Papp Arnie és Béres „Unicum” Attila számára úgy nézett ki a Mecsek Rallye, mintha éppen a jogosítvány megszerzéséért harcolnának és a kerékcserét húzták volna ki a műszaki vizsgán. Négyszer. De megbirkóztak a feladattal, eljutottak az évzáró verseny céljába, ami elég is volt nekik a boldogsághoz, hiszen ezzel sokat javítottak az idei évi statisztikájukon. Papp Arnolddal beszélgettünk.
Sok tétje nem volt már számotokra a Mecsek Rallye-nak, sajnos sem a P12-ben, sem a Lada kupában nem érhettetek fel a dobogóra. Csak Baksai Laciék segítése volt a célotok.
Sajnos tényleg minden esélyünk elszállt év közben arra, hogy az utolsó versenyen bármilyen értékes pozícióért csatázzunk, így kizárólag a jókedvű évzárásért küzdhettünk, de arra is jó alkalom volt nekünk a Mecsek Rallye, hogy azt a néhány átalakítást, amit a Salgó Rallye óta elvégeztünk az autónkon azt kipróbáljuk és leteszteljük. Így már nem kell ezzel kezdenünk a következő esztendőt. A Veszprém Rallye óta majdnem minden futamot a tesztelés, valamint felkészülés jegyében teljesítettünk. Csakis magunknak akartunk bizonyítani, hogy célba tudunk érni, ami, ha nem is egyszerűen, de a Mecsekben is sikerült. Ettől még nem lett túl fényes az éves statisztikánk mert hét futamból, mindössze háromszor láttuk meg a kockás zászlót.
Ez majdnem 50%-os arány. 🙂 Lesz az még jobb is, ne félj. 😉 Milyen volt a Mecsek Rallye nektek?
Kezdem a legvégén. Nagyon örültünk annak, hogy eljutottunk a Széchenyi térre, még akkor is, ha ezúttal kupákat nem gyűjthettünk. Szerettünk volna segíteni Baksai Laciéknak a versenyen, hiszen ők harcban álltak a Lada kupa és a P12-es géposztály elsőségéért, de egyikünk sem úgy tervezte, hogy már a második gyorsaságin defektet kap. Főleg dupla defekttel nem számoltunk. Nekik a pálya mellé kellett húzódni, mi pedig hatalmas küzdelem árán gurultunk le a zobákpusztai célig. Itt vége lett volna a mi versenyünknek is, ha Foczkó Ákosék nem adnak nekünk kölcsön egy pótkereket. Ez azonban hiba volt, büntetés lett az jóságuk „jutalma”, de mi köszönjük, hogy kihúztak minket a slamasztikából. A második körben megismétlődött az eset Pécsváradon, ismét kettős defektbe szaladtunk bele, de akkor már készültünk, két tartalék kerék is volt berakva a kocsinkba. Az év legutolsó Rallye2-es gyorsaságiját abszolútban sikerült megnyernünk, miénk lett a power stage három plusz pontja, amivel szép keretet adtunk az évünknek, mivel Egerben, az év első gyorsaságiján is mi tudtunk diadalmaskodni. Kitűnően kezdtünk, szuperül zártunk, csak közte sikerült egy kicsit döcögősre az évünk. 🙂 A tesztet elvégeztük, tetszettek a sáros, csúszós pályák, Árpádtetőn megvolt a részsikerünk, jól éreztük magunkat, sok tapasztalatot gyűjtöttünk, gyakoroltuk a kerékcserét, 🙂 úgyhogy kupák nélkül is eredményesnek értékelem a Mecsek Rallye-t.
Mi a terv 2019 hátra lévő részére?
Átértékeltük a lehetőségeinket, és arra az elhatározásra jutottunk, hogy a Mecsek Rallye-val nem ért véget nekünk az idei esztendő. Köztudott, hogy nagyon szeretek murván menni, ezért novemberben, ha minden összeáll, akkor elutazunk Ausztriába a W4 Rallye-ra, ami az egykori Waldviertel Rallye utóda. Ennek a futamnak – ami az osztrák első osztály zárófutama – 138 kilométer a gyorsasági távja, tehát nagyjából egy átlagos Rallye2-es Veszprém Rallye duplája. A Mikulás és a Szilveszter Rallye is tervben van, mindenképpen ott leszek mindkettőn, de csak szerelőként. A PSZA csapattagjait fogom segíteni. Jövőre szeretnénk folytatni a versenyzést, de konkrétan még nem állt össze a fejemben, hogy mit akarok csinálni. Lehet egy hosszabb pihenő lesz az vége, ám a murvákon mindenképpen szeretnénk részt venni jövőre is. A többi majd eldől később. Az autónk további fejlesztése a cél a téli szezonban, hogy tavasszal bármi legyen is az elmélkedés vége rajtkész legyen a Ladánk. Úgy néz ki, hogy kap még egy évet ez a karosszéria, és maga a kocsi is. Az idei évünkért rettentően hálásak vagyunk a támogatóinknak, a csapatunknak, a családunknak és nem utolsó sorban a barátainknak.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
