Gerevics Dominik és Bán Viktor először autózott együtt az Ózd Rallye-n, de az ifjú pilótának sikerült meggyőznie a tapasztalt navigátort, kupát szereztek, így együtt folytatják a versenyzést. Dominikot egyébként nagyon meglepte a nézők fegyelmezetlensége, ő számolt be nekünk az Ózd Rallye-jukról.

Milyen tervekkel és elképzelésekkel érkeztetek Ózdra? Közeli pályák, versenyeztél e már rajtuk, ismerted e őket?

A Mediterrán Rallye után nagy reményekkel érkeztem Ózdra. Legfőképp abban reménykedtem, hogy nem fog esni az eső. Másodsorban reméltem, hogy az autó működni fog. De félretéve a viccet a fő cél az volt, hogy versenykörülmények között tudjak menni Bán Viktorral. Tulajdonképpen ez volt a főpróbája közös együttműködésünknek, ami érzésem szerint jól sikerülhetett, mert Viktor közvetlenül a verseny után igent mondott a folytatásra. 🙂 A pályákat nem ismertem, nem versenyeztem még itt. A pályabejárás során remek és pontos itinert írtunk, amiből az ismert eredménnyel lehetett lehozni a versenyt.

Idén már harmadik, de inkább negyedik navigátorral mentél. Mi újság ezen a téren, megtaláltad e már a véglegeset, vagy csak teszteltek, ismerkedtek különböző stílusú navigátorokkal, miért van ez a helyzet?

Mivel nekem ez az első Rally2-es szezonom, ezért nehéz volt navigátort találni, mert aki aktív az már eleve ül valaki mellett. Amikor ismeretlenként érkezel meg egy új közegbe, értelemszerűen neked kell bizonyítani, hogy nem fogsz minden kanyar után beesni valahová. Miután túl vagyok már az év nagy részén és vélhetően megfelelek az alap elvárásoknak, könnyebbé vált ez a kérdés is. Viktorral Papp Gyuri hozott össze. Bár voltak fenntartásai, de Ózdon sikerült meggyőznöm, így a Zemplén Rallye-n és a jövő évben is együtt folytatjuk.

Milyen volt Viktorral a közös munka?

Már a pályabejáráson tudtam, hogy nem lesznek nehézségek, nyugodt, kiegyensúlyozottan mondta az itinert és még a tempóban is segített, ahol bizonytalan voltam. Szerintem minden, amire szükségem van azt prezentálta, úgyhogy nagyon jól éreztem magam az egész versenyen. Most már csak az én pilóta tudásomat kell felhozni az ő lvl100-as szintjére. 🙂

Mi történt veletek a pályákon?

Eddigi pályafutásom legnehezebb versenye volt. Nem örülök neki, de sajnos erről is szót kell ejteni. Nagyon örültem, hogy Viktorral ülhettem egy autóban, izgalmasok voltak a pályák, de a nézők fegyelmezetlensége számomra félelmetes volt. 17 évesen higgyétek el nem öröm az út közepén találkozni egy nézővel. Olyan érzés volt, mintha nem lezárt pályákon autóznék. Tulajdonképpen felmehetnék hétvégén a turistákkal teli Bükkbe és csapathatnám köztük. Amikor bőven 100 kilométer/óra fölött érkezel és besétálnak, ugrálnak, futnak eléd az útra, sőt bedobálnak dolgokat a kocsi felé ez több mint félelmetes. Most találkoztam először ezzel a magatartással és a félelmem legfőbb oka az volt, hogy mi minden történhetett volna, ha elenged valami az autón vagy kapok egy defektet? Az valakinek az életébe kerülhet. A verseny után sokat gondolkodtam ezen és szeretném megkérni ezúton a nézőket, hogy legyenek tekintettel legalább arra, hogy én szinte még gyerek vagyok és most tanulom a rally alapjait. Nem szeretnék senkiben kárt tenni és nem hiszem, hogy folytatni tudnám a versenyzést egy esetleges tragédia után. A halálesettel kapcsolatban nem szeretnék véleményt nyilvánítani, mindenesetre őszinte részvétem fejezném ki a hozzátartozóknak.

Célba értetek, nem is rossz eredménnyel. A kategória második és az abszolút nyolcadik helyen. Elégedettek voltatok vele?

Az abszolút nyolcadik helynek jobban örültem. Tudom hol lehetett volna sokat javítani, hiányzik még a rutin és a magabiztosság, de úgy érzem, hogy Vitya ebben máris sokat segített. Összességében elégedett vagyok, de lesz ez még jobb is!

Szerencsen ott lesztek-e? Ha igen, milyen tervekkel?

A nevezést már leadtuk. Tavaly még csak nézőként, de már ott voltam. Izgatottan várom a Mád-Disznókő gyorsaságit és reméljük a dobogóról csodáljuk majd meg a futam végén a tokaji panorámát.

Rallye2.hu – Gerevics Dominik GT

Anitának jobbulást kívánunk!

Köszönet Bán Viktornak, Papp Gyurinak, Kőváry Barnának,Hajósi Miklósnak, Salánki Gabinak, Tajti Bencének, Oláh Szabinak, Farkas Zsoltinak, Markovics Gyurinak, Gondi Petinek, Novák Ferinek, Mernyei Józsefnek, Kolencsikné Gál Melindának és lengyel barátomnak Piotr Marciniaknak és természetesen Apának és Anyának!

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!