Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Géringer Zoltán: Nem volt szerencsénk, mégis örülünk

Géringer Zolikának és Andráskó Pistinek egész évben sokszor volt mákja, de a Mecsek Rallye-n pont nem, vagyis mégis, hiszen a legnagyobb ellenfeleik annak ellenére sem tudták kiénekelni a sajtot a szájukból, hogy Zolikáék sok időt elvesztettek a pécsváradi szakaszon. A Mecsek Rallye-n elért, nem különösebben fényes eredmény így nem is érdekli a srácokat, ellenben annak nagyon örülnek, hogy sikerült megszerezniük a 2019-es évben, a P12-es géposztályban a bajnoki titulust. Géringer Zoltánnal beszélgettünk.

 

Volt tétje nektek is bőven a Mecsek Rallye-nak, bár jól álltatok a P12-ben, nem kellett életre-halálra hajtanotok. Az összetettben is felérhettetek volna a második helyre az év végén. Mit vártatok a Mecsek Rallye-tól?

Őszintén mondom, hogy kizárólag annyit, hogy karcmentes autóval, valamint néhány ponttal a tarsolyunkban célba érjünk, hogy a P12-es géposztályban megszerezzük, bebiztosítsuk az év végi elsőséget. Nem túlzás azt mondani, hogy halálkategória volt a miénk idén, kőkemény autókkal és pilótákkal. Nagy a technikai hátrányunk, de ezt mindig igyekeztünk minimalizálni. Bíztunk abban, hogy október lévén esetleg leesik egy kis eső a Mecsekben, ami a segítségünkre lehet ebben. Végül nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy elképzeltük, Lendvai Istvánék távolmaradása is megkavarta a lapokat, de a terveinket összességében sikerült megvalósítanunk.

Voltak egy komolyabb kalandotok. Milyen volt?

Nem akartuk túlfeszíteni a húrt, nem forszíroztuk a végletekig a tempót, mert szinte mindegy volt, hogy hányadik helyen, csak célba kellett érnünk. Trefort pusztán Baksai Laciék reggelire adtak nekünk bő 20 másodpercet, amivel megleptek minket, minden elismerésünk az övék az eredményükért. Pécsváradon mi is megérkeztünk a saras, jobbos-balos kanyarhoz, és a balosban – szerintem elsősorban az én hibámból – annak rendje, s módja szerint megkaptuk a magunk defektjét. Nem vettem észre egy nagy követ a pályabejáráson, ebből fakadt az, hogy nem írtuk föl az itinerünkbe. „Öröm” volt hallgatni, ahogy öt másodperc alatt az összes levegő megszökött az abroncsból, ezért a következő jobbos visszafordítót már nem tudtuk bevenni. Egy hátsó defekttel még nem lett volna gond, azzal csúszkált volna legfeljebb, de azt már megszoktam. Talán két percet elpazaroltunk volna. De az autónk teljesen irányíthatatlanná vált, muszáj volt megállnunk, hogy kicseréljük a sérült kereket. Visszanéztem a belsőkamerás videónkat, kettő másodperc híján nyolc percbe került a kerékcsere, minden esélyünk elszállt arra, hogy az összetettben felérjünk az éves értékelés második helyére. A kategóriánk pontjaiért viszont tovább kellett mennünk, ehhez felállítottunk egy taktikát is. A második körben, Pécsváradon és Trefort pusztán az eredeti elképzeléseinktől is óvatosabbak akartunk lenni, hogy aztán Árpádtetőn odapirítsunk a Hondánknak. A power stage-re gyúrtunk, hogy onnan begyűjtsük a szükséges pontokat, bár a második szakaszon Baksai Laciéknak is véget ért a versenye. Nem sokon múlt az utolsó gyorsaságin a kategóriánk szakaszgyőzelme, mert abszolútban a hatodikak lettünk, kategóriában pedig negyedikek, még egy másodpercet sem kaptunk kilométerenként igen komoly versenyautóktól. Ahhoz képest, amennyit bevállaltunk – az utolsó gyorsaságit leszámítva – és amennyi szerencsénk volt, aránylag jól alakult az évzáró versenyünk. Egész évben sok szerencsénk volt, most elhagyott minket, de ezért nem panaszkodhatunk. Megnyertük a Rallye2 Bajnokság legerősebb géposztályának a bajnoki címét, elsők lettünk a P12-ben. Az éves abszolút ötödik helyünkre sem lehet panasz ezzel az öreg autóval.  Már akkor is boldogok lettünk volna, ha legjobb tízbe beférünk az év végén. A világ nyolcadik csodájaként tekintünk erre az eredményre. Ennyi mázlink, mint amennyi 2019-ben volt, valószínűleg az életben még egyszer nem lesz. 🙂

A téli szünetben lesz valami akció?

Biztosan nem fogunk versenyezni télen, szükségünk lesz a pihenésre és a nyugodt felkészülésre. Eléggé elfáradtunk az idei szezonban. Remélem, hogy tavaszra, a jövő évi bajnokság rajtjára sikerül feltöltődnünk és új erőt tudunk meríteni valahonnan, valamiből.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük