A balszerencsésen zárult Miskolc Rallye után sem szerződött le Fortuna nagyasszony a JG-2 Racing Team párosához, Tim Gabihoz és Timár Tomihoz, hiszen a Székesfehérvár Rallye előtti utolsó pillanatban jöttek rá a srácok, hogy az Opel Adamjuk mégsem gyógyult fel a borsodi sérülésekből, így tényleg, mint a nyulat a kalapból, úgy rántott elő a talpraesett csapatvezetőjük a srácoknak egy Ford Fiestát a futamra. A páros meg is hálálta ezt a munkát egy szép eredménnyel, de Gabi reménykedik abban, hogy a veszprémi murván már ismét a saját Opeljükkel róhatják a kilométereket. Tim Gáborral beszélgettünk.


A Székesfehérvár Rallye előtt nem sokkal lenyilatkoztad, hogy minden oké, kész az Opeletek, ám ehhez képest egy Ford Fiesta R2T-vel álltatok rajthoz. Mi történt?

Biztos emlékeztek, hogy a Miskolc Rallye még el sem kezdődött, amikor a szervizparkjában, történt egy kisebb incidens az Adammal, amiben megsérült a karosszéria. Elvittünk a karosszéria lakatoshoz, aki fúrt, faragott, hegesztett és egy Ford Fiesta R2T lett belőle, egészen jól megcsinálta a szaki a kocsinkat. 😀 😉 A viccet félre téve elmondhatom, hogy legnagyobb megdöbbenésünkre csütörtökön derült ki az, hogy a késznek hitt motor még sincs kész, úgyhogy óriási köszönet illeti a csapatvezetőnket, Farkas Kálmánt, aki rendkívül rövid idő alatt talált egy másik versenyautót nekünk, ami ráadásul ugyanúgy R2-es kocsi, mint a miénk. Csütörtökön délután még úgy állt a szénánk, hogy nem leszünk ott Fehérváron.

Ehhez képest nem csak ott voltatok, hanem kitűnően szerepeltetek.

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy túlteljesítettük az elvárásokat, mert a legjobb nyolcba vártuk magunkat, de egy ötödik helyet sikerült összehoznunk a futam végére. Egy tizeddel maradtunk le a negyedik pozícióról és a 6-os kategória ezüstérmét is bezsebeltük. Ezért sok pontot kaptunk, amik biztosan jól jönnek majd a végelszámolásnál. Mindezt annak ellenére sikerült kiviteleznünk, hogy a verseny előtti „tesztünk” annyiból állt, hogy 4 kilométert gurultunk a Forddal egy nyílegyenes útszakaszon, utcán. Az első gyorsaságin meg is látszott az eredményünkön, hogy egy vadidegen autóban ülünk, de Oroszlánytól kezdve elég sokat és folyamatosan tudtunk gyorsulni. Ez a futam végére oda vezetett, hogy kiélezett csatába keveredtünk a hozzánk hasonló tempót diktáló versenyzőkkel. Sikerült felvennünk az elénk dobott kesztyűt, sok pontot mentettünk, nem volt okunk a Vidi stadionnál a szomorkodásra. Az autó tökéletes volt. Biztos vagyok abban, hogy néhányan, hasonló helyzetben inkább otthon maradtak volna, de mi megmakacsoltuk magunkat, harcoltunk, nem hátráltunk meg, ezért sikeresen teljesíthettük a versenytávot. Biztos lehetett volna jobb is, tőlünk most ennyire futotta.

Átülnétek a Fordba, az Opelből?

Az a helyzet, hogy az Opellel már a második közös szezonunkat kezdtük meg március elején, és én mindig is jobban szerettem a szívómotoros autókat, mint a turbósokat. Az Adammal sokat mentünk már, alaposan összeszoktunk. Ha ugyanolyan sokat mennénk a Forddal is, mint az Opellel, akkor lehet, hogy megváltozna a véleményem. Ez nem most fog kiderülni, de a kérdés most lett feltéve, ezért most azt mondom, hogy nem váltanék.

Jön a Veszprém Rallye, és a „kedvenced” a murva. Várod e?

Szeretnénk ott lenni, és szerintem rajthoz is fogunk állni a Balaton parti versenyen. Remélem, hogy már az Adammal. Abból a szempontból várjuk nagyon Veszprémet, hogy ez lesz az egyetlen olyan mumusversenyünk az idei évben, ami murvás, és azt mindenki tudja, hogy tavaly nekünk nem igazán ment jól a bajnokságban, a laza talajon. Viszont azóta teljesítettünk egy Mikulás Rallye-t, – igaz egy Peugeot 208 R2-vel – amit megnyertünk a géposztályunkban és nagyon élveztük a versenyzést. Akkor le tudtuk győzni a murvás félelmeinket. Emiatt nyugodtabban várjuk a rajtot, mintha nem vettünk volna részt az év végi bulifutamon. Az biztos, hogy ha Veszprémben egy dobogós helyet be tudnánk húzni az összetettben, az felérne nekünk legalább három futamgyőzelemmel.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!