Tordai Gábor és Veres István tartott a Salgó Rallye vízválasztónak kikiáltott, 26 kilométeres szakaszától, de amikor versenyezhettek rajta, akkor sokat mosolyogtak a saras gyorsaságin. Ám a pálya megtréfálta őket, árokba csúsztak, és ezzel egy igen hosszadalmas kálvária vette kezdetét a szorospataki erdőben. Tordai Gábor foglalta össze a történteket.

Elég nagy volt a változás a szünetben körülötted, ezek után mit vártál a Salgó Rallye-tól?

Navigátort váltottam, fejlesztettünk az autón, és nagy felújításon esett át a Ladánk, a téli szünetben, de a motor bejáratásán túl egy percet sem ültünk a kocsiban. Bíztunk benne, hogy a 2WD kupában lesz egy-két A-s ladás páros akikkel vívhatunk, de amikor átnéztük a nevezési listát azzal kellett szembesülnünk, hogy sok elsőkerekes, illetve erős versenyautót indítanak a 2WD-ben. Takaros mezőny jött össze, de ennek ellenére is bizakodva gurultunk át a rajtdobogón, szerettünk volna a célban is ott lenni, valamint a hat szakaszon igyekeztünk volna tartani a ritmust az ellenfeleinkkel.

Ez részben sikerült, de idő előtt ért véget nektek a Salgó Rallye. Milyen volt a hétvégétek?

Már pénteken megérkeztünk Nógrádba, és nem csak a pályafelíráson törekedtünk a tökéletes felkészülésre, hanem gumifronton is, ezért esős és száraz aszfaltra is vásároltunk abroncsokat. Szombaton az esőgumikat szereltük fel a Ladánkra, hogy vasárnap azokkal kezdjük meg a napot. Másnap reggel viszont valamiért leszedtük őket és feltettük a szárazakat. Ezek a két etappá vált gyorsaságin még megfelelőek lehettek volna, de az egyetlen éles gyorsaságinkra, Mátrakeresztesre, a szakadó esőben nem bizonyultak jó választásnak. Nagyon csúsztak a slick gumik a vízen. Volt, ahol megforogtunk, és sokat csúszkáltunk is. Annyit kaptunk az ellenfelektől, hogy a kedvem is elment az egésztől.

Pedig a neheze még hátra volt.

A szervizparkban kereket cseréltünk, esős gumikkal kezdtük meg a második kört. Kazáron sikeresen letaláltunk a nedves aszfalton, aztán jött a körgyorsasági, amitől egy kicsit tartottam a szívem mélyén. Ám az első méterek után egyből megtetszett és egyre jobban élveztem én is a pályát. Fokozatosan gyorsultunk, érzésem szerint látványosan is mentünk, folyamatosan vigyorogtunk a kocsiban, mintha a Bükkben hóautóznánk. Ennek végül az lett az eredménye, hogy a hetedik kilométer környékén becsúsztunk az árokba. Véleményem szerint a húzós helyzetben fogcsikorgatva még el tudtunk volna fordulni, de külső íven ott volt beesve egy 208-as Peugeot, amit, ha megpróbálom menteni bárhogy is a helyzetet, akkor biztos, hogy összetörünk. Jobb megoldás híján beparkoltunk mögé. Az ott lévő nézőknek ezúton is köszönjük a segítségét, de sajnos kevesen voltak ahhoz, hogy visszategyük az autónkat az útra.

Ebből adódott az igazi kalamajka. A helyszíntől nem messzire volt egy LKT traktor, amivel három perc alatt ki tudtak volna húzni minket a Rally2 és a Rally1 közötti szünetben. A sportbíró véleménye szerint a Peugeot és a mi autónk is életveszélyes helyen volt. Az időközben a helyszínre érkező biztonsági igazgató is erre a megállapításra jutott és ezt az információt továbbította is rádión, ennek ellenére ott hagytak minket. A verseny végéig dekkoltunk az erdőben, és gyakorlatilag minden második autónál szívinfarktust kaptunk, hogy ránk csúsznak e vagy sem? Elmondhatatlanul rossz helyen volt a két kocsi. Tételezzük fel, hogy a mi autónkra, az utolsó körben, ha rácsúszik valaki, akkor kifizetik a kárunkat, 🙂 de az végképp hihetetlen, hogy a Peugeot-s párosnak reggeltől egészen estig ott volt a kocsija a veszélyzónában. Este fél tízkor engedték fel a segítőinket, akkor húztak ki minket is. De közben se vizet, se egy kis ennivalót nem küldtek fel nekünk. A legutolsó záróautó után sem tudtuk egyből megkezdeni a mentést, mert először a sportbírókat és a rádiókat szedték össze, majd kiengedték a szakaszról a nézőket, majd csak ezután jöhetett fel a traktor kihúzni. Ez nonszensz. Nem voltunk vidámak a hazafelé tartó úton, az biztos.

Folytatás?

Most csak annyit mondanék, hogy Miskolcra összerakjuk az autónkat, szerencsére nem esett nagy baja, és a terveink szerint Borsodban felvesszük a versenyt a vetélytársakkal, újra támadunk.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!