Kerekes László és Kerekes Réka a géposztálya harmadik helyén zárta a Miskolc Rallye prológját, ám a másnapi tragédia miatt sem ennek, sem másnak nem tudtak örülni a hazai versenyhétvégéjükön. Kerekes Lászlóval, azaz Zuzoo-val beszélgettünk.
A salgótarjáni ezüstérmetek után nem sok időt fordítottatok az Opeletek felkészítésére.
Igazából csak lemostuk a kocsinkat, mást nem kellett csinálni vele.
A Crash-Men Team csapata egy jelentős számú különítményt tudott kiállítani a Miskolc Rallye-ra. Hányan neveztetek a hazai futamra?
Kilenc versenyzőpárosunk állt oda a rajtvonalhoz. Voltak Rally1-es előfutóink, Historic-os és Rally2-es párosaink, előfutóként és a mezőnyben egyaránt. Mindenki várta már, hogy itthon szerepelhessen, így nagy elánnal készültek a srácok a borsodi megmérettetésre. De ez sajnos nem adatott meg egyikünknek sem.
A salakpályán tavaly aligha tudtál figyelni a versenyzésre, mivel te már jól tudtad, hogy a célban Rékát nagy meglepetés, konkrétan a párja és egy eljegyzési gyűrű várja. Idén tudtál koncentrálni? Milyen volt a három körötök?
Jól éreztük magunkat, viszont figyeltünk a biztonságra, nem akartuk odacsapni a kocsit a palánkhoz. Ennek ellenére jót autóztunk, az 5-ös géposztályban a harmadik helyen zártuk a prológot. Tetszett mindkettőnknek, és a visszajelzések alapján a szurkolóink is elégedettek voltak a látottakkal. Ekkor még jó kedvünk volt, viccesre vettük a figurát, figyeltünk az autónk egészségére, biztos, ami biztos rá is adtunk egy védőmaszkot. A tavalyi egy nagyon emlékezetes prológ volt, most azért már nyugodtabb voltam, sikerült a versenyzésre is koncentrálnom.
A parc ferme-ből reggel sajnos már nem jöhettetek ki.
Mire odaértünk a DVTK stadionjához, már a rossz hír várt minket, és nem engedték ki a pályákra a Rally2-es versenyzőket az éjszakai gyűjtőből. Rettenetesen szomorúak vagyunk, felfoghatatlan, ami Tóth Zsoltival történt. A kialakult helyzetben a lehető legjobb döntést hozták meg az illetékesek, amikor leállították a versenyt. Szerettünk volna versenyezni, de így semmiképpen sem. Nem hiszem, hogy képesek lettünk volna teljesíteni akár csak egyetlen gyorsaságit is abban a lelkiállapotban, nemhogy a teljes versenytávot. Elmondhatatlanul elszomorít, ami történt. Őszinte részvétünket szeretnénk kifejezni Zsolti családjának, barátainak, és mindenkinek, aki ismerte és szerette őt.
Folytatás? Egerre már lehet nevezni…
Jó kérdés… Nem tudjuk, hogy mi lesz, mert elgondolkodtunk a tragédia után, hogy kell e ezt feszegetni, vagy esetleg biztonságosabb keretek között kellene folytatni. Valószínűleg fogunk menni, de ez még most képlékeny, meg kell várni, hogy leülepedjenek, tisztázódjanak a dolgok a fejünkben.
Rallye2.hu – Salánki Gábor