Megpróbálom, egy nem túl hosszú irományban összefoglalni a miskolci történéseinket… Erdei Zolitól érkezett a Miskolci beszámoló.
Csütörtök reggeli érkezés után, első moccintásként letéptem a kartervédőt a Ladáról, amikor legurultam a trélerről… na jól kezdődik! Laci (Baksai) felajánlotta hegesztő tudását, és a háziak – ahol laktunk- ők pedig a hegesztő trafójukat adták a cél érdekében. Laci meg is hegesztette a kartervédőmet mire visszajöttünk a pályabejárásról, amit ezúton is szeretnék megköszönni neki! A pályabejárást kicsit elmértük mármint időben, mert az öt pályát kicsit tovább tartott bejárni, mint gondoltuk, de azt azért szóvá tennénk, hogy az egész hétvége legveszélyesebb mutatványa ez volt. Ugyan is egy-két első osztályos magát top pilótának tartó egyéni tréningnek érezte a dolgokat és oda-vissza repkedtek a pályán, és háromszor csak a szerencsén múlott, hogy az útszélén nem volt tuskó vagy fa, és el tudtuk kapni a kormányt.
Pénteken mentünk még egy kört a pályákon, aztán teli gyomorral a prológra siettünk. A prológon átgurultunk, mert nekem a prológok a mumusaim, mert utána mindig szerelni kellett eddig, és ez sem volt most másképp. Elkezdett az autó hátulja iszonyatosan rázni fékezéskor, de ezt a szervizcsapat az esti, romantikus lámpafénynél megoldotta.
Szombaton „végre a verseny!” címszóval vágtunk neki a tíz gyorsasági szakasznak. Az első két gyorson nagyon nem hittem el, hogy ilyen jól fognak az új Pirelli gumijaink. Ákos folyamatosan hajtott, hogy bátrabban-bátrabban, és sikerült egyre jobban kiautóznunk a gumiban rejlő lehetőségeket. 🙂 A harmadik gyorson egyszer csak nagy csend lett hirtelen, leállt a motor, kikötés, kimászás, nyitom a reaktorteret …hm… kettő percünkbe telt mire rájöttünk, hogy az osztófej alól lecsúszott a kábel, pedig biztonsági csatlakozóval van ellátva. Hiba elhárítva, beindult, és gyerünk tovább! Az első kör után, ahogy beálltunk a szervizparkba egyszer csak letérdelt a töltésjelző óra, de a töltéslámpa nem világított. Ez kicsit feszülté tett, de a szervizzel kicseréltettem a generátort, ám a helyzet nem javult. Emiatt inkább mindent direktre kötöttem a töltésoldalon, de akkor sem történt javulás. Emiatt kikéstünk 2 percet, de sebaj, gyerünk tovább megy, ameddig megy. A második körben Ákos mondta, hogy ne törődj semmivel, menjünk olyat, amilyet csak tudunk, mert ki tudja meddig bírja az akkumulátor. És legalább élvezzük addig is! Hát így tettünk. Ez olyan jól sikerült, hogy csodával határos módon az akksi kibírta, bár nem tudom, hogy hogyan.
Az utolsó öt gyorson nagyon élvezhetően jót kocsiztunk, és ez időben is tükröződött, mert a két perc bent állást, és a húsz másodperc büntetést is sikerült ledogozni és ezzel a teljesítménnyel sikerült a megfogyatkozott kategóriánk első helyét megszerezni! Azért a versenyenkénti minimum egy lassító szétütést itt is sikerült abszolválnunk, mivel az utolsó lassítóba mondtam Ákosnak, hogy most ide jól beengedem mert egész versenyen nem volt velem megelégedve a lassítók előtti féktávokkal. De ez túl jó lett, és olyan Cigisen (Varga Zoli) a csomagtartóval érkeztünk a lassítóba, csak úgy repkedtek a teherautó gumik. Mi meg a szemben a gyorson félig a hátuljával az árokban pupilláztunk, hogy ez most túl rövid lett 🙂 🙂 :-). És persze én is ott tudtam ezt megcsinálni, ahol még szemben is kellett menni mire megtudtam fordulni. Ja! És volt még egy árokba csúszás is, de az már fent van, azt már láthattátok a Rallye2.hu-n is. 🙂 A legvégére jött még egy kis probléma, mert elnéztük a tankolást, és éppen annyi benzin maradt a kocsiban, hogy a céldobogó után már alig tudtam leparkolni, mert kifogyott az üzemanyag. 🙂 Mindent egybe foglalva, egy nagyon jó, pörgős verseny volt a Miskolc Rallye, amit nagyon élveztünk.
Ezúton szeretném megköszönni a segítséget:
Berger Ricsinek, a Schmidt Eurotrans-nak, az Evo szerviznek, az Autós-Teszt kft-nek, a szervizcsapatnak, és Apunak.