László Pistinek nem sok ideje volt 2018-ban a versenyzésre és az új navigátorával, Bugovits Zolival is igazából még csak ismerkednek, de Pisti azt mondta, hogy ennyi elég volt a szünetből, mindenképpen részt vesznek a Salgó Rallye-n. Az ötlet jó volt, folyamatosan éreztek rá a versenyzés ízére, ám egy hiba, Nagykeresztúron megálljt parancsolt nekik. László István foglalta össze a salgótarjáni hétvégéjük történéseit. 

Nagyon régen autóztatok már, a Rallye2-ben pedig végképp régen láthattunk titeket. Merre jártatok, tudtatok e versenyezni az elmúlt időszakban?

Az idei évre új navigátorom lett, Szabó Gabi nem tudta vállalni a közreműködést, más elfoglaltsága van. Ha az ideje engedi, elkísér minket a versenyekre, szerel, segít, Salgótarjánban is ott volt, de átadta a helyét Bugovits Zolinak. A Miskolc Rallye MARB futamán ültünk össze először Zolival, kipróbáltuk, hogy hogyan megy neki a navigálás. A rengeteg elfoglaltságom miatt nem maradt idő a versenyzésre, de a Salgó Rallye-t, a jó pályák miatt semmiképpen sem szerettem volna kihagyni. Úgy voltam vele, hogy ha törik, ha szakad, a nógrádi futamon mindenképpen ott leszünk.

Ez így is lett. Milyen volt a versenyetek?

Az eredmény egyáltalán nem érdekelt, csak az volt a fontos, hogy autózzunk, és jól érezzük magunkat, valamint, hogy Zolit tovább tanítgassam. A superspeciál nekem kifejezetten bejött, tréning gyanánt megnéztük rajta délelőtt az ORB mezőnyét. Nem kedvelem az ilyen gumikerülgetős pályákat, de ez most kifejezetten tetszett, pedig nem nevezném fordulékonynak, a Hondánkat. Sikerült egy második helyet szereznünk nyitásként, az 5-ös kategóriában. Vasárnap reggel, a zagyvarónai rajtunk csúszott egy teljes órát, a gumik, a fékek totálisan elhűltek. Zolinak óriási kihívás volt ez a technikás, rengeteg kanyarral tarkított gyorsasági. Nekem is rá kellett éreznem a ritmusára, mert ha nem kapja el a fonalat egy pilóta Cereden, akkor azt a gyorsaságit meg is ette a fene. Első nekifutásra nekünk sem lett az igazi, bemelegítésként fogtuk fel, jobb folytatásra készültünk. Sámsonházán már kezdtünk is magunkra találni, Vizslás pedig még jobb lett, annak ellenére, hogy folyamatosan problémánk volt.

Rángatott az autó, és igazából nem tudtuk, hogy mi baja van. Valószínűleg azért rángatott, mert régi volt benne a benzin. Az első körben nagyrészt kijártuk belőle az áprilisi „naftát” feltöltöttük frissel, amitől szinte megszűnt a rángatás, sokkal jobb lett a motor. Cereden sikerült javítanunk az első körhöz képest, Sámsonházán pedig magunkhoz viszonyítva szenzációsan autóztunk, dobogóra állhattunk a géposztályunkban. Ám az egyik kanyart nagyon letöveztem, felütötte valami a kartert, ez meglökhette a váltót, ami eltört.  A beíróig kimentünk, nem éreztem, hogy baj lenne, de a tükörben láttam, hogy füstöl az autó, valami csöpögött a kipufogóra. Szerencsére nem történt baj, nem gyulladt meg semmi, amikor átnéztük az autót, azt tapasztaltuk, hogy maga a váltóház repedt meg, emiatt ki kellett álltunk.

Nyíregyházán lehet javítani. Ott lesztek az évzárón?

Megyünk, ott leszünk, én szeretnék indulni is, de lehet, hogy ezúttal a pályán kívül lesz feladatunk. Egy kis csapat népszerűsítés van nekünk előirányozva Nyíregyházára. Jó lenne, ha sikerülne néhány versenyzőpárost magunkhoz csábítani a jövő évre. Emiatt valószínű, hogy nem fogunk autózni a zempléni gyorsaságikon. De a csapatunkból biztosan ott lesz Bihari Peti, Busman, valamint Hodosi Gabóék is. Az a hír járja, hogy lesz belvárosi gyorsasági szakasz, új pályák, és komoly felhozatal, ami nagyon kíváncsivá tesz. Alapvetően nagyon fogom sajnálni, ha nem tudunk versenyezni, de azt gondolom, hogy csapatépítés oltárán kell feláldoznunk, ezt az igencsak izgalmasnak ígérkező évadzáró futamot.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!