DSC_0718Új autóval, új navigátorral, ám hatalmas lelkesedéssel és helyismerettel vágott neki Péter Pál az évad első versenyének, az Eger Rallye-nak. Pali imádta a hazai versenyét, élvezte, hogy barátai, családja és rengeteg ismerőse drukkol neki a pályák mentén, de végül mégis keserédes emlék lett számára az évadnyitó, ami a dolgok jelenlegi állása szerint jó véget fog érni több héttel a leintés után. A Miskolc Rallye pályái a földrajzi közelség ellenére sem túl ismerősek az opeles pilóta számára, az viszont biztos, hogy a rajtig még rongyosra nézi a youtubos videókat ezzel is növelve a borsodi pályákon a helyismeretét. Péter Pált kérdeztük.

Rallye2.hu: Hogyan alakult a felkészülésetek az Eger Rallye-ra?

Péter Pál: Számunkra teljesen új volt a versenyautónk, ami elég ramaty belsővel került hozzánk, így az utastérben igyekeztünk egy kis rendet tenni és esztétikus környezetet kialakítani. A kabinban végeztünk egy festést, amivel nagyjából ki is merült a felkészülésünk. A Bükkben autóztunk még egy keveset a kocsival, hogy megismerkedjünk vele, de ezen kívül tényleg semmi nem történt velünk az Eger Rallye előtt. Majd az év végén kap egy rendes festést az Opel Astránk, de addig nem is gondolkodunk nagyobb volumenű munkákban. Technikailag minden maximálisan rendben volt, olajat és vezérlést cseréltünk.

Rallye2.hu: Milyen tervekkel álltatok a rajthoz?

Péter Pál: Semmilyen más célunk nem volt, mint hogy gondtalanul autózzunk egyet és megtanuljuk az Opelünket. Hárman voltunk a géposztályunkban, ahol a másik opelos párossal, Kerekes Lacival és Rékával szerettük volna összemérni a tudásunkat, velük akartunk igazából jókat meccselni.

Eger Rallye 2016 Salánki Gábor_410

Rallye2.hu: Nem tartott sajnos sokáig az ütközet.

Péter Pál: Csak egy gyorsaságin sikerült megvívnunk, ott közel azonos időt teljesítettünk, majd ők a második szakaszon kiestek. A verseny elején kiderült, hogy még egy Opelt hozzánk raktak, ők voltak Gyöngyösi Marciék, ők célba is értek, velük küzdöttünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Víg Sanyi, a navigátorom élete első versenyét teljesítette, soha nem ült még versenyautóban, de tökéletesen diktált. Egyetlen egyszer hibázott, de az sem volt jelentős tévedés, nem volt vagy nem lehetett volna belőle semmilyen probléma. Nagyon köszönöm a segítségét és az önzetlen hozzáállását a versenyzésünkhöz. Lelkesen, profin dolgozott. Egri versenyzőként számomra felejthetetlen élmény volt itt elindulni és célba érni. Pályafutásom egyik legszebb emléke lesz az Eger Rallye. A gyorsaságikat is elég jól ismertem, de az etapokon abszolút boldogultam navigátori segítség nélkül is. Rengeteg ismerősünk, barátunk integetett és csápolt nekünk a pályák szélén, köszönjük nekik a szurkolást és a biztatást. Az viszont nagyon rosszul esett, hogy amikor célba értünk, letettük az autót, akkor jött a telefon, hogy elveszik a licencünket. Mi 245-ös rajtszámmal mentünk és az okozta a galibát, hogy a 232-es autó baleseténél hibáztunk állítólag, mert nem álltunk meg. Voltak még előttünk legalább öten, akik hamarabb odaértek, nem gondolnám, hogy mi értünk a helyszínre elsőként. Érdekes, hogy olyan versenyzőktől is elvették a licencet, akik az itt említett baleset előtt beestek, így oda sem érhettek a helyszínre. Nagyon elszomorítónak éreztem a döntést, mert minket például senki sem hallgatott meg a történtekről. Emiatt nem volt jókedvünk. De úgy tudjuk, hogy rendeződtek a dolgok, közben jártak az érdekünkben és minden rendben lesz, versenyezhetünk tovább, felfüggesztik az Egerben hozott döntéseket. Sajnáljuk, hogy a 30 másodperc büntetést megkaptuk, azt mondhatom, hogy a végén savanyú volt a szőlő, de a jó hangulat és a szenzációs verseny sok mindenért kárpótol.

Rallye2.hu: Miskolcra tudtok e jönni?

Péter Pál: Igen, le is adtuk a nevezést, ahol a régi navigátorommal, Erdélyi Dáviddal fogok rajthoz állni. Miskolc Rallye-n túl szeretnénk minden aszfaltos Rallye2-es versenyen elindulni az idén, csak kérdés, hogy ehhez tudunk e valamilyen szponzort találni. Nagy szükségünk lenne egy szállító járműre, amivel el tudnánk vinni a versenyautót mondjuk a Baranya Kupára, vagy a Székesfehérvár Rallye-ra, mert nekünk nincs ilyen eszközünk jelenleg. Visszatérve a Miskolc Rallye-hoz: a pályák közül a Bükszentlászló-Bükkszentkeresztet jól ismerem, rengetegszer voltam már ott nézőként, de versenyezni még sohasem sikerült rajta. Mályinkáról is csak videós tapasztalatom van, biztos, hogy végigmentem rajta legalább százszor virtuálisan. Még nézőként sem jártam ott, nekem az lesz a legnehezebb. A Sáta-Sáta az egyetlen, amit versenyzőként és navigátorként is jól ismerek. Az elsődleges szempont nekünk a pontgyűjtés lesz. Azt tudjuk, hogy a bivalyerős, gyors Hondákkal és ügyes pilótáikkal szemben nem sok esélyünk van, ezért azt szeretném, hogy az opeles márkatársakkal tudjunk egy jót versenyezni. Bízunk benne, hogy Kerekes Laciékkal a célig vívhatunk és ha még valaki beszáll ebbe a kis Opel csatába, azt biztosan mindketten örömmel vesszük majd. Érjünk célba. Akkor már annyira rossz nem lehet.

Köszönöm szépen a segítséget apukámnak, a barátnőmnek, Boginak, Dávidnak, a családomnak a támogatást és az autónk felkészítésében nyújtott segítségét. Köszönöm még Bajusznak, Atinak a fotókat, Gabi bának és mindenkinek, aki bármit is tett, ahhoz, hogy az Eger Rallyen és Rallye2 Bajnokságban szerepelhessünk.

 

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!