Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Rónavölgyi Endre: Ismerkedésnek jó volt a Vértes Rallye

Rónavölgyi Endre és Aczél András sikeresen abszolválta a Vértes Rallye-t az új Hondájával. Átvették a vezetést a 2WD kupában, pedig vasárnap reggel rettentően közel jártak hozzá, hogy már az első gyorsasági előtt feladják a versenyt. Rónavölgyi Endrével beszélgettünk.

Komoly változás történt nálatok az Eger Rallye óta, mivel lecseréltétek a Citroen Saxo-t egy Honda Civic Type-R-re. Milyenek voltak az első benyomások az új autótokról?

Nem volt túl jó az ajánlólevele a Hondánknak, mert kis túlzással élve, elmondhattuk róla, hogy még soha nem ért korábban célba. Sokan fel is hívtak, amikor híre ment, hogy ennek a kocsinak a megvételére készültünk, hogy jól meggondoltuk e a vásárlást? A telefonálók tudták, látták, hogy a Citroenünk csak egy 1.6-os kisautó, de nagyon megbízható, és erős kocsi, amivel idén már nyerni is tudtunk a 2WD kupában. Volt már az idei évről egy abszolút nyolcadik helyünk is vele, Miskolcon pedig az összetettben a második helyen zártuk a salakprológot. Ezek miatt a szép eredmények miatt éreztük azt egy kicsit, hogy a Hondával 19-re lapot húzunk. Igyekeztünk maximálisan körbejárni a Honda megvásárlását minden irányból, beszéltünk azokkal, akik korábban üzemeltették, megkerestük azokat, akik mostanában szedték rendbe a kocsi váltóját, valamint az elektromos rendszerét. Azokat az információkat kaptuk, hogy a problémákat, amik korábban a sok galibát okozták megtalálták és orvosolták is, ezért megnyugodtunk. Szerintem nincs olyan pechszéria, aminek egyszer ne szakad vége, így izgatottan vágtunk bele a Hondázásba. Ez egy nagyobb, erősebb kocsi, mint, amilyen a Citroenünk volt, azt gondolom, hogy szükségünk is volt erre, mert a 2WD kupában nagyon kiélezett a helyzet. Szabiék 2000 köbcentiméteres autóval mennek, gondoltuk, hogy ha nekik ilyen van, akkor nekünk is jár egy hasonló. 🙂

Milyen volt az első versenyetek a Hondával?

Mindössze két nappal a rajt előtt kaptuk meg a kocsit, túl sok tapasztalatra nem sikerült ennyi idő alatt szert tennünk. Andrással elgurultunk Szentendrétől Visegrádig, majd vissza közúti tempóban és forgalomban, ennyi volt igazából az ismerkedés. Egy kicsit fura volt már akkor is a kormányzás, nem tudtam, hogy mi a fura benne, de gondoltam, hogy ez egy ismeretlen autó, majd megszokom. Amikor vasárnap reggel, a parc ferméből hoztuk ki az autót, akkor derült ki, hogy a kormánymű igazából elég rendesen lóg. Olyan bizonytalanul fordult be még a szervizparkba is a kocsi, hogy azon is elgondolkodtam, hogy egyáltalán kimenjünk e vele a pályákra? Tanakodtunk Andrással, a csapat megrángatta, mondták, hogy a hír tényleg igaz, baj van a kormánnyal. Amikor elvitték futómű beállításra, már akkor is gyanús volt, hogy kormányközepet nem lehetett beállítani a kocsin. Hol erre, hol arra állt a kormánymű, de eldöntöttük, hogy elmegyünk az első szakaszig, addig kipróbáljuk, és ott döntünk a folytatásról. Volt benne egy bizonytalanság, – ez éreztette is a hatását a pályákon – de végül belevágtunk. A hosszú tempós kanyarokban úszkált a Honda alattunk, úgy is mondhatnám, hogy kígyózva kanyarodtunk be az ilyen helyeken vele, de a szűkebb kanyaroknál nem jelentett semmiféle gondot a probléma. A verseny elején, amikor a vártnál többet kaptunk az ellenfelektől, az több tényezőből tevődött össze. Az egyik éppen ez volt. Mi sem ismertük még az autót, a féktávokat is keresni kellett, ráadásul Hankook gumikat is első alkalommal használtam a pályafutásom során, és még tesztelni sem tudtunk a rajt előtt. De valami elkezdődött, a nap végére egészen összebarátkoztunk a kocsival, mert a nagyvelegi gyorsaságin mindkétszer mi voltunk a leggyorsabbak a 2WD kupában. Még a helyi, villámkezű őshondásoktól sem kaptunk sokat. Ifj. Fogarasi Atiékkal szemben nyolc, Várnai Dávidék ellenében pedig mindössze négy másodperc volt a hátrányunk. Ez szerintem nem sok, sőt, első nekifutásra egész biztatónak mondható.

A móri második helyetekkel átvettétek a vezetést a 2WD kupa mezőnyében. Nagy volt az öröm a célban?

Természetesen igen, hiszen ezért utaztunk el Mórra, bár azt sejtettük, hogy ha Péter Palkóék végig mennek, akkor aligha tudunk velük versenyre kelni. Az is benne volt a pakliban, hogy, Ifj. Szőke Andráséknak előbb-utóbb kijön a lépés, mert gyors pilóta és az autójuk is igen jó. Értékeltük, hogy csak 17-18 másodperccel maradtunk le tőlük a végelszámolásnál. Bemutatkozásnak ez nem volt rossz, és annak is örültünk, hogy Magyari Beck Szabolcsékat sikerült magunk mögött tartani, amivel elértük, hogy a 2WD kupában most már egyedül vezetjük az éves értékelést. Ez volt a célunk.

Pálházán szeretnétek tovább hízlalni ezt a két pontos előnyt?

Félig-meddig hazai pálya lesz nekem az 1. Pálháza Rallye, mivel szerencsi vagyok, az aranyosvölgyi gyorsasági ismerős lesz a számomra, de a másik két pályán talán még soha sem mentem. Azok kb. ugyanolyanok lesznek nekem is, mint bárki másnak. De azt gondolom, hogy a Vértes Rallye-n sikerült annyi tapasztalatot szereznünk az autóról, hogy sikerrel vegyük az újabb akadályt. A kormánymű már felújítás alatt van, beállítjuk jobban a lengéscsillapítókat is, és Pálházán már nem csak Magyari Beck Szabolcsékat akarjuk magunk mögött tartani, hanem az abszolút értékelésben is szeretnénk a móritól egy picivel szebb eredményt felmutatni a céldobogón.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük