Kolencsik Balázs számára nem indult könnyen a 2018-as szezon, sokat küzdött az itthon egyedülálló, újonnan épített Peugeot 207-esével, de a Nyíregyháza Rallye-n, Pásztor Tamással a jobb1-ben, ha nem is kis küzdelem árán, és nem is a leggyorsabban, de sikerült végre célba vinnie a sok szép sikert megért Peugeot 106-osuk utódjának szánt különleges versenyautót. Kolencsik Balázs foglalta össze a Nyíregyháza Rallye tapasztalatait.

Elég régen, ha jól emlékszem május végén mentetek utoljára a Rallye2 Bajnokság mezőnyében, és akkor sem úgy alakultak a versenyetek, ahogyan azt elképzeltétek. Hogyan készültetek a Nyíregyháza Rallye-ra?

Csakis az lehetett a célunk a Nyíregyháza Rallye-val kapcsolatban, hogy sok kilométert menjünk, teljesítsük a kilenc gyorsasági szakaszt, teszteljünk, ismerkedjünk az autónkkal, és célba érjünk. Nem hajtottunk semmilyen eredményért. Arra törekedtünk, hogy feltárjuk a lappangó hibákat, hogy azokat, az előttünk álló a télen kiküszöbölhessük. Új autót építettünk az év elején, ráadásul olyat, amiből csak ez az egy fut Magyarországon, senkinek nincs ilyennel tapasztalata, kizárólag a sok versenykilométer lehet a recept, a megismeréséhez, és az előrelépésünkhöz. A Szombathely Rallye-n mentünk legutóbb a Rallye2-ben, azóta MARB futamokon, kisebb megmérettetéseken, edzéseken álltunk rajthoz, ezeken próbáltunk meg fejlődni és kiküszöbölni a gyermekbetegségeket. Most éreztem úgy, hogy eljött az idő egy komolyabb erőpróbához, ezért álltam oda Nyíregyházán a rajtvonal mögé, ezúttal egy beugrós navigátorral, Pásztor Tamással a jobb1-ben. Az állandó navigátorom, Kemény Zsolti sajnos nem tudott olyan hosszú időre elszakadni a munkahelyéről, amennyit az évzáró futam megkövetelt.

A terveket sikerült megvalósítanotok. Milyen volt a versenyetek?

Bizakodtunk, hogy a tesztelés közben egy-két pályán már sikerül olyan tempót autóznunk, amilyet én elvárok magamtól. A superspeciál szakaszon, engedélyezett egyszeri, vonatozós pályafelírás kevésnek bizonyult a számomra. Este a sötétben és a ködben el is vesztem egyszer-egyszer a pályán. Ezért elengedtem ezt a gyorsaságit, csak legurultunk rajta, nyilván ezzel bespájzoltunk némi hátrányt a szombati napra. De a céljainkat szem előtt tartva nem tulajdonítottunk ennek különösebb jelentőséget. Másnap reggel, Újhután szerintem elég jó tempóban kezdtük a napot, még magunkhoz képest is. Az erdei részt, és a murvát is magunk mögött tudtuk már, átjutottunk Bózsván, de a széles úton kaptunk egy defektet a második és a harmadik lassító között. Meglepett, hogy ott szedtük össze, viszont nem álltunk meg kereket cserélni, lekocogtunk a gyorsaságiról, a rongyolódó abroncs át is rendezte némileg a környezetét, megdolgozta a karosszériát. A cél után lecseréltünk kereket. Felemás gumikkal folytattuk a futamot. A hollóházi pályát átvészeltük, nem volt különösebb gondunk. A következő két szakasz, az Erdőbénye és a Disznókő is tetszett, bár az utóbbin lecsúsztunk egy alkalommal az útról. A tapasztalathiány számlájára írom az esetet, de az is közrejátszhatott, hogy még mindig nem tökéletes az üléspozícióm, a volánnál. Ez is kiderült. 🙂 A második kör első gyorsaságija, bevallom férfiasan, hogy kifogott rajtam.

A pályafutásom során soha nem fordult még elő velem, hogy egy gyorsasági szakaszon, a mögöttünk rajtoló páros megelőzött volna minket. Újhután átestem a tűzkeresztségen, ezt is meg kellett érnem, ettől meg is zuhantam egy kicsit fejben. Szégyen, nem szégyen, megtörtént. Nem biztos, hogy a lámpáink jól volt beállítva, ráadásul a nagy ködben még a szélvédő is bepárásodott, amit nem bírt lefújni a ventilátor. Örültem, hogy átértünk a sötétben, a leghosszabb pályán. Innentől csak egy szakasz volt hátra, mert kettőt törölt a sűrű köd miatt a versenyigazgatóság. Erdőbényén, a verseny legvégére megmakacsolta magát a Peugeot-nk, elkezdett rángatni, valamilyen elektromos probléma miatt. Aztán, hogy emiatt vagy nem, azt nem tudom, de a pálya felénél, egy visszafordító kanyarnál megforogtunk. Ezután már nem forszíroztuk a tempót, csak el akartunk jutni a céldobogóhoz, mindössze erre vágytunk. Ez sikerült, begurultunk Nyíregyházára, a Kossuth térre, ahol nagyon boldogok voltunk. Nehéz verseny volt, fizikálisan rengeteget kivett belőlünk, nem igazán álltunk készen arra, hogy 12-13 órát a versenyautóban töltsünk. Az időjárási körülményekhez képest élvezetes futamon vehettünk részt, előjött néhány olyan műszaki probléma, amire számítottunk, de ezért mentünk. Eközben a P12-es géposztály hatodik helyét szereztük meg, ám ez minket egyáltalán nem érdekelt.

Mivel telik a teletek? Jöhet egy évzáró bulifutam?

A Mikulás Rallye-n 100%, hogy nem leszünk ott, de a Szilveszter Rallye-n szinte biztosan részt veszünk. Addig is szeretnénk még tesztelni, autót próbálni, repülőtéri edzésen részt venni. Már most is van néhány dolog a listámon, amin a 2019-es szezon előtt változtatni szeretnék. Azt gondolom, hogy ez a lista a téli autózások után csak gyarapodni fog, így garantáltan nem lesznek unalmas téli estéink, az előttünk álló holtszezonban.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Köszönjük az egész éves segítséget a családunknak, a támogatóinknak, a szervizcsapatnak és a Borsod Racing Media-nak!

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!