Kiss Zsolti és Berényi Gabi minden miskolci speciálison megküzdött a BMW-jével. Egyetlen szakaszt sem élvezhettek igazán, mert hol a computerrel, hol a gyújtással, vagy Mályinkán, még a váltóval is harcolniuk kellett az ellenfeleken túl. A végén ugyan kupát szereztek, de Zsolti nem tudott őszintén örülni, mert csata nélkül, az ölükbe hullott a serleg. Salgótarjánig tovább folytatják a harcukat, azon vannak, hogy feltárják és elhárítsák a computer hibáit, mert nagyon bánnák, ha nem vehetnének részt a soron következő, nógrádi versenyhétvégén. Kiss Zsolttal beszélgettünk.

A felkészülésetek nem volt éppen kalandmentes, futó percre lett készen a kocsitok.

Nagyon nehezen készültünk el a Miskolc Rallye előtt a kocsival. A baj abból fakadt, hogy új computert kapott a BMW-nk, ami csak az utolsó pillanatban készült el, későn hozhattam el a kocsit a szerelőtől. Fejleszteni, átdolgozni, átépíteni nem tudtuk az autót, csupán annyi időnk volt a rajt előtt, hogy a kötelező dolgokat beépítsük, kipróbálni sem tudtam. A pénteki napon még nem működött a Bömös. Így szombaton is dolgozni kellett rajta, majdnem dél volt, amire sikerült bele életet lehelni és végre, valahára felbőgött a motor. A pályabejárás sem volt zökkenőmentes. Még a buszunk alja is leért a gyorsaságik felírása közben, – ennek nem igazán örültem – így azt gondoltam, hogy a versenyen is adódnak majd ebből problémák. De a versenyautóval fantasztikus volt.

Ezek szerint legalább a versenyzést élveztétek.

Azt azért nem mondanám. Sok problémánk volt, megbosszulta magát a végére maradt felkészülés. Plusz még meg kellene tanulni jól menni a kocsival, ehhez pedig minél több versenykilométerre lenne szükségünk. Azt érzem, hogy eléggé háttal ülök a kormánynak. Az időeredmények azt mutatják, hogy van még min csiszolni bőven, javulnom kell, akkor tudom, tudjuk majd igazán élvezni a versenyzést. A BMW-nk sem volt a helyzet magaslatán. Letiltott a gyorsaságik közben, elvette a gyújtást, nem tudtunk olyan tempót autózni, mint, amilyet szerettünk volna. Egyetlen gyorsaságink lehetett volna tiszta és kifogástalan, de hatodik szakaszon, Mályinkán, a váltókar – miután széteshetett egy alkatrész – nem hagyta, hogy sebességet váltsak. Emiatt egy pálya sem volt, ahol ne kellett volna harcolnunk valamilyen technikai problémával. Eseménydús, idegeskedős, de kalandmentes versennyel kezdtük az idei évet. Az eredményünk nem lett rossz, a gondok ellenére is a P13-as géposztály harmadik helyén értünk a célba, ám ez egy ölünkbe hullott bronzérem volt. Én pedig nem tudok lelkesedni, az ilyen szerencsés helyezésekért, szívesebben csatázok a kupákért. Amíg mentek a Ruszkai testvérek, addig előttünk álltak, szívesen csatáztunk volna velük. Gratulálunk mindenkinek, akik célba érkeztek, azt láttuk, hogy az élmezőnyben brutális csatákat vívtak a srácok. Le a kalappal előttük!

Salgótarjánig rengeteg a teendőtök. Ott lesztek a következő bajnoki futamon?

Jól érzed, hogy kétséges a salgótarjáni részvételünk, de azért nem adjuk fel, dolgozunk érte. Megoldást kell mielőbb találnunk a computer problémára, meg kell oldanunk, hogy ne menjen el folyton a gyújtás, illetve ne kapcsolgasson az autó állandóan vészüzem módba. Van még időnk, kutatjuk, de sajnos nem találjuk a hiba forrását. Salgótarján környékén Magyarország legjobb pályái vannak, nagyon-nagyon szeretem a nógrádi versenyeket. Itthon ezek a legtechnikásabbak, a legtöbb kanyarral, néhol pedig bátorságot igénylő tempós egyenesekkel. Ezért is sajnálnánk nagyon, ha nem állhatnánk rajthoz az április vég fordulóban. Szurkoljatok, hogy megoldódjanak a gondok és akkor mi is csapathatnánk a klasszikus salgói gyorsaságikon.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!