Gyöngyösi Marci és Szalai Dani az óvatos kezdés után egy rosszul megválasztott féktávon bukott el minden bizonnyal egy elég jó eredményt Szombathelyen, amit Székesfehérváron, Marci szerint megszerezhetnek, bár a sok elvesztett pontot aligha kapják vissza. Gyöngyösi Marcellel beszélgettünk.
Miskolcról ép autóval tértetek haza. Mit csináltatok a Szombathely Rallye-ig?
Elég jól átvészelte a kocsink a miskolci futamot, így csak egy váltórevízióra, a futómű beállítására, valamint egy kis levonózásra volt szükség. Elkészült az autónk új dekorációja, azt kellett felrakni a kocsira. A hivatalos teszten mentünk négy hasznos kört, de nem is akartunk igazából többet teljesíteni, mert kíméltük az autót, csak beállításokat kerestünk, más célunk nem volt. Nem a teszten, hanem a versenyen szerettük volna használni elsősorban a kocsit. Ezúttal nem Kollár Karesszal mentem helyette most Szalai Dani olvasta az itinerem, akivel a civil életben jól ismerjük egymást, de még soha nem versenyeztünk együtt korábban. Ült már versenyautóban, navigált és vezetett is, nem volt számára újdonság ez a közeg.
Szombaton minden remekül alakult, amennyire én tudom.
Valóban elég jól indult a versenyünk. Jó időt mentünk Szelestén, bár volt hibánk, és tolatni is kellett. Nagy gond nem volt ezzel, pár másodpercet bent hagytunk, kezdésnek jó volt. A katlanban jól éreztük magunkat és az óra is barátunk volt. Az ugratót, a tavaly elég jelentős károkkal, és hűtősérüléssel végződő ugratásunk után – nem tudom másképpen mondani – rendesen „elbuziztuk”. 😀 Ennél lassabban nem tudtunk volna átmenni rajta.
Eljött a vasárnap reggel…
Aminek nem kellett volna. A farkaserdei szakasz rajtja utáni kanyargós részén rendben túljutottunk, majd jött a hosszú egyenes, lassító, azután pedig jött a gyorsasági első komolyabb kanyarja, ami nekünk jobb3-nak volt beírva. A gumi is jelezve volt. De én túl rövidet fékeztem, és emiatt esélyünk nem volt rá, hogy bekanyarodjunk. Az Oplelünk hátulja leakadt az árokban, átfordultunk tetőre, ahonnan visszaborultunk a kerekekre.
Én mentem volna tovább, raktam az egyest, indítottam a kocsit, miközben Dani teljesen nyugodt hangon megszólalt mellettem: „Mi a terv bátyja?” 😀 😀 😀 Mondom neki, hogy megyünk tovább. Erre az volt válasza Daninak, hogy ég a kocsi, meg nem nagyon van eleje. 🙂 Ekkor lekapcsoltam az áramtalanítót és feladtam a terveimet. Ennyi volt, kár volt érte, mert ha Madari Imiéket nem is tudtuk volna elkapni, de talán Várnai Dávidékkal szemben be tudtuk volna osztani a 46 másodpercnyi előnyünket, én azt gondolom. Lehetett volna akár egy ezüstérem is belőle, de tudjuk, hogy az akár a rallye-ban nem játszik. A lényeg, hogy senkinek nem lett semmi baja és a kocsi is menthető.
Kasztniztok serényen? Készültök Székesfehérvárra?
Lassan mehet is a festőhöz az autónk, a nevezést pedig leadtuk a következő futamra. Ott újra Kollár Karesz lesz a versenyzőtársam. Semmilyen világmegváltó dologra nem törekszünk majd, csak végig szeretnénk menni. Nem férne bele az idei büdzsénkbe még egy ilyen szombathelyihez hasonló fiaskó. Nem engedhetjük meg magunknak. A nevezési listát elnézve a dobogóra szinte biztosan oda tudunk érni, ha teljesítjük a versenytávot, amivel tökéletesen elégedettek is lennénk a céldobogón.
Rallye2.hu – Salánki Gábor