Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Lépéselőnyben

A tavaly év végi Nyírség rallyn elért abszolút győzelmükkel, már megvillantották „oroszlánkörmeiket” de ekkor, még igazán senki sem számolt komolyan – jelentős első osztály béli tapasztalatait ismerve sem- a második vonalban a Bereczki Norbert – Kozma László párossal.

A Juhász Racing KFT színeiben versenyző duó, azonban a téli szünetben egy picit „gyúrt”, mégpedig autóra, és a 2010-es év első két futamán besöpörte az abszolút győzelmet a honi Rally Bajnokság másodosztályában. Egerben még igen szoros csatában győztek, Miskolcon azonban már egy kicsit spórolni is tudtak a technikával. Igaz ezt inkább az ész érvek kívánták meg a verseny végén. Ezek után nem meglepő, hogy mindenki az idei év eddigi legnagyobb meglepetéseire, azaz rájuk kíváncsi. Mi is beálltunk a sorba, kíváncsiskodtunk. Bereczki Norberttel és Kozma Lászlóval beszélgettünk az eddig történtekről, a múltról, tervekről, terhekről, álmokról, na és arról, hogy miként is fér meg két dudás egy Hondában, azaz milyen az, amikor egy profi hátsókerék hajtáshoz szokott pilóta itinert diktál egy fronthajtású autó jobb egyében.

Az autótok nem sokat változott a 2009-es évadhoz viszonyítva. Mégis került bele egy-két apróság, ami miatt egész biztosan sikerült gyorsulnotok.

Bereczki Norbert: Valóban, az autónk, csak minimális erősítő kúrán esett át. Mindössze egy teljesen új kipufogó rendszer került beszerelésre, valamint a régi katalizátorunk helyére egy versenykatalizátort tettünk. Azonban ezzel a csekély fejlesztéssel is meglepő mértékű előrelépést sikerült elérnünk. A szezon kezdete előtt, amikor csak tervezgettük az évadot, úgy számoltuk, hogy talán az abszolút negyedik-ötödik helyezés elérése lehet a reális számunkra, nem gondoltuk, hogy ilyen hatalmasat lépünk előre ezeknek a fejlesztéseknek köszönhetően. Nem titok, minket is megleptek a kitűnő eredmények. Emellett elmondhatjuk, hogy az eddigi technikai gondjaink is megoldódtak, mivel idáig állandóan küzdenünk kellett a folyamatosan túlmelegedő motorral, de ezt valószínűleg a jobb kipufogónak köszönhetően, már elfelejthetjük. Műszaki hibáink jelenleg szerencsére és gondos szerviz csapatunknak köszönhetően, gyakorlatilag nincsenek, kis túlzással azt is mondhatnám, hogy az idén eddig csak az ablakot kellett lemosnunk, na meg az ablakmosó folyadékot utántöltenünk.

A navigátorod Kozma László hosszú évekig versenyzett Lada VFTS-ével, pilótaként. Először egy Mitsubishi Lancer Evo VI-osban navigált Neked a 2007-es Savaria Rallyn, Szombathelyen. Most egy első kerékhajtású Hondában ültök. Nem érzed azt, hogy néha a jobb egy utasa, magához akarná ragadni az irányítást, vagy, hogy a saját akaratát szeretné érvényesíteni a kormányon?B.N.: Nem. Laci egy teljesen profi rallyversenyző, nagyon alázatosan bánik az egész sporttal, mindegy, számára, hogy melyik oldalon ül az autóban. Tökéletesen el tudja különíteni egymástól a vezetői és a navigátori feladatkört. Amikor Ő navigál, akkor 110 %-osan koncentrál a feladatára, és nem szól bele az én dolgomba. Pilóta szemmel ülni a jobb 1-ben teljesen más. Természetesen tanácsai, ötletei, javaslatai vannak, és ezeket meg is szoktuk beszélni, hiszen egy tökéletesen működő csapatban ennek így kell működnie. Aztán ezeket a tanácsokat vagy elfogadom, vagy nem, de tudom, hogy mindenképpen hagyatkozhatok a tapasztalatára bármilyen versenyhelyzetben, és vezetői tudásának köszönhetően sok olyan dolgot meg tudunk beszélni, amit egy átlagos navigátorral nem biztos, hogy meg tudnék. Mindenesetre jó érzés, hogy egy ilyen tapasztalt társsal vághatok neki a versenyeknek.

Ez csak jó lehet, ha Neked ennyi pluszt jelent, ha egy kormányos olvassa az útvonalat. De a navigátorrá lett pilóta hogy érzi magát a túloldalon?

