Szabó Atsi és Ridács Kata hosszú kihagyás után tért vissza a Rallye2 Bajnokságba, hogy Ózdon próbálja ki a balul sikerült szombathelyi, Iseum Rallye után újjáépített Ladáját. Jelentjük a teszt sikeres volt, az A-s motorral jelesre vizsgázott a versenyautó a P12-es géposztályban, Attiláék jól érezték magukat, a kitűzött célokat pedig maximálisan teljesítették. Ezek után már csak egyetlen vágya maradt az Írországban élő párosnak, mégpedig az, hogy az új motorjuk is elkészüljön a Mikulás Rallye rajtjáig, mert szívesen kipróbálnák azt, mielőtt beépítik a 2017-ben csatasorba állítandó topp Ladájukba vadiúj karosszériájába. Szabó Attilát kérdeztük.
Rallye2.hu: Szombathelyen, az Iseum Rallye-n álltatok rajthoz legutóbb, ahol csúnyán összetört az autótok. Hogyan alakult az újjáépítés, mivel telt az időtök május vége óta?
Szabó Attila: Soká lett készen az autónk, de amikor minden összeállt hozzá, akkor nagyon jól haladtak a munkák. Gyakorlatilag néhány nap, egy szűk hét leforgása alatt lett összerakva a nulláról a Ladánk, így ezúton is szeretném mindenkinek nagyon-nagyon megköszönni a gyors és precíz munkáját, aki akár csak egy csavart is meghúzott a kocsinkon. Külön kiemelném Lovász Péter, Keresztesi Péter illetve Takács Marci barátainkat, valamint a csapatunkat és a támogatóinkat, mert nélkülük esélyünk sem lett volna az autónk talpra állítására. Voltak azért olyan szakemberek is, akik egy kicsit cserben hagytak minket. Sokkal korábbra vártuk a versenyautónk elkészültét, sok olyan ígéretet kaptunk, amelyek a megbeszéltekhez képest sajnos csak időben jócskán elcsúszva valósultak meg. De a lényeg, hogy kész lett a kocsink az Ózd Rallye előtt, ki lettek cserélve a sérült alkatrészek, bár a gépátvétel és a prológ előtt is akadt még vele dolgunk, javában szereltük még akkor is a Ládánkat, hogy valóban rajthoz állhassunk az évad utolsó Rallye2-es versenyén.
Rallye2.hu: Hogy alakult a versenyetek?
Szabó Attila: Egy tesztversenynek szántuk az Ózd Rallye-t, ahol kipróbáljuk a versenyautót, mi pedig szerettünk volna újra elkapni a ritmust, formába hozni magunkat egy kicsit az évad végére. Az időket még véletlenül sem néztük, egyedül a biztos célba érkezést és a lehető legtöbb versenykilométer begyűjtését tűztük ki magunknak feladatként és ezt maradéktalanul sikerült teljesítenünk. Bár problémánk nekünk is adódott, a sötéttel, az éjszakai látási viszonyokkal, a hideg gumikkal és a hideg aszfalttal egyaránt meggyűlt a bajunk. Az utolsó szakasz rajtja előtt túl sokat kellett várni, a gyűjtőben, így a fékek és az abroncsaink túlságosan lehűltek. Volt egy megcsúszásunk a hetes gyorsaságin, ötödik fokozatban, ám sikeresen korrigáltuk, szerencsénk is volt, de majdnem beestünk az árokba. Kicsit sem hiányzott volna ez a szombathelyi fiaskónk után, gondolom ezt mondani sem kell. Néhány kilométer múlva a lámpánk egyoldalúan felmondta a korábban velünk kötött megállapodását, 🙂 ezek miatt az utolsó szakaszt csak végigszenvedtük igazából, keveset láttunk, ám ha nehezen is, de letaláltunk rajta, eljutottunk a céldobogóig. A verseny elejét elspóroltuk, ismerkedősre vettük a tempót. Figyeltünk az új alkatrészek működésére, azokkal próbáltunk mihamarabb összebarátkozni, vissza kellett például szoknom a „kenyérszervóhoz”. A