Deli László és Sztanics Márió szeme előtt egyetlen célkitűzés lebegett az Eger Rallye-n, mégpedig a céldobogó, hiszen az autójukon ott volt egy egyedi, Tóth Zsolt emlékére készült, személyesen Laciéknak tervezett és gyártott matrica, amit el kellett volna juttatniuk a verseny végén, a Dobó térre. Az Eger Rallye-ról Deli Lacival beszélgettünk.

A navigátorod, Márió az első versenyét futotta Salgótarjánban, a Rally2-ben, mégis nagyon szép eredményt sikerült elérnetek. Egerben is ez volt a cél?

A fő szempont szokás szerint a célba érkezés volt, de én mégis szerettem volna tartani a Salgó Rallye-n megszerzett pozíciónkat, vagy attól egy picit előrébb lépni. De most mégsem ez volt számunkra a legfontosabb. A Miskolc Rallye keményen rányomta a bélyegét a felkészülésünkre és a versenyünkre is.  Tóth Zsoltival nekem nagyon jó, személyes kapcsolatom volt, én is hevesi vagyok, így nem csak a versenyekről ismertük egymást. Egy közös, helyi jó barátunktól kaptam a rajt előtt egy matricát, amit ő S.O.S. megtervezett és soron kívül legyártott, kizárólag a mi autónkra. Annyit bízott rám, hogy ezt a matricát vigyem végig a versenyen, jusson el az Eger Rallye céljába, a Dobó térre. Ez végül rajtunk kívül álló okok miatt nem sikerült.

Mi volt ez az ok, és milyen volt a versenyetek?

Azzal kezdődött az Eger Rallye-nk, – ezt elég nehéz még most is megemészteni, de nyilván túl kell lépni rajta – hogy a szervizparkból úgy indultunk el a 24 kilométeres gyorsaságira, hogy összeszedünk egy szöget, pillanatokkal az indulás előtt, a szervizhelyünkön defektet kaptunk. Márió szólt, hogy induljunk, két percünk van, és ahogy leeresztettük a kocsit a bakról akkor vettük észre, hogy belement egy szög a gumiba. Kihúztuk, és megláttuk, hogy ez nem egy törött szög volt, hanem egy bő öt centis, teljesen egészséges darab. Abban a két percben át kellett variálni a kerekeket, ugyanolyan gumival pótkerekünk nem volt, ezért hátra két puhább gumit kellett felraknunk, és elől is történt változás, nem túl jó kedvvel indultunk el a nyitó szakaszra. Tudtam, hogy a puhább gumik a szakasz felééig sem fogják bírni a strapát a nagy melegben, úgyhogy igyekeztünk erre odafigyelni. Ez többnyire sikerült is, kivéve a bátori elágazásban, ahol kirántották a szőnyeget alólunk, a terelőből kifelé jövet és nekicsapódott a Ladánk hátulja a szalagkorlátnak. Szerencsére csak érintettük, de a hátulja így is kinyílt, mint egy konzerves doboz, a sérülést csodálatos, ezüstszínű ragasztószalaggal „kasztniztuk ki” ideiglenesen. Vasárnap olyan időket autóztunk, amik nekem nem igazán tetszettek. Ebben szerintem benne volt a Miskolc Rallye is, és az is, hogy nem magunk miatt éreztem fontosnak a versenyzést, hanem a Zsolti emlékére készült matrica biztonságos célba juttatására törekedtem. Az utolsó, siroki gyorsaságink etap lett, sokan nem örültek neki, zúgolódtak többen is emiatt. Megbeszéltük a helyzetet, elindultunk, hogy elguruljunk a Dobó térre, normál, közúti tempóban. De a pálya felénél mindenféle előjel nélkül gondolt egyet a motor és leállt, nem lehetett beindítani sehogy sem. Ennyi volt sajnos, nem sikerült megvalósítani a célkitűzésünket, pedig már csak egy karnyújtásnyira voltunk tőle. A verseny végén egyébként kaptunk visszajelzéseket, hogy tök jól mentünk, amit nem is értettem, mert a számok mást mutattak, de kétségtelenül jól estek a dicsérő szavak. Annak örülünk, hogy Baksai Laci barátom Erdei Zolival célba ért, ugyanis nekik adtunk egy matricát, így ők teljesítették a mi küldetésünket is.

Lehet tudni, hogy mi történt az autótokkal?

A szelephimbákkal adódott gondunk, de semmi hang nem volt, ezért elektronikai problémára gyanakodtunk legelőször.

A Vértes Rallye-ra el tudtok jönni?

A mi költségvetésünkkel, a jelenlegi helyzetben, nem kérdés, hogy kihagyjuk a Vértes Rallye-t. Amúgy is kérdőjeles volt, de ez a kérdés Egerbakta előtt pár kilométerrel végérvényesen eldőlt. Az idei évünk hátra lévő része is ettől függ most, úgyhogy a folytatásról sem szeretnék semmilyen konkrétumot mondani. Maradjunk annyiban, hogy a Szilveszter Rallye-ra szívesen elmennénk egyet autózni, december legvégén. Még az is lehet, hogy ha már úgy is alaposan bele kell néznünk a motorba, akkor valahogy összegyűjtünk egy jófajta kovácsolt főtengelyre és akkor tényleg benne lesz minden a motorban. Szóval van időnk, nyugodtan eldönthetjük, hogy merre tovább.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!