek már van két nullás versenye az idei évről, ők nem vesztenek pontokat a mínuszolásnál. Természetesen nyílt még a bajnoki cím sorsa, de nagyon oda kell tennünk magunkat a Nyíregyháza Rallye-n, ahhoz, hogy hozzánk kerüljenek az évad legnagyobb kupái.
Hazai versennyel zárjátok az évadot. A nevében mindenképpen hazai versennyel…
Valóban csak nevében lesz hazai nekünk a Nyíregyháza Rallye, mert még nem versenyeztünk eddig még a Zemplénben. A Superspecial az tényleg hazai lesz, Nyíregyházán ismerősek lesznek az utcák és a kanyarok. Más előnyünk nem lesz. Maximális teljesítményt kell nyújtanunk, miközben én folyamatosan kint leszek Angliában. Egy kis tesztre szinte biztosan hazajövök a verseny előtt, aztán még vissza megyek néhány napra Nagy-Britanniába. Az a tervünk, hogy megnyerjük a versenyt és a power stage-et, miközben a szerencsénkben is bízunk egy kicsit. Azt hiszem ettől jobb recept nincs arra, hogy megszerezhessük az év végén a Rallye2 Bajnokság abszolút bajnoki címét.
Rallye2.hu – Salánki Gábor