Fábián Danit rengeteg újdonság vette körül a Székesfehérvár Rallye-n, hiszen a régi autója megújult, a motor ismeretlen volt, a navigátorával, Bodogán Balázzsal pedig elég frissnek nevezhető még mindig az ismeretségük. Mindezek tükrében csak a célba érkezés volt a páros legfőbb vágya, de sajnos a technika ördöge megálljt parancsolt a srácoknak, akik mégsem élték meg kudarcként a fehérvári szereplést, jól érezték magukat a gyorsaságikon, és élvezték a közös munkát. Fábián Dánielt kérdeztük.
Elég régen, konkrétan a tavalyi Baranya Kupán találkozhattunk utoljára veletek a Rallye2 Bajnokság mezőnyében. Mivel telt azóta az időtök?
Újjáépítettük az autónkat, mert 2016-ban, Komlón, alaposan összetörtük a VFTS-ünket. Azóta szinte sehol nem álltunk rajthoz. A Miskolc Rallye-n szerettünk volna részt venni, neveztünk is, de az indulás előtt egy nappal, a próba során tönkre ment a kocsiban motor. Azóta pedig azt újítottuk fel. Vagyis, ez nem teljesen igaz ebben a formában, mert az „éles” motorunk még most sem készült el, így Székesfehérváron egy hiánypótlás céljára beszerzett erőforrással álltunk rajthoz, mert már mindenképpen szerettünk volna egy jót autózni valahol.
Mik voltak a terveitek egy ekkora kihagyás után, egy gyakorlatilag új autóval, és ugye ti is újak voltatok egymásnak Balázzsal.
A tempó megtalálásán túl, vissza akartunk rázódni a versenyritmusba és össze kellett szoknunk Balázzsal, mivel hosszú távra tervezünk közösen, de Székesfehérvár előtt csupán egy sprinten ültünk egy autóban. Ám ezzel a kis gyakorlással is kitűnően tudtunk együtt dolgozni. Ezer éve nem vezettem a versenyautót, ezért a legfontosabb az volt, hogy sokat autózzunk, célba érjünk, és ha lehet, akkor valami szép eredményt csípjünk el a futam végén. A Székesfehérvár Rallye egyébként remek volt, csak sajnos a céljainkat nem tudtuk megvalósítani. A verseny – amíg mentünk – jó volt, tetszettek a gyorsasági szakaszok, a szervezés előtt le a kalappal, pörgős, pontos volt a menetrend. Kalandunk nem volt, igyekeztünk a saját tempónkban menni, valamint megtalálni a közös nevezőt a kocsiban. Tehát minden jó volt, vagyis lehetett volna. Egyedül azt sajnáltuk, hogy nem tudtunk kimenni a második körre.
Mi történt veletek?
Hengerfejes lett a motor, ezt pedig a szervizben nem tudtuk megjavítani.
A Veszprém Rallye-n ti nem lesztek ott. Komlón találkozhatunk?
A motorunk, ha minden igaz, akkor augusztus elejére készen lesz, de ha mégsem, akkor megyünk ezzel a „tartalékos” erőforrással, úgyhogy a Baranya Kupán mindenképpen szeretnénk rajthoz állni. Veszprémbe nem szerettem volna elvinni a Ladánkat, mert túlságosan új a kocsi, és túl sokat dolgoztunk rajta ahhoz, hogy az autógyilkos veszprémi murvára most rámenjünk vele. Sajnálnám. A bajnokság már elúszott a számunkra, úgyhogy kár lenne érte. Inkább az aszfaltos versenyekre koncentrálnánk, mint egy újabb felújításra. Így is nagyon hálásak vagyunk a szervizcsapatunknak és minden segítőnknek, hogy végre összeállt az autónk. Veszprémbe nézőként sem tudunk ott lenni, bár a testvérem gondolt rá hogy elutazik versenyt nézni, ám mégsem lesz belőle semmi. Majd a Baranya Kupán igyekszünk bepótolni mindazt a jót, amiből Veszprémben kimaradunk.
Rallye2.hu – Salánki Gábor