Géringer Zolika és Timár Tamás, Móron első alkalommal versenyzett együtt, de a fiúk nagyon hamar egymásra találtak az autóban, így a kevésbé jól sikerült első kör után kupák nélkül, de jó élményekkel, és főleg jó kedvvel utazhattak haza a Vértes Rallye-ról. Géringer Zolikával beszélgettünk
Legutóbb 2019-ben, az évvégi Mecsek Rallye-n versenyeztél, és idén a Miskolc Rallye prológját teljesítetted, utóbbit már az új navigátoroddal, Timár Tamással. Mi volt a tervetek a Vértes Rallye-ra?
Tavaly év végén mondta Andráskó Pisti, a régi navigátorom, hogy idén már nem férnek bele az idejébe a versenyhétvégék, ezért új navigátor után kellett néznem. Az elválás teljesen normális volt, megmaradt a jó viszony köztünk, a Vértes Rallye-ra is eljött nekünk szurkolni. Tomival az volt a koncepciónk a futamra, mivel nem megyünk teljes bajnokságot, – vitathatatlanul a tavalyi évünk volt a csúcs, ebből az autóból, valamint a lehetőségeinkből aligha lehet többet kitaposni, mint 2019-ben – hogy autózunk egy jót a Mór környéki pályákon. Kizárólag azokra a futamokra nevezünk, amik valamiért kedvesek a szívünknek, a lényeg az volt, hogy élvezzük a versenyzést. Timár Tomival jó barátok vagyunk, napi szintű a kapcsolatunk, jól ismerem, megbízok benne, édesapám is mindenben támogatott minket, úgyhogy nem volt kérdés, hogy benevezünk a móri megmérettetésre.
Hogyan alakult a versenyetek? Az első kör végén, amikor beszélgettünk nem volt túlzottan jó a kedved…
Reggel kettős volt az időjárás, amit én egyáltalán nem szeretek. Nincs sokféle gumink, nehéz volt ezek közül jót választani. Csak annyit kértem, hogy, vagy essen, vagy ne essen, de ez a lóg az eső lába, meg csepereg helyzet számunkra rettenetes volt. Hozzáteszem még a fehér aszfalton is örültem volna az esőnek. Édesapám csak reggel jött a versenyre, mondta, hogy Székesfehérváron esik az eső, bár ez nekünk akkor pont nem volt mérvadó. Előre feltettük az addig hátul lévő puha gumikat, hátra pedig esőgumik kerültek. Ez nem lett egy szerencsés kombináció, mert elég hamar elkezdtek a lágyak nyúlni, mászni. El nem melegedtek, de rossz volt velük autózni. Ettől nem éreztem jól magam, bosszantott, egyenesen lehangolt a helyzet. Pedig csak a móka kedvéért autóztunk, nem akartunk mi kategóriát nyerni, de annak ellenére, hogy egész évben nem versenyeztünk, lett volna, vagyis volt magunkkal, és főleg magammal szemben egy minimális elvárás, ám azt meg sem sikerült közelíteni. Nem vagyok egy nagy versenyző, hogy a gumikra fogjam a teljesítményünket, de nagyon hiányoztak a megszokott keményebb abroncsok. Mondhatnám úgy is mint a nagyok, hogy elgumiztuk magunkat. 😀 Az 55 perces szervizben néztük, bűvöltük az eget, továbbra is ugyanaz volt a helyzet, mint reggel, ezért azt mondtam, hogy nem érdekel, tegyük fel a jól bevált keményeket, lesz, ami lesz. Ez meghozta a várt érzést, sokkal jobb volt a második félidő, mint az első körünk. Úgy voltam vele, hogy ha két jó gyorsaságit megyünk, akkor is jobban érezzük magunkat, mintha kínlódunk végig a lágy gumikon, és ez a gondolatom szerencsére nagyon bejött, sikeresen célba értünk. Annak külön örültem, hogy Tomi megdícsért. Először ült mellettem, de máris tökéletes volt köztünk az összhang. Elismerte, hogy a rendelkezésünkre álló lehetőségeket jól használjuk ki, remek tempót autótunk a jó öreg Hondánkkal. Szerinte ettől csak úgy lehettünk volna gyorsabbak, ha leesünk az útról. Egy jóval gyorsabb autóból érkezett mellém, ezért is tartottam mérvadónak a szavait. Első nekifutásra sikerült Tamással olyan jó itinert írnunk, hogy azt csak pontosítani, ellenőrizni kellett, de nem javítottunk bele egyszer sem. Teljesen pozitív volt az összképünk a verseny végén, az eredményünk nem lett rossz, bár néha többet hagytunk benne, mint amennyit terveztünk. Az összetett értékelésben a dobogó messze volt tőlünk, irreális gondolat lett volna magunkkal szemben azt az elvárást támasztani, hogy felférjünk rá.
A Pálháza Rallye-ra el tudtuk jönni?
A Rally2 Bajnokságot tekintve szerintem ennyi volt az évünk, mert az 1. Pálháza Rallye nekünk roppant messze van, lehet több is, mint 400 kilométer. A Mikulás Rallye murvás pályáira pedig nem való a mi Hondánk, nem akarjuk tönkre tenni az autónkat, így egyiket sem tervezzük. De valahová, valamilyen kisebb rendezvényre, vagy egy még kisebb baráti összejövetelre, mondjuk az EuroRingre még biztosan el fogunk menni az idén, hogy autózhassunk egyet, vigyük egymást pár körre, pont úgy, mint Móron, kizárólag a saját kedvünkre.
Rallye2.hu – Salánki Gábor