Géringer Zoli és Andráskó Pisti az egész Salgó Rallye-n oda-vissza püfölte egymást a Baksai-Erdei párossal, akikkel az éves értékelés éléről, pontazonossággal várták az bajnokság hatodik versenyét. A csatából végül Zolikáék kerültek ki győztesen, mert amellett, hogy gyorsak voltak, befigyelt a mázlifaktor is, ezért a hondás duó elismeri, hogy a mátrakeresztesi gyorsaságin lezúduló esővel rendkívül nagy szerencséjük volt. A folytatásban már csak kevésre van szükségük a fiúknak ahhoz, hogy elhódítsák a P12-es géposztály bajnoki címét, de erről egy szót sem mondunk többet, nehogy elkiabáljunk valamit. Géringer Zoltánnal beszélgettünk.
A Baranya Kupán is gyorsak voltatok, de nem úgy jött ki a lépés, mint ahogy szerettétek volna. Mit gondoltatok a rajt előtt? Salgótarjánban könnyebb lesz a dolgotok?
A tavalyi bakink után mi már akkor is boldogok lettünk volna a Salgó Rallye-n, ha egyáltalán el tudunk indulni a versenyen. Aztán tovább szövögettük az álmokat. 🙂 Ha elrajtolunk, érjünk is célba, mentsünk pontokat. Nem gondoltuk, hogy könnyebb lesz Tarjánban bármi is, mint amilyen Komlón volt, mert száraz aszfalton a mi autónk nagy hátrányban van az élmezőnnyel szemben. Pláne a nagyon technikás pályákon, és ne feledjük, hogy a Salgó Rallye-n emelkedőből is volt éppen elég. Tehát a cél a cél volt, a kategóriában pontot mentsünk, és azt gondoltuk, ha a legjobb tízbe beférünk a futam végén, akkor mindennel elégedettek lehetünk.
Ez végül, ha egy kicsit kurtán-furcsán is, de összejött. Milyen volt a versenyetek?
Az első gyorsasági szakaszon, Kazáron még a faluba sem értünk be már kivillant a töltéslámpánk. Ekkor már sejtettük, hogy történni fog valami, ami nem feltétlenül lesz a kedvünkre való. A faluból kiérve elment a szervó, ami nem teljesen ismeretlen érzés a Baranya Kupa után. A cél után az etapon megnéztük, hogy mi a helyzet, akkor láttuk, hogy leszakadt a generátor szíj, és a szervó szíj. Ezekről utólag a szervizben Édesapám elárulta, hogy azért szakadhattak el, mert ő nem cserélte ki egyiket sem, és az olaj megette őket. Szerencsére volt nálunk mindegyikből tartalék, amik eddig soha nem kellettek, de most nagyon jól jöttek. Nem volt egyszerű, de a versenyzőtársaink segítségével fel is tudtuk tenni őket a helyükre. A legnagyobb ellenfeleink, Baksai Laciék is segédkeztek, de Várnai Dávidék, Tim Gabiék és mások is odatették magukat, hogy tovább versenyezhessünk. Köszönjük szépen nekik! Az első körünk olyan volt, mint amire számítottunk. A kategóriát figyeltük, egyetlen páros szereplése érdekelt minket kizárólag. Az összetettben láttuk, hogy csak akkor rúghatunk labdába, ha valamilyen okból kifolyólag ordas nagy szerencsénk lesz. Akiket egy kicsit rosszabb időjárási körülmények között el tudtunk kapni – például Papp Arnie, Foczkó Ákos – ők most osztottak minket folyamatosan. Az első körben kopott gumikkal mentünk, a másodikban kevésbé kopottakkal, hogy gyorsulhassunk, az utolsó szervizben pedig Édesapám meglepett két vadonatúj gumival, felszereltette, és azt mondta, hogy ez már nem az a játék, amit csak úgy el lehet engedni. Úgy mentünk ki a záró körre, hogy mindent vagy semmit, és azt is tudtuk, hogy Baksai Laciék időjóváírást kapnak, – megálltak Tőzsér Áronék kicsúszásánál – annyit nem adhattunk nekik Cereden, mint amennyivel megelőztük őket. Kazáron tudtuk, hogy jobbak lesznek nálunk, ezért a Mátrára és Ceredre koncentráltunk. Előbbi pályán mindkétszer megelőztük őket.
Valamilyen ordasról beszéltél az imént. Hogy is van ez? Teljesen szárazon mentetek át a mátrakeresztesi pályán?
Csütörtökön tudtam visszanézni a belsőkamerás felvételt, és kb. a pálya felétől elég rendesen elkezdett már nekünk is szakadni az eső. Meg előtte is volt már néhány esőfolt a felvételen. Úgy tudom egyedül Vincéék értek le teljesen száraz pályán, Tim Gabiék és mi is kaptunk már a felhőszakadásból. Mi még szó-szó, egész vállalható teljesítményt tudtunk nyújtani, bár az előző körhöz képest 6 másodperccel gyengébbet autóztunk. Nem volt teljesen száraz, ami nem kifogás, sokakhoz képest nekünk még igen nagy szerencsénk volt, elismerem. Látványosat ugrottunk előre az értékelésben. Nem tudtuk, hogy mire számítsunk a cél után, de gondoltuk, hogy ha nekünk nem lett jobb, akkor az ellenfeleknek sem lesz jobb a még nagyobb zuhéban. Áronék már 10-et kaptak tőlünk, Baksai Laciék 26-ot, így a ceredi szakaszon már csak be akartuk osztani az előnyünket Laciékkal szemben.
Csak annyit akartunk elérni, hogy pontot ne veszítsünk. Mondjuk az sem lett volna baj, ha megelőznek, csak ne kelljen sok pontos hátrányból nekifutni a Mecsek Rallye-nak. Végül sajnos ők kiestek, mi pedig megnyertük a P12-es géposztályt, abszolútban pedig bronzérmesek lettünk. A szerencse vitathatatlanul mellénk szegődött, de ezzel együtt is nagyon elégedettek vagyunk, örültünk az eredményünknek.
10 pont az előnyötök az évzáró futam előtt, a P12-es géposztályban. Ez elég megnyugtatónak tűnik.
Nem nagyon szeretek ilyenekről beszélni, ezért nem teszem ezúttal sem. Ám nem kívánjuk a véletlenre bízni a dolgot. Szétszedtük az autónkat, amiben minden szíjat, olajat, féltengelyt és valamennyi kopóalkatrészt kicserélünk. A-Z-ig átnézzük az egész Hondát. Próbáljuk úgy összerakni a kocsit, hogy a műszaki hibák lehetőségét minimalizáljuk, mert nekünk az üzembiztonságra van a legnagyobb szükségünk, a céljaink eléréséhez Pécsen.
Rallye2.hu – Salánki Gábor