A salgótarjáni verseny végén szeretett volna a P13-as géposztály dobogójának valamelyik fokára felállni az Oroszki Tamás-Diósi János duó, de ez sajnos csak az első ceredi gyorsasági után adatott meg nekik, ám ott aztán bele adtak apait, anyait, szenzációsan repesztettek a gyorsasági felétől, amikor már a gumik is partnerek voltak a terveikhez. Sámsonházán viszont nem csak vízszintesen, hanem függőlegesen is megforogtak, a gumik hathatós segítségével. Ezt túlélte az autójuk, de a szervizből sajnos nem jöhetett ki a páros. Hogy miért? Arról Oroszki Tamás beszélt nekünk.
Hogyan készültetek a salgótarjáni, hazai versenyetekre?
Annyira készültünk, mint bárki más, aki éppen a hazai versenyén áll rajthoz. Nagyon szerettünk volna jól szerepelni itthon, és úgy oda tenni magunkat a hétvégén, hogy eredményben is jók legyünk, a géposztályunk dobogójára akartunk felállni. Ennek megfelelően sok energiát fektettünk a futam előkészületeibe. Nagyon odafigyeltünk a technikai részletekre is, pláne a miskolci kiesésünk után. Átvizsgáltuk a BMW-nk minden porcikáját, új futómű beállítást alkalmaztunk, új féltengelyeket, új gumikat vásároltunk, erre éppen a gumik okozták a vesztünket.
Mi történt veletek?
Rosszul választottunk gumit, de félre értés ne essék, nem a gumikra akarom ráfogni az esésünket, ám teljesen biztos vagyok abban, hogy az abroncsok is közre játszottak a történetben. Kemény gumikat szereltünk fel az első körre, amik közel sem voltak ideálisak. A vizes, nedves, hideg aszfalton nekem sem esett jól ezekkel autózni. Kazáron és Cereden is megforogtunk az első kanyarokban, amikor még hidegek voltak a gumik. Cereden még így is sikerült egy harmadik helyezést összehoznunk a gyorsasági végére. A gumik melegedésével sokat javult a helyzet, Rónabánya környékétől már egészen jó volt. Onnan úgy leküldtük, hogy szerintem a szakasz második felén tudtunk felkapaszkodni a dobogóra. Ha végig 100%-on mehettünk volna, abból még jobb eredmény lehetett volna. A ceredi szakasz végén mutatott teljesítményünkön felbuzdulva azt mondtuk, hogy majd mi megmutatjuk Sámsonházán is! De annyira gyorsan kezdtünk, – az időközben lehűlt gumikkal – hogy a rajt után maximum másfél kilométerrel, egy bal2-jobb2 kanyar kombinációban felborultunk. Tetőre. Teljesen olyan volt előtte, mintha valakik egyszerűen elrántották volna az autónk hátulját. Becsúsztunk az árokba, ahonnan a hegyoldal dobott minket vissza az útra. Az autó oldalára estünk, sokat lassultunk, majd óvatosan átfordultunk tetőre. A nézők azonnal ott voltak, és nagyon köszönjük nekik, hogy pikk-pakk visszaborítottak minket, kerékre állították a kocsinkat. Velünk minden rendben volt, a kocsi azonnal indult, „pöcc-röff” mehettünk is tovább. Teljesítettük a gyorsaságit, visszaértünk a szervizbe, ahol a technikai bizottság átvizsgálta az autónkat és a nagyon bepókhálósodott, baleset veszélyesnek ítélt szélvédő miatt nem engedtek tovább minket versenyezni. Köszönöm a szervizes barátaimnak a munkáját és a Gondi Motorsport SE-nek a segítséget! Nélkülük nem versenyezhetnénk.
Hol láthatunk titeket legközelebb?
Az autó javításának szinte azonnal nekiláttunk, miután hazaértünk. Olyan ember vagyok, aki nem szeret ülni a problémákon, így már eléggé jól állunk a munkákkal. A karosszéria elemek a helyükön vannak, a tetőt egyengeti éppen a lakatos, fényezni kell még, az összes munka maximum két hetet vesz igénybe. Sajnos ez az idő pontosan elegendő ahhoz, hogy bizonytalan legyen a részvételünk az Iseum Rallye-n, így oda biztosan nem nevezünk. De a Székesfehérvár Rallye-n már nagyon szeretnénk ott lenni. Azt gondolom, hogy erre 99,9% erre az esély. Reméljük, hogy a verseny előtt ettől még jobbat, egy kerek 100-ast mutat majd az „esélyszámláló”. 🙂
Rallye2.hu – Salánki Gábor