Molnár Ferenc és Kása Ferenc idén csak három versenyen vehetett részt a Rallye2 Bajnokságban, ám ez a három futam igazán változatosra sikerült nekik. Egerben hozták a megszokott formájukat, de Miskolcon sem panaszkodhattak ebből a szempontból, mert jól álltak, sőt, még szakaszt is nyertek, de végül kiestek. Az Ózd Rallye ennek pont a fordítottja volt. A céldobogón átgurultak ugyan, de Molnár Feri bácsi szerint csak egy csapnivaló eredményt tudtak felmutatni az évadzáró futam végén, amiről nem éppen az elégedettség hangján beszélt nekünk az A/6-os géposztály korábbi bajnoka. Molnár Ferencet kérdeztük.
Rallye2.hu: Csak Egerben és a Miskolc Rallye-n álltatok rajthoz, a két év eleji versenyen kívül nem láthattunk titeket a Rallye2 Bajnokságban az idén. Mivel telt el az év nektek?
Molnár Ferenc: Így van. Az évnyitón, Egerben ötödikek lettünk. A Miskolc Rallye-n, Mályinkán autóztunk egy csodálatosan jó időt. Nyertük a kategóriát, már a dobogón álltunk a géposztály értékelésében, de az utolsó gyorsaságin kiestünk egy filléres elektronikai probléma miatt. Ezután csak tolódtak, tolódtak a dolgaink, a nyaralások és a navigátorom, Kása Feri kézsérülése is keresztül húzta a számításainkat, ezek miatt nem indulhattunk el több futamon 2016-ban, a Rallye2 Bajnokságban és máshol sem. De azért sem erőltettük nagyon a versenyzést, mert a motor, valamint a váltó sem teljesen tökéletes már a Hondánkban.
Rallye2.hu: Hogyan készültetek az Ózd Rallye-ra, milyen volt a versenyetek?
Molnár Ferenc: Elég sokat szereltünk, megadtuk a motornak azt a gondoskodást, amit kellett, odafigyeltünk nagyon az olajszintre, mivel a benzin mellett abból is bőszen csipeget már mostanában a motor. A versenyen jó volt a hangulat, de azt éreztem, hogy túl hosszúra nyúlt a kihagyás, nem tudtam azonnal felvenni a verseny ritmusát, hiányoztak a kimaradt futamok, a versenykilométerek. Többet kellene az autóban ülnöm, hogy visszarázódhassak a megszokott ritmusomba, illetve tartani tudjam azt. A Sajókaza-Felsőnyárád különösen meglepett minket elsőre. Nekünk is nagyon csúszott, úgy hallottuk, hogy a többieknek is. 🙂 Olyan volt, mintha havas, vagy jeges úton autóztunk volna. Ezért a második körben azt a gyorsaságit már nem is forszíroztuk, óvatosan teljesítettük. Sokfelé jártunk már a pályafutásunk során, megszámlálhatatlan gyorsaságit teljesítettünk, de a Felsőkelecsény számunkra teljesen újdonság volt, nem ismertem. De sajnos most sem sikerült megismernem úgy, ahogy szerettem volna. Egyfelől, a második körben kihagytuk, de a tréningen is csak kétszer tudtunk rajta autózni. Be kellett mennünk Ózdra az átvételeket intézni, utána pedig már nagyon fáradtak voltunk, nem tudtunk visszamenni és folytatni a pályabejárást. Nem voltunk maradéktalanul tisztában ezzel a speciálissal. Az autónk hiba, mi pedig kalandok nélkül teljesítettük a versenytávot, végig biztonságosan autóztunk. A királdi záró szakaszon én személy szerint nem örültem a sötétnek. Nem szeretek éjjel versenyezni, nem látok már tökéletesen, – lehet az életkorom ennek az oka – a Sáta pedig egy elég tempós gyorsasági, még világosban is nagy kihívás rajta jól autózni. Ha azt is sokkal, de tényleg sokkal jobban letréningeztük volna, mint ahogyan az valójában sikerült, akkor valószínűleg még én is bátrabban elvállalom. Talán még este is.
Rallye2.hu: Gyakorló, bemelegítő, visszatérő verseny volt nektek ez az Ózd Rallye. Elégedettek voltatok a célban?
Molnár Ferenc: Kizárólag azzal a ténnyel, hogy célba értünk. Az eredményünkkel egy csöppet sem. Legalább a középmezőnyben kellett volna végeznünk, de nyolcadikként, sereghajtóként zártunk a 6-os kategóriában. Annak örülhettünk csak, hogy teljesítettük a versenytávot, jót versenyeztünk, kikapcsolódtunk és jól éreztük magunkat a pályákon a hosszú szünet után, a tél előtt. Igazából ennyi is volt a tervünk, de bíztunk benne, hogy legalább egy picivel jobb eredmény születik. Nem az első helyért, vagy a bajnoki címért akartunk küzdeni, az megadatott már nekünk korábban többször, de a középmezőnyt szerintem még így, közel a 60. évünkhöz is reális célként tűzhetjük ki magunk elé. Ettől pedig jócskán elmaradtunk.
Rallye2.hu: Egy jó Mikulás vagy Szilveszter Rallye-hoz mit szólnátok az év végére?
Molnár Ferenc: Biztosan nem állunk már rajthoz sehol az idén. Éppen ezen a hétvégén kezdek neki és szétszedem az autót, hozzálátok a már régen szükségessé vált munkáknak. A kipróbálásukra pedig majd tavasszal választunk egy rallye edzést, vagy egy tesztfutamot. Öt éve használtam már a motort és a váltót, elfogytak, nem tökéletes ennyi idő után egyik sem. A motor át fog esni egy teljes revízión, generálon, amit kell, azt cserélünk és javítjuk benne, a váltóból pedig új kerül be. Ezek okán egyik év végi versenyen sem akarunk és tudunk rajthoz állni, nekünk a Mikulás és a Szilveszter Rallye is kimarad. Inkább a műhelyben búcsúztatjuk az esztendőt. Jövőre is szeretnénk versenyezni, csak még azt nem döntöttük el, hogy hol autózzunk. Kacsintgattunk a MARB felé is, az ORC sem lenne rossz, ha lenne kategóriánk, de mi leginkább a Rallye2 Bajnokságot preferálnánk. A kérdés azért merült, merülhetett fel bennünk, mert a „leánykori nevén” A/6-osnak, manapság simán csak 6-osnak nevezett kategóriánkban a sok R2-es autó mellett, a hatalmas technikai különbségek miatt nagyon leredukálódtak a lehetőségeink, az esélyeink. Ez már a régi R2-esekre, a Citroenekre vonatkozóan is igaz, nemhogy az új fejlesztésű Renault-k, Peugeot-k tekintetében. Emiatt, ha nem lesz változás, akkor továbbra is az esélytelenek nyugalmával állhatunk rajthoz bárhol a Hondánkkal. Vannak bajnokságok, ahol éppen ezt a problémát elkerülendően szétszedik két külön géposztályra az R2-eseket és az A/6-osokat. Ha itt is így lenne, az szerintem tovább erősíthetne a Rallye2 Bajnokság mezőnyét. Felvetettük a dolgot a megfelelő helyen, hallottunk már számunkra pozitív és negatív visszajelzéseket az üggyel kapcsolatban, ám mi szívből reméljük, hogy szavaink meghallgatásra találnak és akkor talán egy több új versenyzővel kiegészülő, megerősödő A/6-os géposztályban futhatunk neki a 2017-es Rallye2-es Bajnokságnak.
Rallye2.hu – Salánki Gábor