Bencs Zoli és Bencs Gabi számára nem volt könnyű a komlói versenyhétvége, mivel az időjárás mellett a Hondájával is nagyot küzdött a miskolci versenyzőpáros. A csaták, és a késések a verseny végére, a negyedik helyet eredményezték nekik, az 5-ös géposztályban. A kalandos mecseki hétvégéről, Bencs Zoltánnal beszélgettünk.
Az áprilisi Miskolc Rallye-n, hazai pályán mentetek utoljára, ami szinte napra pontosan egy negyed évvel a Baranya Kupa előtt volt. Sok volt a melótok?
Volt dolgunk rendesen, de az autózás terén sem tétlenkedtünk, csak a Rallye2-es futamokra nem jött ki a lépés. Két sprinten is rajthoz álltunk. Az egyik Kunmadarason volt, a másik pedig a Bükkszentkereszt-Bükkszentlászló között megrendezett MARB futam. Nem ültünk a babérjainkon, amikor csak lehetett, kihoztuk a garázsból az Hondánkat. Gyűjtöttük a kilométereket, nem szerettünk volna három hónap kihagyást követően odaállni a Baranya Kupa rajtvonalához. Közben a fékeken is próbáltunk néhány változtatást eszközölni. Az autóval egyébként semmi gond nem volt, a Rallye2-es futamokon, a részvételt a munkahelyi elfoglaltságaink nem tették lehetővé.
Mentetek is, meg nem is korábban Komlón. Milyen volt a Baranya Kupátok?
Én rettenetesen régen, konkrétan 2010-ben, még a Skoda Favoritunkkal autóztam legutóbb a Baranya Kupán, és akkor nem ezek a gyorsasági szakaszok voltak, ezért számomra minden új volt. Gabi viszont autózott a mostani gyorsaságikon, tavaly Kuncz Dezsőnek navigált, neki volt róluk elég frissnek mondható tapasztalata, de alapvetően egy teljesen ismeretlen versenyre készülődtünk. A futamon minden megtörtént velünk, ami egy rallyeversenyen számításba jöhet. Az autó, valamint az időjárás mellett mi is többször kitoltunk magunkkal. Ha egy szóval kéne jellemezni a komlói hétvégénket, akkor azt mondom, hogy kaotikus volt körülöttünk minden. A prológon nem sokkal azelőtt szakadt le az ég, hogy elrajtoltunk volna. Várakoztunk kb. 15 percet az autóban, szakadó esőben, miközben alapvetően kint hőség volt, rajtunk pedig ott virított a teljes menetfelszerelés. Szinte megfőttünk a saját levünkben.
Annak rendje s módja szerint bepárásodott minden ablak, rólunk pedig patakzott az izzadtság. Elindultunk, a tócsákba, slick gumikkal, így teljesen elspóroltuk a bemutatkozó szakaszt, gondoltam, hogy nem ott és nem akkor kell megmutatnunk, hogy milyen fából faragtak minket. A gyorsszervizben puha gumira cseréltük a középkeményeket, mert nem tudtuk, hogy milyen körülmények fogadnak majd minket az első, éles gyorsasági szakaszon. Elindultunk kifelé a szervizből, de elnéztünk egy kanyart, ami miatt három percet késtünk az időellenőrzőből, így mielőtt kiértünk volna a szervizből máris megkaparintottuk az utolsó helyet, a késés miatt kapott 30 másodperces büntetésünkkel. A gyorsaságin igyekeztünk ebből minél többet lefaragni. Szombaton reggel úgy álltunk oda a rajthoz, hogy megpróbáljuk kihozni magunkból a maximumot és „visszatekerjük az órát”. Gyorsultunk magunkhoz képest, estek is ki előlünk, ám mi is összehoztunk néhány kisebb-nagyobb hibát. Alsómocsoládon volt egy olyan pont, ahol aszfaltcsúszás és dobbantó is volt, ez sokakat megtréfált. A bátyám szólt, hogy az el tudja dobni az autót és felüt, de én nem ismertem, nem autóztam még ezen a szakaszon soha, sok lett a tempó. Ennek köszönhettük azt, hogy úgy elpattant az aszfaltról a kocsink hátulja, hogy amikor visszaestünk a talajra leszakadt a hátsó kipufogódob. Ezt elhagytuk, de megtalálták a nézők átadták egy sportbírónak, nekik köszönhetően került hozzánk vissza. Minden gondunk ellenére jó versenyünk lehetett volna a Baranya Kupa, le is dolgoztuk a 30 másodpercet, csak sajnos az utolsó körre is maradt meglepetés.
A váltóbowden megadta magát, csak a második és a negyedik fokozatot tudtuk használni a váltóban. Az az egy célunk maradt, hogy bevigyük az autót a célba. Kettesben elindultunk, meghúzattuk, aztán nagy nehezen beraktuk negyedikbe. A hosszú egyenesekben tiltáson pörgött a motor. Ez azt eredményezte, hogy miután hátsó kipufogódobunk nem volt fönt, a nagy hő és a lángok miatt megolvadt a hátsó lámpa és a lökhárító. 🙂 Ez esztétikailag érdekessé tette a Hondánk hátulját, és még le is lassított minket, visszaestünk a negyedik helyre. Ám ezzel még mindig nem volt vége a pechszériánknak. A céldobogónál Gabi, a kapkodás közepette három perccel később adta le a menetlevelet, ami tovább fél perces büntetést „hozott” a konyhánkra. De nem szomorkodtunk, mert célba értünk és pontokat tudtunk szerezni, egy másfélszeres szorzójú versenyen.
Közeleg a Salgó Rallye, ami nektek már teljesen ismerős lesz.
Nekikezdünk, és megpróbáljuk szeptember elejére tökéletesen rendbe szedni az autónkat, és szerintem kicsit alakítgatunk is rajta. Lassan egy éve már, hogy hozzánk került, mostanra kezdjük megismerni az előnyeit és a hátrányait. A begyűjtött versenykilométereknek köszönhetően kezdünk összebarátkozni vele, de még mindig orrtolós egy kicsit nekem. Próbálom a Hondánkat a saját igényeinkhez igazítani, hogy már Salgótarjánban is a lehető leggyorsabbak lehessünk vele. A pályák ismerősek lesznek, tavaly is mentünk rajtuk, de akkor a Skoda Feliciánk elég tüzes kedvében volt, és az utolsó szakaszon lángra kapott. Szerencsére a menetszél elfújta a tüzet, a szakasz céljába is eljutottunk, de a záró etapot inkább már kihagytuk. Reméljük, hogy idén nem lesz semmilyen gondunk, és eljutunk egészen a Salgó Rallye céldobogójáig.
Rallye2.hu – Salánki Gábor