Godó Tamás és Holecz Laci legtöbbször ellenfélként érkezik meg egy-egy futam helyszínére, de az élet most úgy hozta, hogy a Székesfehérvár Rallye-n ugyanazzal az autóval álltak rajthoz és nem bánták meg, mert az együttműködésük tökéletesen alakult. Csak éppen az autójuk nem hagyta őket kibontakozni, mert egy és egyharmad gyorsasági után szétvetette a harci kedv, a fiúk pedig kényszerűségből a pálya mellől élvezték tovább a Székesfehérvár Rallye-t. A kalandjaikról Holecz Laci számolt be.


Hogyan kerültetek Godó Tomival egy „lóra” és mit vártatok a Székesfehérvár Rallye-tól?

Az összeülés úgy történt, hogy Tóth Szabi nem tudott Tamással elutazni Székesfehérvárra, ha jól tudom egy esküvő miatt, szabin volt, így Tomi navigátor után nézett, felhívott engem és megkérdezte, hogy nem e ülnék be mellé a Székesfehérvár Rallye-ra? Én pedig kimondtam a mindkettőnk számára boldogító igent. 🙂 Hobbisták vagyunk mindketten, ezért azt gondoltuk, hogy nekünk bőven elég lesz, ha célba érünk, nem hajtottunk kupákért, vagy helyezésekért, az volt a lényeg, hogy jól érezzük magunkat a gyorsasági szakaszokon.

A hangulatra nem is lehetett panasz, de az autótokban bekapcsolt az önmegsemmisítő funkció. Mi történt veletek?

Nagyon jól kezdődött a fehérvári megmérettetés. Mondhatnám azt is, hogy szokatlanul nyugodt körülmények között készültünk fel, írtunk pályát, jó lett az itinerünk, mindenre volt elegendő időnk.

Innen is üdvözöljük Pethő Tyutyut… 😀 😉

Minden rendben volt, nem idegeskedtünk, nem kaptam két agyvérzést, a hétvége során. Az autónk jól szuperált, amíg ment, addig arra sem panaszkodhattunk. Sokat nem versenyeztünk sajnos, csak 17 versenykilométert bírt ki a motorunk. Reggel, kezdésként Csákberény jó volt, de nem számítottunk az aszfalton annyi felhordásra, mint amennyivel találkoztunk. Az oroszlányi szakaszon, kb. 5 kilométer után füstölni kezdett az autónk, de nem ijedtünk meg, mert azt gondoltuk, hogy fékeztünk az egyik kanyart és a blokkoló gumik füstje jutott be az utastérbe. A kocsin semmilyen rendellenességet nem észleltünk. A motor sem csörgött, kopogni sem kopogott. Ám egyszer nagyon felpörgött, de akkor már mindegy is volt, mert szinte azonnal éreztem a talpam alatt, ahogy repülnek kifelé az erőforrás alkatrészei a motortérbe. Teljesen szétment a motor, még a hengerfej is elrepedt, egy az egyben mehet a MÉH telepre.

A folytatásról mit tudsz? Ki merre fog legközelebb rajthoz állni?

Mindketten ott leszünk Veszprémben, de más-más autóban. Tomi ismét Tóth Szabival fog rajthoz állni, addigra minden bizonnyal készen lesz az új motor a VFTS-be. Engem pedig nem régen Vitek Viktor keresett meg, hogy nem e ülnék be hozzá az év hátra lévő részére a Citroen C2R2 Max-ába? Abban állapodtunk meg, hogy Veszprémben próbára tesszük egymást. Nem lesz újdonság az elsőkerék hajtás sem, mert egy MARB-os, A-s Suzukiban már navigáltam régebben. De murván eddig csak hátul hajtós kocsiban ültem, így most ezt is kipróbálom. Ha tudunk együtt dolgozni Viktorral, akkor a következő futamig biztosan beszélni fogunk a folytatásról is.

Rallye2.hu – Salánki Gábor  

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!