Csomós Mixi és Nagy Attila úgy döntött, hogy második szeretne lenni a Veszprém Rallye-n, de akarat ide, óvatoskodás oda, győzniük kellett, ha tetszett, ha nem, a nagy könyvben ez így megírva. A páros számára ezzel a Baranya Kupa már némileg a taktikázásról is fog szólni, hiszen jelentős előnnyel vezetik a bajnokságot, de azért figyelniük kell az üldözőkre, mert egy óvatlan pillanatban könnyen eléjük kerülhetnek az ellenfelek. A Veszprém Rallye-ról, a tenger közepéről egy hajó fedélzetéről, napozóágyon heverészve számolt be nekünk Csomós Mixi.
Székesfehérvárról hamar, és jelentős anyagi kárral indulhattatok haza. Hogyan készültetek a Veszprém Rallye-ra?
A felkészülésünk oroszlánrészét a Bakó Rallye Team végezte el, ők rakták össze és javították meg az autót, a munka érdemi része rájuk hárult. De tökéletesen és időben sikerült elvégezniük mindent, nyugodtan várhattuk a rajtot. Az esést magát szerintem sikerült hamar kiheverni, Veszprémben sem foglalkoztunk már túl sokat vele, tudjuk mi is, hogy a rallye egy olyan sport, amiben ez bármikor benne van. A pályákról nézegettük szorgalmasan a videókat, igyekeztünk minél jobban memorizálni őket, még azelőtt, mielőtt ténylegesen is megismerkedtünk volna velük. Először álltam rajthoz a Balaton partján.
A Veszprém Rallye nagyobbik része elég jól alakult a számotokra. Öt gyorsaságin keresztül minden rendben volt veletek.
A verseny első felében, – mondjuk azt, hogy a szervizig – próbáltunk úgy autózni, hogy a székesfehérvári perecelésünk utolsó nyomait is eltüntessük, újra maximálisan az autózásra tudjunk koncentrálni. Éreztük, hogy van bennünk belőle, de törekedtünk arra, hogy ne kapjunk túl sokat az ellenfelektől. Ezek a gyorsaságik aránylag jól sikerültek, de nagyon sajnáltuk, hogy Trencsényi Vincéék kiestek. Nagyon ügyesek voltak. Az ellenfeleink közül mindenki rumlizott egy kicsit, megforogtak, gondjuk volt, sajnos Ifj. Kanyik Antiék is hamar kiestek, mi pedig óvatosan, ám szinte hibátlanul végig mentünk az első körben, de tudtuk, hogy maradt bent időnk bőven. A második körre már mi is gyorsultunk egy kicsit, bátrabban nyomtuk a gázt így az ötödik gyorsaságin, önmagunkat is meglepve átvettük a vezetést a Berényi László-Pap Tamás párostól.
Jött a power stage, az utolsó gyorsasági Vigántpetenden. Mi történt ott veletek?
Megtartottuk a vezetést és megnyertük a versenyt. 🙂
No, no, no, várjunk csak! Nem volt ez ennyire biztos, amikor szinte csak a Citroenetek orra látszott ki az árokból és a gazból… 🙂
Jól van, bevallom kellett hozzá némi szerencse is. Bár a szerencsénkre eddig nem sok panaszunk lehet az idén, a székesfehérvári fiaskónkat leszámítva. A negyedik gyorsaságink végén bezsebeltünk újabb 10 másodpercet, aminek hatására elkönyveltük, hogy inkább jó lesz nekünk a biztosnak tűnő második hely, mint, hogy belemenjünk egy kockázatos csatába a győzelemért. Ezért Hegyesden, komolyabb tét nélkül autóztunk, mentünk, ahogy tudtunk, kockázat nélkül, de mégis sikerült a Laciékkal szembeni 15 másodperces hátrányunkból 3 másodpercnyi előnyt faragni, mert 18-al gyorsabbak voltunk tőlük Hegyesden. A power stage-en azt gondoltam, hogy nem lehet nagy probléma, mert kevés volt a különbség köztünk az első körben. Ez az elméletem akkor látszott megdőlni, amikor kiértünk a fényes aszfaltra, a féktávon megcsúszott az autónk és a lassítónál nem tudtunk kellően lelassítani. Ezért a gumik szétütése és az autó vagy a hűtő tönkretétele helyett inkább az árok felé vettem az irányt. De azt nem gondoltam, hogy ennyire mély. 🙂 Ám az autónk, ezt a terepjáróknak való kihívást is sikerrel abszolválta. Szerencsénkre nem borultunk fel, nem volt fatuskó vagy más egyéb tereptárgy a susnyában, álltam a gázon és vissza tudtunk vergődni az útra. Izgalmas pillanatok voltak, az hétszentség. Mondhatni, hogy az árokból ugrattunk a dobogó legfelső fokára. Még ezzel a bakival együtt is megnyertük az abszolút értékelést, a 6-os kategóriát, valamint a power stag-et is. Idén negyedjére. Óriási volt az örömünk a célban.
A Baranya Kupán akár a bajnoki címet is megszerezhetitek. Ott lesztek?
Természetesen. Úgy készülünk, hogy nagyon ésszel fogunk versenyezni, csak indokolt esetben bonyolódunk bele vérre menő csatákba. A futamgyőzelemnél fontosabb lesz számunkra, hogy ne nehezítsük meg a saját dolgunkat az év végére, ha már eddig ilyen jól sikerült a szereplésünk eddig a bajnokságban.
A komlói versenyre, ha jól látom a fotóidat már megkezdtétek a felkészülést. Hol vagytok éppen?
Egy hajó fedélzetén heverészek, egy napozóágyban, a tenger kellős közepén. Pihenünk. Aztán ha hazatérünk visszatér minden a normál kerékvágásba, megkezdjük a felkészülés érdemi részét, és megpróbálunk lassan egy kicsit a 2018-as évadra is figyelni. Szeretnénk jövőre is minél több versenyen részt venni, a mostanitól esetleg egy valamivel komolyabb technikával.
A Rallye2 Bajnokságban?
Ez az anyagi lehetőségek határozzák majd meg. A Rallye2 Bajnokság légköre nagyon tetszik, az ellenfelek szimpatikusak, jó barátokra, nívós ellenfelekre találtunk a személyükben. Csakis amiatt szeretnék tovább lépni, mert jövőre szeretnénk rajthoz állni egy külföldi, európai futamon is. Az ORB felé leginkább a versenykilométerek miatt kacsintgatunk, egyelőre nem is foglalkozunk komolyabban ezzel a dologgal, de ettől még forgatunk ilyen dolgokat a fejünkben. Egyelőre most az lényeg, hogy a Baranya Kupán tisztességgel helyt álljunk és, hogy találjak még hideg innivalót, mert félő, hogy mire én is odaérek a hűtőhöz, a többiek lerabolják a teljes készletünket. 🙂
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Köszönjük a segítséget!
A Bakó Rally Team csapatának, az LP Winner csapatának, illetve Lovász Palinak, Invu Magyarország, Tau Trade, Heda sped, Korloy inc, valamint a családnak, barátokoknak és mindenkinek, aki bármit is hozzátett a sikerünkhöz.