második körben a Királd-Sátát viszont már áttoltuk, amennyire a Bodnár Attila kezei között született A-s motorunk engedte. Ezzel a gyengébb, ám megbízható motorral próbáltunk a P12-es Ladák nyomába szegődni. Végül, mint mondtad célba értünk, egyszer nem néztük, hogy hol állunk éppen az eredménylistán, hiszen teljesen lényegtelen volt, így elégedettek voltunk a céldobogón. Próbáltunk játszani a guminyomással, a gumik hőmérsékletét mértük, a futómű beállításokat igyekeztünk kitapasztalni, hogy mennyire megfelelőek. Frissen raktuk össze a kocsit, a csavarokat kellett alaposan leellenőrizni, meghúzni, ahol szükséges volt, de nagyon örültünk, hogy igazából semmilyen eget verő gondja nem volt a kocsinknak. Szükségünk volt erre a tesztre egy ilyen volumenű munka, egy szinte teljes újjáépítés után, de hála az égnek és a gondos kezeknek, nem volt semmilyen műszaki hibánk. A mondás azt tartja, hogy hamar munka ritkán jó, hát esetünkben nem lehetett okunk panaszra. Jó munkát végeztek a szervizes srácok, ráadásul fénysebességgel.
Rallye2.hu: A Mikulás vagy a Szilveszter Rallye-ra haza tudtok jönni esetleg?
Szabó Attila: A Mikulás Rallye be van iktatva a programunkba, úgy tervezzük, hogy rajthoz állunk Veszprémben, ugyanúgy, mint tavaly, mert ezúttal is szeretném murvás tesztlehetőségként felhasználni ezt a versenyt. Ha minden igaz, akkor összeáll a jövő hétre az új motorunk, aminek már a nyáron készen kellett volna lennie. Azt kívánjuk a laza talajon vallatóra fogni. Ha napokon belül elkészülne a motor, akkor szinte biztosan ott leszünk Veszprémben, de ha csak a rajt előtti napokra raknák össze a műhelyben, akkor nem biztos, hogy megkockáztatjuk a részvételt. Mennyiben telefonon biztató választ kapok Attilától, akkor hazarepülök a hétvégén és átépítem a Ladánkat murvára.
Rallye2.hu: A 2017-es évetekről tudtok már valamit?
Szabó Attila: Még semmi konkrétat. Az autó biztosan marad, nem szeretnénk lecserélni, készül hozzá az új karosszéria is. Az ígéretek szerint január végére hozzánk kerül a nyers, üres kasztni, amit aztán építeni, festeni kell, de ezen felül is rengeteg munkánk lesz még vele. Ebbe készül igazából az új motor. De van egy B verzió is a tarsolyunkban, amiből tisztán látszik, hogy minden kialakulóban van, még semmi nem biztos, meglátjuk, hogy mit hoz számunkra a jövő. Tavaszra minden eldől. Egy stabil, topp 1600-as autót szeretnék 2017-ben csatasorba állítani. A Rallye2 Bajnokságot nagyon szeretem, mert itt mindig, biztosan megvan a kategóriánk. Csábítgattak idén minket a Historic Bajnokságba, illetve az ORB mezőnyébe is, ám ott csak egy-két autó lenne a géposztályunkban. Ennek nem látom értelmét, mert a Rallye2-ben mindig kőkemény csatákat hoznak a P12 küzdelmei. Ezért az eredmények sportértéke jóval nagyobb, mint máshol, mert csak 110%-os teljesítménnyel lehet elérni őket, így jól érezzük magunkat ebben a társaságban. Vizelli Karcsiék, Szauer Gergőék és más ladás srácok tudása és gyorsasága is szépen megállná a helyét bőven az ORB-ben. No, mi éppen ilyen helyet kerestünk a versenyzéshez, mert nem szeretjük, ha csak úgy maguktól az ölünkbe hullanak a sikerek és a kupák. Szívesebben harcolunk értük. Reméljük sok lehetőségünk lesz rá a következő évben.
Rallye2.hu – Salánki Gábor