Ruszó Krisztián és Kopcsó Peti Székesfehérvár Rallye-ja valószínűleg nem fogja elnyerni a srácoknál (sem) az év versenye címet, hiszen gyakorlatilag semmi sem úgy sikerült a borsodi párosnak, mint ahogy azt ők szerették volna. Az egyetlen pozitívum csak az lehet nekik, hogy egy ilyen verseny után, csak jobb jöhet és Krisztiánék erőteljesen bíznak is benne, hogy a Baranya Kupán ki tudják törölni a fejükből a fehérvári gyorsaságikon átélt kellemetlen emlékeket. Ruszó Krisztiánnal beszélgettünk.
Rallye2.hu: A Miskolc Rallye-n mentetek utoljára, azóta volt lehetőségetek bőven felkészülni Székesfehérvárra. Mivel teltek az időtök az elmúlt néhány hónapban?
Ruszó Krisztián: Mindössze egyetlen sprintversenyen szerepeltünk és az ottanihoz hasonló elánnal, lelkesedéssel és sikerrel szerettünk volna részt venni a Székesfehérvár Rallye-n is. Utólag elmondhatjuk, hogy ez nem sikerült. A két verseny között is eltelt legalább hat hét, amig nem ültünk a versenyautóban és ez elég soknak bizonyult. Ettől függetlenül, vagy talán pont ezért igyekeztünk tökéletesen felkészülni, jó itinert írni és szépen autózni a fehérvári gyorsaságikon.
Rallye2.hu: Sikerült megvalósítani a terveiteket? Milyen volt számotokra a verseny?
Ruszó Krisztián: Nem olyan, mint amilyennek elképzeltük. A P12-ben a dobogón szerettünk volna végezni, legalább az alsó fokán, de ez nem valósult meg. Azt érzem, hogy van még mit fejlődnünk, gyorsulnunk a többiekhez viszonyítva.
Rallye2.hu: Miből érezted ezt, miből eredhettek a gondjaitok?
Ruszó Krisztián: Fejben sem teljesen voltunk ott. A verseny előtt, a hét közepén rettenetes dolog történt a navigátorommal, barátommal, Kopcsó Petivel. Elvesztette az apukáját. Emiatt csütörtökig úgy volt, hogy nem is indulunk, de aztán Peti úgy döntött, hogy mégiscsak kerekedjünk fel Székesfehérvárra, álljunk rajthoz, mert az apukája is nagyon szerette a rallye-t és az emlékének adózva, az ő tiszteletére autózzunk egyet, hiszen maximálisan biztosak voltunk abban, hogy ő is ezt akarná. Csütörtökön este 7-kor dőlt el, hogy mégis indulunk a versenyen. Ott voltunk, de sem ő sem én nem tudtunk teljesen a versenyzésre koncentrálni, de ettől függetlenül, amennyire az adott körülmények között lehetett jól éreztük magunkat és igyekeztünk tanulni, fejlődni a speciális szakaszokon, de ez most nem a mi versenyünk volt. Az autónkra legalább nem lehetett panaszunk, köszönjük a szervizcsapatunk munkáját, valamint partnereink minden segítségét.
Rallye2.hu: Mi történt veletek a pályákon?
Ruszó Krisztián: Annak ellenére, hogy szinte ugyanazokon a pályákon autóztunk, mint 2015-ben, nagyon tetszettek a gyorsaságik. Egyedül azt sajnáltam, hogy a verseny mostohagyereke ezúttal is a Rallye2 Bajnokság mezőnye lett. Sok versenyhez hasonlóan – valamiért – éppen nekünk lett az egyik gyorsasági etap. Az már csak a hab volt a tortán, hogy ez pont a gyorsasági kilométerek negyedét adó, 21 kilométeres Csákberény volt. Szerintem az ORB időtervének a betarthatóságának vált az áldozatává most is a Rallye2, bár akkor úgy éreztem, hogy ezúttal tényleg a „másodosztály” elnevezés lenne ránk a megfelelő. Azt viszont egyáltalán nem értettem, hogy miért is etap a gyorsasági, ha percenként elrajtoltattak mindenkit? Etapra??? Sokaknak fájó pont volt ez, mert mindenki kedvelte a szakaszt. Fel kellett dolgozni, el kellett engedni, lenyeltük újra a keserű pirulát, aztán ennyi. Mentünk tovább, de nagyon csalódottak voltunk. Az Oroszlány-Pusztavám fehér aszfaltját ismeri mindenki, becsapós tud lenni, nem tudtunk rajta jót autózni, a tavalyi eredményünkhöz viszonyítva sokat rontottunk, amit először nem is tudom, hogy hová tettem magamban. De a verseny után elemezve a dolgot, már látom, hogy hol volt a hiba. Nagyon bosszantott a dolog, mert sok volt a különbség. Bakonycsernyén pedig egyszer sem vállaltam el, amit el kell vállalni. Fejben dőlt el a dolog, ha agyban is ott lettem volna rendesen, fejben elvállalom a dolgot, akkor meg lehetett volna csinálni rendesen. De most ez nem jött össze, nem tudtunk rendesen a versenyre koncentrálni.
Rallye2.hu: Ez azért valahol érthető is. Mik a további tervek?
Ruszó Krisztián: A Baranya Kupára megyünk és addigra a motorunkon igyekszünk még egy kicsit erősíteni. Szerintem a többiekhez viszonyítva motorerőben most van némi lemaradásunk. Próbájuk ezt néhány dologgal orvosolni, hátha találunk még néhány lóerőt, ezek lennének most a felkészülés során az elsőszámú tervek. Aztán Komlón remélhetőleg a székesfehérváritól egy kicsit több szerencsével és jóval nagyobb elánnal támadunk. Azt pedig külön köszönjük a családunknak, hogy megértik és elfogadják, hogy két hét szünet után újra útra kelünk és megyünk a Baranya Kupára! 🙂
Rallye2.hu – Salánki Gábor