Kozma László: Jól. Sőt! Inkább nagyon jól. Ebben az is sokat segít, hogy Norbi egy remek, megfontolt pilóta, akivel teljes összhangban tudunk együttműködni.

Vannak, akik valamiért lenézik a másodosztályt. Talán kevésnek érzik a versenytávot, vagy nem elég látványosnak a mezőnyt, holott itt is izgalmas csatákat vívtok egymással, aminek a sportértéke csöppet sem marad el az első osztály érdemei mögött, sőt a szurkolók többsége is ugyanolyan izgalommal vár a Titeket is, mint az első osztályt.  Segíts eldönteni ezt a dolgot. Tapasztalataid alapján visszalépésnek érzitek e a Rally 2-t a Rally 1-hez viszonyítva?

B.N.: A válasz tömör, és egyértelmű: egyáltalán nem érezzük visszalépésnek, hogy itt versenyzünk. A társaság szenzációs, a pilóták ügyesek, és nagyon jó autókkal kell megküzdenünk. Úgy érzem, hogy körülbelül hat-hét versenyzőpáros lehet a mezőnyben, akik folyamatosan veszélyt jelentenek ránk. Bármelyikük, bármikor odaérhet a dobogóra, és ezért nincs igazából lehetőség taktikázni, nyomni kell a gázt, ahogy csak lehet, mindig nagyon sietni kell. Ennek ugyan kicsit ellent mond, az hogy az egri versenyen az utolsó méteréig kiélezett csata után nyertünk, míg Miskolcon az utolsó Bükkszentlászlói gyorsaságin 37,8 másodperces előnyünk birtokában, már spórolhattunk kicsit a technikával. Szívem szerint nagyon gyorsan áttoltam volna az autót a pályán, de az észérvek győztek, és a biztos győzelmet választottuk, egy esetleges galiba helyett. Éppen ezért –szerintem- nagyon színvonalas és látványos csatákat vívunk, amelyek ha nem is mindig a leglátványosabbak a közönség számára, de rendkívül izgalmasak, amelyek rangot adnak a másodosztálynak is.

Megfelelőnek érzed e a versenyzők és a vezetőség közötti kapcsolatot?

B.N.: Nem panaszkodhatunk. Az MNASZ részéről igazán rugalmasan kezelik a másodosztály kéréseit, problémáit. Ki kell, hogy emeljem a Rally 2 munkacsoport munkáját, akik Kovács „Kokó” Sándor vezetésével végzik a munkájukat a Rally 2 felvirágoztatásáért. Korrekt, kapcsolattartó csapatról beszélhetünk, akik igyekeznek a lehető legjobb kapcsolatot létesíteni a versenyzők és vezetőség között folyamatosan.

Kicsit korai még ezen gondolkodni, de a remek szerepléseteknek köszönhetően, akarva-akaratlanul is felmerül az emberekben, és biztos bennetek is a kérdés, hogy az év végén oda érhettek e a dobogó legfelső fokára? Az év kezdete előtti terveket már bőven sikerült felül múlni…

B.N.: A kérdés valóban korai. Vezetjük a bajnokságot, de nagyon sok van még hátra az évadból, öt versenyen rengeteg minden történhet. Abban, azonban teljesen biztosak vagyunk, hogy a többiek egyáltalán nem adják majd olcsón a bőrüket, nagyon meg kell küzdenünk ezután is, minden egyes centiméterért, másodpercért, pontért, mert mindenki nagyon fog sietni. Vannak bizonyos helyzetek, amelyek számunkra kedvezőek, de biztos van olyan szituáció is, ahol az ellenfeleink tudnak gyorsabban haladni, mint mi. Számításaink szerint körülbelül 6-7 páros lehet az, akikkel nagyon komolyan kell számolni minden versenyen, szerintünk ők azok, akiket az éves pontvadászatban is figyelemmel kell követni. Próbálunk minden téren nagyon precízen versenyezni, és Miskolcon még a szerencse is mellénk állt, defekt nélkül autózhattunk, a kocsi hibátlanul tette a dolgát, jó itinereket írunk, igazából ennyi a titkunk. A kérdésre visszatérve, mint mondtam, még sok van hátra, de azért jól esik, hogy ilyen „problémákkal”, kérdésekkel (is) kell jelenleg foglalkoznunk.

Teher alatt nő a pálma, tartja a mondás. Mennyire nyomaszt, ha egyáltalán nyomaszt Titeket az 1-es rajtszám terhe?

