Fábián Donát és Tóth Szabolcs rajongott az Ózd Rallye pályáiért, de az autójuk, más álláspontot képviselt, ezért csak egy kört engedélyezett a párosnak. Fábián Donáttal beszélgettünk.
A Mediterrán Rallye-n célba csónakáztatok, innen érkeztetek Ózdra, ahol régi, kedvenc pályáitok vártak rátok. Mire számítottatok a versenyen?
Valóban ismerjük és szeretjük is ezeket a gyorsaságikat, debreceni vagyok, de Ózd környéken futottam életem első rallye versenyét, ez a szép, életre szóló emlék is Ózdhoz köt. Péccsel ellentétben Ózdra nem kellett egy napot utaznunk, ami egy újabb jó pontot jelentett a versenynek. Ugyanaz volt a tervünk, mint mindig. Gyorsan és a közönség, valamint a saját számunkra is élvezetesen szerettünk volna autózni. Bíztunk abban, hogy ha minden klappol, akkor esetleg a futam végén hozhatunk egy Top5-ös eredményt is a célban. Paukovics Lilla ezúttal nem ér rá, ezért Tóth Szabit kértem fel, hogy navigáljon Ózdon nekem. Köszönöm szépen, hogy kisegített, régi motoros a navigátor szakmában, tökéletesen olvasta az itinert, jó volt vele dolgozni.
Az autótok viszont nem volt tökéletes, műszaki hiba miatt kellett kiállnotok, de a prológon fantasztikus hangulatot teremtett a csapatotok. Mi történt veletek a pályákon?
Az eredményeink azt mutatták, hogy nem támasztottunk túlzó elvárásokat magunkkal szemben, meglehetett volna a Top5-ös helyek egyike a végelszámolásnál. A salakos prológokat én nem igazán kedvelem. Ehhez képest a mostani három kört aránylag még élveztem is, talán a kicsit puhább, a megszokottól eltérő, egészen jó minőségű salak miatt. Nagy hangsúlyt nem fektetünk a prológra, túl kellett rajta lenni és kész. A fiúk viszont nagyon kitettek magukért, látványos pirotechnikával is készültek, nagy show-t csináltak az Ózdi Városi Stadionban, keményen biztattak minket. Másnap csak az első kört teljesítettük. Zabar egy olyan semmilyen gyorsasági volt nekem, ami ráadásul igencsak messze volt Ózdtól, sokat kocsikáztunk etapon a nyúlfarknyi, bemelegítő szakaszért. A rövidsége ellenére azonban nem vettük félvállról, mert nem szerettünk volna a verseny elején begyűjteni egy jókora hátrányt, így egy erős, közepes tempót mentünk rajta. Ezután jött a szívünkhöz sokkal közelebb álló Sáta-Kiskapud, valamint a Királd-Sajómercse szakasz. Sátán a legnagyobb kedvencem a lenti rész, ahol kőkemény csomag kell az alsógatyába, ha jól és tempósan akar rajta menni az ember. Maradt benne, tudjuk is, hogy hol, de elég jól letoltuk. Úgy voltunk vele, hogy ezeket a hibákat a második körben kijavítjuk és tudunk tovább gyorsulni. Elképesztően élveztük. A körgyorsaságin egyszerűen nem értettük, hogy a miért módosították meg a pályabejárás után a tökszögi elágazást? Egy whats app-os csoportban lett ennek a híre megosztva, az átalakítás pedig úgy történt, hogy belevezettek minket egy óriási kátyúba. Ez bődületes hiba volt szerintem. Nagyon óvatosan megoldottuk a feladatot, a pályát szerettük, legjobb emlékeim szerint az abszolút negyedik helyet szereztük meg a céljában. A szervizbe úgy indultunk el és érkeztünk meg, hogy a legjobb ötben benne voltunk, a kategóriánkban pedig 5 másodperccel maradtunk le az elsőségről. A mögöttünk lévő páros 20 másodpercre lemaradt tőlünk, a második körben támadni szerettünk volna, hogy felállhassunk a dobogó tetejére. De nem ez történt, hanem sokkal rosszabb. Etapon jártunk éppen, kifordultunk Putnokról, és minden előjel nélkül megállt a kocsink, nem indult be többé, mást nem tehettünk, hívtuk a csapatot, akik jöttek értünk a trélerrel. Azt tudjuk már, hogy mi történt, de azt nem, hogy mi okozta.
Folytatás? Ott lesztek a Zemplén Rallye-n?
Miután kiestünk Ózdon, a Zemplén Rallye teljesen felejtőssé vált a számunkra. Szeretem az őszi saras, ködös körülményeket, szívesen autóznánk Szerencsen, mert jó pályák lesznek, de a pontok tekintetében nekünk már teljesen mindegy, hogy mi történik az idei évben. Inkább megkezdjük a felkészülést 2023-ra, a Covasna Winter Rallye-ra, majd a következő esztendő Rally2-es bajnokságára.
Rallye2.hu – Salánki Gábor