Oroszki Tamás és Diósi János a kudarccal véget ért hazai versenyük után sok-sok munkával állította talpra az E36-os BMW-jét, de megérte a fáradtság, mert a számukra idegen, székesfehérvári pályákon maximálisan helytállva arattak győzelmet a P13-as géposztályban. Ezen felbuzdulva még az is megeshet, hogy további versenyek kerülnek be a versenynaptárjukba. Oroszki Tamással beszélgettünk.
Salgótarjánban, a hazai futamotokon tetőre dobtátok a BMW-teket. Sok dolgotok volt vele a székesfehérvári felkészülés során?
A hazai versenyünknek sajnos a szükségesnél jóval nagyobb elánnal kezdtünk neki, ennek lett az eredménye az a tető, aminek a nyomait a két verseny között tüntettük el az autónkról. Teljesen újjá kellett építenünk az kocsink karosszériáját, mert a legtöbb elemet sikerült behorpasztani, vagy összetörni rajta – a szélvédővel együtt – a sámsonházai gyorsasági szakaszon. A futómű is kapott, azt is ráncba kellett szedni. A munkák végén elmentünk egy sprintversenyre, tesztelni és kipróbálni az autónkat, a Borsodnádasd-Balaton futamon egészen jól működött a kocsink, így beneveztünk és nyugodtan készülődtünk a Székesfehérvár Rallye-ra, ahol szerettük volna bepótolni az otthon elhullajtott pontokat. A célunk az volt, hogy egy szép eredménnyel érjünk célba a P13-as géposztályban.
Ez olyannyira szép lett, hogy szebb nem is lehetett volna.
Igen, mert megnyertük a kategóriánkat. Ugyanúgy, mint Salgótarjánban, itt is láttunk esélyt a dobogós helyek egyikének a megszerzésére, ezért ezt tűztük ki magunk elé célként és tökéletesen megfeleltünk a saját elvárásainknak. Ezt talán annak is köszönhettük, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektettünk a pályabejárás alkalmával a pontos itiner megírására. A verseny nagyon tetszett, a rendezés pörgős, pontos volt, öt percet nem álltunk sehol sem feleslegesen. A sikerünk tükrében azt mondom, hogy minden frankó volt, pedig a pályák teljesen ismeretlenek és szokatlanok voltak a számunkra. Mi nem vagyunk hozzászokva az ennyire dzsuvás, felhordásos, murvás aszfalthoz. Az autóval semmi gondunk nem volt, csak a szokásos átvizsgálásokat végeztük el rajta a szervizben és persze benzint töltöttünk a tankba. Necces helyzetek mindig vannak, most sem volt izgalommentes a versenyünk, egyszer-egyszer kikerekedett a szemünk, de mindent sikerült megoldani, még egy túlcsúszásunk sem volt. Nagyon boldogok voltunk a verseny végén a célban, jót tett a lelkünknek ez a siker. Köszönet érte a Gondi Motorsportnak, a családunknak, a szervizcsapatnak és mindenkinek, aki segített nekünk.
Hol láthatunk titeket legközelebb?
Veszprémben biztosan nem, mert azt egyáltalán nem terveztük, mivel kifejezetten autógyilkosok a Balaton parti murvás pályák. De a mostani eredményünkön felbuzdulva elkezdtük tervezgetni a Baranya Kupát. Szerintem oda biztosan el fogunk menni. Legutóbb 2005-2006 környékén jártunk a Mecsekben versenyezni, biztosan megváltoztak azóta a pályák és a körülmények. De állunk a kihívás elébe. Jól feldolgozzuk majd a gyorsaságikat és nyomjuk a gázt. Ha esetleg Komlón is összejönne egy jó eredmény, akkor a Budapest Rallye is bekerülhet még az idei évi versenynaptárunkba.
Rallye2.hu – Salánki Gábor