A Veszprém Rallye-n láthattuk utoljára a Rallye2 mezőnyében Ruszó Krisztiánt és Kopcsó Petit, akik egy gyönyörű Lada VFTS-el tértek vissza Egerben. Krisztiánék az évadnyitón még nem teljesen voltak elégedettek a sebességükkel, amit a tesztelés és autójuk pontos beállításának hiányával magyaráznak, de ettől függetlenül azért biztos, ami biztos behúzták maguknak a Lada kupa harmadik helyét. Miskolcon azonban már szeretnének a srácok gyorsabbak lenni, ezért neki is láttak az autó fejlesztésének, hogy a két számukra ismerős gyorsaságin és a még ismeretlen Mályinkán is a lehető leggyorsabban száguldhassanak végig. Ruszó Krisztiánnal beszélgettünk.
Rallye2.hu: Milyen volt a felkészülésetek az Eger Rallye-ra?
Ruszó Krisztián: Elég hosszadalmas. De még így is csak az utolsó pillanatban lett kész az autó. Több olyan alkatrész is volt, amely csak az utolsó pillanatban készült el, ezért éppen csak, hogy minden összeállt, akkorra, amikor el kellett indulnunk Egerbe. Ezért sajnos tesztelni sem tudtunk. Véleményem szerint ennek is betudható az a hozzánk mérten picit lassabb tempó, amivel Egerben közlekedtünk. Jó lett volna, ha futhattunk volna néhány tesztkilométert, mielőtt Egerben a rajthoz állunk.
Rallye2.hu: Tesztelni nem tudtatok, a tempótokkal nem vagy teljesen elégedett, hogyan sikerült ezek után az Eger Rallye a számotokra?
Ruszó Krisztián: A versennyel összességében elégedett vagyok, a Lada kupában beértünk a harmadik helyre, pedig nem adtam bele apait-anyait. A teszt elmaradása miatt nem voltam abban biztos, hogy az autón minden jól fog működni. Egy teljesen alap futóműbeállítással mentünk most. Mindent a nulláról kellett elkezdenünk, szerintem még el kell telnie ahhoz egy vagy két versenynek, hogy az autónk minden porcikájában elnyerhesse a végleges formáját, megtaláljuk a jó beállításokat. Akkor már biztosan nagyon gyors lesz a VFTS-ünk. Műszakilag egyébként 100%-osan vizsgázott a kocsi, semmilyen technikai gondunk nem volt, ami örömmel töltött el engem. A sebességünk, még ezzel együtt így is jónak volt mondható, én alapvetően élveztem a versenyt. Szélesebb a VFTS, mint a 21074-es Ladánk, azt meg kellett szoknunk. Azonban a gyorsasági szakaszok és maga az Eger Rallye sem volt sohasem igazából a szívem csücske a versenyek között. Másabb, a technikásabb pályákat kedvelem igazán. Ez is egy verseny, teljesíteni kellett, mi ezt megtettük. Szerepeltünk már sokkal rosszabbul is Egerben, mint az idén, ezért nem vagyok szomorú a verseny után. A mostani futam nekem konkrétan azért nem tetszett, mert nem értettem, hogy miért kellett minket egyszerre kiengedni parc ferméből a Historic mezőnyével, majd a rajtban várakoztatni hosszú időn keresztül. Ezt most sem értetem.
Rallye2.hu: A Miskolc Rallye-n indultok e?
Ruszó Krisztián: Készülünk a versenyre, apróbb módosítások vannak folyamatban az autón, ezektől azt várjuk, hogy még jobb, még stabilabb még gyorsabb legyen a Ladánk, mint volt Egerben. Bízunk benne, hogy ezekkel az újításokkal jobban tudunk majd szerepelni. A teljesítendő pályák közül a Sáta-Sátát és a Bükkszentlászló-Bükszentkeresztet ismerem, Mályinkán nem mentem még eddig. De pont ez az, ami nekem tetszik a rallye-ban: nem mindig az unalomig ismert pályákon kell menni. Remélem, jól feldolgozzuk majd a pályabejárás alkalmával a Mályinkát és tökéletesen sikerül teljesítenünk. Szeretem a szűk dobálós aszfaltokat, sokkal közelebb állnak hozzám, mint az egri nagyon széles jó minőségű gyorsaságik. Én ott egy kicsit pályaversenyen éreztem magam. Bükkszentkereszten sokszor mentünk már, sprintekről jól ismerem, szeretem is. Sátán szintén sprinteken indultam, de túra versenyek alkalmával is szerepeltünk már ott, Ózd Rallye-nak került fel anno az útvonallapjára. Kifejezetten kedvelem Sátát. Nagyon változatos gyorsasági. Mind aszfaltminőségben, mind domborzati viszonyokban, ha ügyes a versenyző, akkor nagyon jó ritmust lehet rajta találni. Úgy gondolom, hogy rajtam kívül szinte minden Rallye2-es versenyző szeretni fogja a sátai szakaszt. Mi nyomjuk majd rendesen a gázt, az biztos. Aztán, hogy milyen eredmény van nekünk Miskolcra megírva? Ki tudja? A végén majd meglátjuk.
Salánki Gábor