B.N.: Összességében, talán egymásnak tartozunk legjobban azzal, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból, és az autóból. Igyekszünk mindent megtenni önmagunkért és a csapatért. Az 1-es rajtszámmal furcsa még versenyezni nekünk. Az 1-es rajtszám dicsőséget jelent, egyszerűen megköveteli, hogy felnőjünk hozzá. Minden formában. Igazából valóban nyomasztó, de ugyanakkor felemelő érzés ezzel a rajtszámmal versenyezni. Egerben mentünk, ahogy meg volt beszélve, és minden bejött. A Miskolc Rally nekünk igazából a második gyorson kezdődött el. Az első szakasz rajtja előtt mindent átbeszéltünk a megszokottak szerint, de ezekből a nyitó szakaszon, semmi sem látszott meg. Indiszponáltak voltunk, nem éreztük jól magunkat az autóban, nem akart semmi sem összejönni. Aztán bekapcsolt az ébresztőóránk, és a második szakaszon már minden a megszokott rendben alakult. Az 1-es rajtszám viselése jó érzés. Szeretnénk hozzászokni, és ezért a salgói pályákon is küzdeni fogunk.

Szó esett az ellenfelekről. Kiktől tartotok igazán a futamokon?

B.N.: Mint már említettem körülbelül 6-7 páros az, akivel tényleg nagyon komoly meccset lehet vívni bárhol-bármikor. De egész biztos, hogy rajtuk kívül bárki beleszólhat a dobogóért folytatott harcba. Ennek a 6-7 párosnak a technikai háttere kitűnő a mezőnyben, és rendkívül ügyes kezű srácokról van szó. Az F csoportot is számításba kell vennünk, itt is remek autókat találunk, köztük igazi kuriózumokat, és azért mert az F-ben indulnak, csöppet sem gyengébb képességű versenyzőkkel az üléseikben száguldoznak a pályákon. Tudom jól, ha nem mondok nevet, a következő kérdésedben egyből ezt fogod kérni, hogy említsek meg mégis valakit. Jelenleg az A/6-ban versenyző  Kuncz Dezső-Kemény Zsolt-Honda Civic triót emelném ki, jelen állás szerint velük vívjuk a legkihegyezettebb csatákat. Remek ellenfelek.

Nyakunkon a Salgó-Gemer rally. Hogyan készültök, mik az elvárások, megújult a Zagyvaróna-Cered szakasz, hogy tetszenek a pályák?

B.N.: Idén a hetedik Eger Rally-t rendezték, de nekem versenyzőként ez volt az első. Eddig csak nézőként vettem részt az egri futamokon. A miskolci pályákat sem mondanám ismerősnek, nagyjából talán tíz éve mentem utoljára Parasznyán, gyakorlatilag teljesen elfelejtettem már ezt a szakaszt is. A Salgó-Gemer Rally lesz az első verseny az idén, ahol már van régebbről használható pályaismeretem, és itt ezért már némi előnyünk lesz a többiekhez képest, vagy mondhatnám azt is, hogy legalább hátrányban nem leszünk ellenfeleinkkel szemben emiatt. Zagyvarónán rengeteget versenyeztem már, és nagyon örülök a körgyorsaságinak is, mert 13 évvel ezelőtt 1997-ben szerepelt utoljára és akkor is –és remélem most is így lesz- iszonyatos mennyiségű nézőt vonzott ez a remek pálya. Úgy érzem az ilyen dolgok azok, amik előrébb viszik a magyar rallysportot, és remélhetőleg emiatt olyanok is újra kilátogatnak ezekért a szakaszokért a versenyre, akik már régen nem voltak ott az itthoni rallykon. Szükség van ezekre a klasszikus rallypályákra, és ez is jól tükrözi a rendezőség pozitív hozzáállását, hogy nem a csak a majdnem autópálya jellegűnek nevezhető, lóerő igényes szakaszokra terelik rá a mezőnyt, hanem a komoly vezetői tudást kívánó gyorsaságikra, amik ráadásul még a közönség számára is rendkívül szórakoztatóak.

És melyek azok a pályák, amelyeket esetleg még szívesen teljesítenél az évad folyamán? Vagy bármikor, bárhol.

B.N.: Én elég furcsa egy versenyző vagyok. Szeretem a lehető legextrémebb helyeket és helyzeteket. Elsősorban murván szeretek vezetni. Minél vizesebb, szűkebb és dobálósabb egy pálya, annál nagyobb biztonságban érezzük magunkat rajta. Nem mellékesen nagyon élvezzük is az ilyen helyeket. Hogy hol mennénk szívesen? Örömmel teljesítenénk például Szöllősardón, Szentgálon, vagy a kitűnő Őrségi pályákon is. Nagy kedvenceim közé tartozik Szorospatak, Katalinakna, Sajókaza és a Kánó-Ragály szakasz is, valamint a Putnok-Kelemér, a Máré vára, a Kisvaszár, és a Kemping-Árpádtető gyorsasági is. Utóbbi természetesen a szűk, egy nyomsávos, dobálós „kivitelben”.

