Pásztor István és Kulcsár Gábor számára akadtak izgalmas pillanatok a Pálháza Rallye-n, de a Rally3-as páros felülkerekedett mindenen, megismerkedett a versenyzéssel sötétben is, és a hatalmas köd ellenére a célban zárta a kemény, zempléni megmérettetést. Pásztor Istvánnal beszélgettünk.
Az idei évben minden Rally2-es versenyen ott voltatok az egyedi rajtengedélyes versenyzőpárosok kategóriájában. Milyen tervekkel érkeztetek meg Pálházára?
A Vértes Rallye után jónak éreztük a VFTS-ünket, ezért izgatottan vártuk a Pálháza Rallye-t. Ezúttal is az egyedi rajtengedélyes, Rally3-as párosok között szerettünk volna egy jó helyezést megszerezni.
Erre minden esélyetek megvolt, bár voltak meleg pillanatok is a futam során. Milyen volt a versenyetek?
Az első szakaszunk jó volt, a második gyorsaságin viszont beestek előttünk Kiss Laciék, ezért megálltunk. A nézők kitették őket az útra, de nem láttuk az OK táblát, ezért meggyőződtünk róla, hogy valóban rendben vannak e a fiúk? 37 másodpercünk ragadt bent Erdőbényén, a ritmusból is kiestünk, teljesen elment a második szakasz nekünk. Telkibányán Vidáék estek be, én pedig velük voltam elfoglalva, így mi is árkot jártunk, megsérült a hátsó futóművünk. Egy balos kanyarban jobbra elúszott az autó hátulja és egyszerűen átdobta a lendület a Ladánkat az út bal oldalára.
Az árokban elkaptunk egy betontuskót, így a felnink csúnyán megsérült, mehet a kukába, a gumival együtt. Az ütés még a hidat is eltolta, a stabilizátorkar elhajlott kiflibe, azt kellett kiegyengetni a szervizben. Amikor visszatértünk az útra, és Molnár Mátéék utolértek minket én meg összetörtem a lámpájukat. Figyelmetlen voltam, nem vettem észre, hogy mögöttünk vannak. A második kört már sötétben teljesítettük, pályafutásunk során most autóztunk először éjszakai körülmények közt, abszolút újdonság volt a számunkra. Készültünk rá, négy ledlámpasort szereltünk fel, amik nappali fényt biztosítottak volna, de amikor felkapcsoltuk mindössze 20 métert tudtunk menni velük, mert a világítás kicsapta a biztosítékot. Azt megjavítottuk, de féltünk, hogy majd egy kanyarban fog újból lekapcsolni. A kőkapui szakasz nagyon tetszett, de a cél után, etapon kiguvadt a szemünk, akkora köd volt. Az erdőbényei szakaszon, ahol Baksai Laciék beestek – jobbulást kívánunk nekik – a rajttól mindössze 10 méterig volt borzasztóan nagy köd. Igaz etap lett a szakasz, de azt mondtuk, előtte, hogy kész, vége, feladjuk, inkább megyünk haza. Aztán az etapon, Telkibánya felé közeledve megint alig haladtunk, mert egyszerűen nem láttunk semmit. A gyorsaságin meglepődtünk, azt mondtuk, hogy ilyen a világban nincs, mert újra kitisztult az idő. Nem akartuk elhinni. Elértünk a célig, boldogok voltunk, hogy teljesíthettük a versenytávot, a Rally3-asok közt hatodikak lettünk, a nehézségeket leszámítva élveztük a versenyt. Nekünk tetszett a Pálháza Rallye, nagyon jó hétvége volt, kívülről nézve szerintem ez egy VB szintű futam volt. Az autó remekül muzsikált, nekünk kell még csiszolnunk az itineríráson, figyelmesebbnek kell lennünk, de az ilyesmire mindig csak a verseny után jön rá az ember. Mátééknak gratulálunk a kategóriagyőzelemhez, jövök nekik egy lámpával.
Még nem tudhatjuk pontosan, hogy mi lesz a Mikulás Rallye sorsa. Te, hogy látod? Ha megrendezhetik ott lesztek?
Nem valószínű, mert nem szeretnénk murván versenyezni. Helyette azt tervezgetjük, hogy saját magunknak rendezünk egy évzáró, baráti összejövetelt a környékbeli srácokkal. Van egy kb. 2-3 kilométeres kis utunk, néhány kanyarral, ha hétvégén nem dolgoznának a környékén, akkor autóznánk, főzőcskéznénk, ennénk, innánk, beszélgetnénk és ezzel nem csak 2020-at zárhatnánk le, hanem valamennyit elmaradt versenyek hangulatából is bepótolhatnánk.
Rallye2.hu – Salánki Gábor