Merényi Zsolti és Fridrik Gergő először ült össze, egy autóba egy rallyeversenyen és hamar bebizonyosodott, hogy a kényszer szülte helyzet jó döntés volt, mert a 7-es kategória ezüstérmével távozhattak Komlóról. A siker ellenére a folytatás elég bizonytalan, hiszen az év végi hajrában Zsolt szerint nem sok babér teremhet nekik, ezért inkább valószínűleg a 2019-es esztendőre koncentrálnak majd az év végi futamok helyett. Merényi Zsolttal beszélgettünk.
Az évadnyitó Eger Rallye-n találkoztunk utoljára veletek, így a Baranya Kupáig elég sok idő kimaradt. Így terveztétek az évet?
Egerben Érsek Krisztiánnal autóztam, aki a székesfehérvári futam időpontjában sajnos nem ért rá, így kihagytuk a legutóbbi aszfaltos megmérettetést. Miskolcot terveztük, de miután láttuk, hogy mennyire rossz minőségű pályák szerepelnek az útvonallapon, elhessegettük magunktól a borsodi indulás gondolatát. Ezzel eléggé kitolódott az évad folytatása, nem volt más választásunk, mint a Baranya Kupa, de Krisztiánnak sajnos augusztus elején is akadt elfoglaltsága. Ekkor került a képbe a PSZA-s csapattársam Fridrik Gergő, akivel ráadásul elég közel is lakunk egymáshoz, így megbeszéltük, hogy kipróbáljuk Komlón, hogy milyen együtt versenyezni. Így is lett. Elég hamar összeszoktunk, jó volt a hangulat a kocsiban, tökéletesen megértettük egymást. Már a pályabejáráson is egészen jó volt köztünk az összhang, úgyhogy nyugodtan vártuk a péntek délutáni prológot, és az első gyorsasági szakaszt is.
Milyen volt a versenyetek?
Mi egy teljesen széria Hondával megyünk, N-es motorral, gyári computerrel, de roppant jó gátlókkal, rövid áttételes váltóval, minimális költségvetésből. Már szerdán megérkeztünk Komlóra. Édesapám segített az autó szállításában, mi pedig Gergővel nekiláttunk a pályabejárásnak. Szerdán és csütörtökön – miközben megismerkedtünk – írtunk egy egész jó itinert, ami után már csak a rajtot vártuk. Ellentétben azzal az özönvízszerű esővel, ami a prológ időpontjában szakadt rá Komlóra, mert sokakat megtréfált a rengeteg csapadék a fő utcai bemutatkozás alkalmával. A gumikat illetően nekünk sok választásunk nem volt, a prológon teljesen száraz körülményekre való gumikkal mentünk, a vasasi gyorsaságira pedig megvágtuk a puhább gumijainkat.
A vágás végül feleslegesnek bizonyult, mert szinte 100%-ban száraz volt az aszfalt, tetszett a szakasz, kár, hogy csak egyszer mehettünk rajta. Balics Ákosék pénteken este 15 másodperccel elhúztak tőlünk, miközben mi ugyanannyival előztük Frónáékat, beálltunk szépen középre, közéjük. Szombaton reggel úgy voltunk vele, hogy előbb felmérjük az erőviszonyokat Alsómocsoládon és Hetvehelyen, aztán a második körben rálépünk a gázra és támadunk. De az előző naphoz képest nem láttunk nagy változást, így túl sok kockázatot nem akartunk vállalni, hiszen másfélszeres pontokért meccseltünk Komlón, és azt számolgattuk, hogy a második helyért is elég sok pontot zsebelhettünk be a célban. A biztonságra is odafigyeltünk, mert ha Ákosék után akartunk volna eredni, az nem kis erőfeszítésünkbe került volna, mert a 18 kilométeres hetvehelyi szakaszon több, mint 20 másodpercet adtak nekünk, fontolóra vettük, hogy megéri e kockáztatni a kategória győzelemért. A pályák tetszettek, de itt-ott elég rossz minőségűek voltak, nem szerettük volna tönkre tenni az autónkat sem, inkább a jó hangulatra és a biztos célba érkezésre törekedtünk. Kalandunk nem volt, de éreztük, hogy magasabbra kellett volna állítanunk a Hondánkat, mert többször is odacsaptuk a kocsi alját a talajhoz. A verseny utáni javításokkor látszott a csattanások helye is. Ettől eltekintve csakis a hangosítással adódott gondunk, néha nem hallottam Gergőt, fejből kellett egyszer-egyszer menni. A célban örültünk a géposztályunk második helyének, nem volt okunk az elégedetlenségre. Gergővel jó volt a közös munka, meglátjuk, hogy lesz e ennek folytatása.
Mondjuk Salgótarjánban?
Öten vagyunk a géposztályunk táblázatán, szoros az állás az éves értékelésében, úgy, hogy a negyedik helyen, a sokszoros kategóriabajnok, a címvédők, a Szepesi-Gondos páros áll, és azt gondolom, hogy ők a Salgó, valamint a Zemplén Rallye-n is biztosan ott lesznek, és ha a technika nem szól nekik közbe, akkor esélyesként kell őket kezelni a hátra lévő futamon. Ezért szerintem maximum a negyedik helyre tudunk előre lépni, a dobogós helyek valószínűleg elúsztak nekünk 2018-ra. Inkább a jövő évre szeretném helyezni a hangsúlyt. Dolgozni akarok az autón, próbálunk megerősödni, aztán ha minden klappol, akkor jövőre akár négy vagy öt Rallye2-es futamon is összejöhet a részvétel.
Rallye2.hu – Salánki Gábor