Kicsit álmodoztunk a pályákról. Álmodjunk továbbra is. Mi az az autó, amibe szívesen beülnél? Sokan vágynának még most is WRC-re. Szeretnél e ilyen autóval versenyezni, ha lenne rá lehetőség(ed)?

B.N.: Két évre volt alkalmam belekóstolni, hogy milyen is egy összkerekes autóval versenyezni, mivel egy Mitsubishi Lancer Evo VI-ossal versenyezhettem, ez a történet és az autó mindig is a szívem csücske marad, az már biztos. A realitások talaján maradva és az igazi nagy álmokat elhessegetve, talán egy A/6-os autó az, amivel szívesen versenyeznék. A jelenlegi Hondánktól gyorsabb, és látványosabban is vezethető egy ilyen „vas”. Márkáról, típusról kabalából nem beszélek, de van olyan típus, ami tetszik, annak ellenére, hogy már a régmúltat idézi, de az újabb autók közül is tudnék ebben a kategóriában választani, egy igazi kis méregzsákot. A kérdés WRC-s részére válaszolva a válaszom nem, egyáltalán nem érdekelne egy WRC-s projekt. Ez nekem éppen elég lenne.

Elmondhatjuk, hogy mindenféle hajtásláncú autóban ültetek már együtt. A Mitsubishi összkerekes volt, jelenlegi Hondátok elsőkerék hajtású Kozma Laci Lada VFTS-e hátul hajt. Mivel a több változást Te élted meg Laci, ezért kérdezném meg azt Tőled, hogy milyen érzés egy elsőkerekes autóban ülni, a Te múltaddal?

K.L.: Eleinte nagyon furcsa volt a Hondában ülni, mivel nagyon sokat versenyeztem a VFTS-emmel. Szokatlan volt, ahogy ezt az autót kezelni kell. Az biztos, hogy ez az autó egy teljesen más világ, mint a Ladám, de egyáltalán nem tartok már tőle, miután jobban megismertem. A pilótám szerencsére ugyanolyan jól tereli ezt az elsőkerekes autót, mint más egy hátsókerekest, így teljesen jól érzem magam benne a versenyek során. Valószínűleg rengeteg tapasztalatot szerzett a „Micus” két év alatt, aminek a hatását most tudja kamatoztatni igazán.

És mikor láthatunk végre Téged is a volánnál?

K.L.: Számomra, most első a csapat és a bajnokság, ez nekünk a legfontosabb. Nem titkolt szándékunk, hogy szeretnénk megnyerni év végén a bajnokságot, de mint Norbi is elmondta, ez még nagyon távol van, mindenesetre szeretünk a gondolattal eljátszani. De hát vannak még így ezzel mások is biztosan. Én valószínűleg csak az év vége felé fogok a volánhoz ülni versenyen, de ez függ attól is, hogy hogyan sikerül teljesítenünk az évad során.

Beszélgetésünk elején elmondtad Norbi, hogy az autó tavalyi műszaki problémái gyakorlatilag megszűntek. Kinek vagy kiknek köszönhetitek ezt a mondhatni hibátlan technikát?

B.N.: A versenyautónk felkészítésének a nagy részét a miskolci székhelyű Juhász Racing KFT vállalta magára, és az edzőautónk szervízelését is ők végzik, valamint a logisztikai munkákból is bőven kiveszik a részüket. A szervízparkokban viszont, már a jól bevált és összeszokott szerelőbrigádunk serénykedik a Honda körül. Ezt a kis csapatot Soós Szabolcs, Nagy „Kopasz” Zsolt, Sári Gábor, és Pazonyi Tamás alkotja sok-sok éve.

Köszönöm a beszélgetést és további sok sikert kívánok a futamokra!

B.N.-K.L.: Köszönjük!

Szponzorok: Kemad KFT, Gran Export KFT, Service-pro.hu, Therma-Top KFT, Zsoltina 98 BT, Kolona BT, Mega-safe credit KFT, www.sosmoso.hu, www.gumiker.hu, Adix, Ryas reklám, Karsol KFT, B. Trans KFT, Hajdú-Safe KFT, Lorina Hungária KFT, Turipress KFT, Tachograph klinika KFT, Block Security KFT, Foodmas-Exp KFT.

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.