Madari Imi és Haracska Tomi nagyon jól érezte magát Szombathelyen, és mindennek tetejébe még a géposztályuk legnagyobb serlegeit is megszerezték az Iseum előtti célban. A fiúk most kivesznek egy kis szabadságot, mivel a székesfehérvári futamra nem tudnak eljönni, de már határozott elképzeléseik vannak a folytatásról. Madari Imrét kérdeztük.
Kimaradt a Miskolc Rallye a számotokra. Hogyan készültetek Szombathelyre?
Az elfoglaltságaink miatt kellett kihagynunk a borsodi megmérettetést, nem tudtuk összeegyeztetni a versenyzést a dolgainkkal. De egyébként sem kalkuláltunk Miskolccal, mert az idei évet egy kicsit lazábbra terveztük, nem megyünk teljes szezont, a versenynaptáruk megritkításának az egyik áldozata pedig éppen a Miskolc Rallye lett. Azért versenyzünk 2018-ban, hogy kikapcsolódjunk, egy kicsit kiszabaduljunk a hétköznapok körforgásából. Erre pedig Szombathelyen szerettünk volna Eger után sort keríteni. Az autót felkészítettük a murvára, tesztelni nem voltunk, egy kilométert sem mentünk sehol, hanem egyszerűen elővettük a tavaly előtti beállításokat, felálltunk a trélerre, és azokkal vágtunk neki a saras murvás pályáknak.
Ehhez képest a kategóriában ti voltatok a leggyorsabbak. Milyen volt?
Megkaptuk, amiért Szombathelyre utaztunk. Jó volt a hangulata az egész csapatnak, mindenki mosolygott és élvezte a teljes hétvégét. Szelestén kezdtük meg a versenyzést, amit én nagyon kedvelek. Igyekeztünk jól, de okosan áttolni, ez sikerült is. Eztán jött a katlan, amit inkább Tomi szeret, mintsem én, de jó volt, mert száraz volt, nem erőltettük a tempót, normálisan autóztunk, a nap végén az 5-ös géposztály második helyén álltunk. A vasárnapi napra, a hosszú szakaszokra koncentráltunk, nekünk, valamint a kocsinak is jobban feküdtek a másnapi pályák, szombaton igyekeztünk felvenni a verseny ritmusát.
Ez a taktika alapvetően be is jött, mert tetszettek, élveztük a vasárnapi szakaszokat, főleg a Farkaserdőt, amit kiváló gyorsaságinak tartunk. Komoly kalandunk nem volt, csak kisebb, mókás megcsúszásaink, mert az egész versenyen ügyeltünk arra, hogy ne kövessünk el butaságot. A technikai hibák elkerültek, még arra is volt időnk, hogy új rugókat próbálgassunk. A saját ritmusunkban és tempónkban fogyasztottuk a kilométereket. Neukirchner Andrásék kiesése után már a harmadik szakasz végén átvettük az 5-ös géposztály vezető helyét, napközben pedig minden gyorsaságit az élen zártunk a kategóriánkban. A végére természetesen beérett ennek a gyümölcse, mert meg tudtuk nyerni a géposztályunk csatáit. Ahhoz képest, hogy gumikkal nem készültünk, két éves abroncsokat használtunk, elégedettek lehettünk az eredményünkkel. Gyöngyösi Marciéktól kaptunk kölcsön a pótkerekünkre gumit, annyira nem volt nekünk. 🙂 Köszönet érte. Sajnáltuk, hogy ők kiestek. Remélem, hogy hamar összerakják a kocsijukat és folytathatják a versenyzést.
Ti mikor folytatjátok?
Székesfehérváron szerettünk volna menni, viszont Tomi elfoglalt, nem tudja vállalni a futamot, de nekem sem lenne teljesen szabad a hétvége, ezért inkább kihagyjuk a fehérvári megmérettetést. Most tartunk egy kis szünetet, mert Veszprémben sem fogunk elindulni, ám az augusztus eleji Baranya Kupára összekapjuk magunkat, mert ott mindenképpen szeretnénk rajthoz állni.
Rallye2.hu – Salánki Gábor