Bartha Nándit és Farkas Martint szombaton reggel húzta oda Mályinkán magához egy „felmágnesezett szalagkorlát”, de ők nem adták fel, a csapatukkal vasárnapra rendbe szedték a 206-osukat és a DVTK stadionnál ünnepelhették meg a Diósgyőr Rallye, majd este otthon a 2023-as szezon végét. Bartha Nándorral beszélgettünk.

Győrben a P13-as géposztály harmadik helyén értetek célba, Diósgyőrben, teljesen hazai pályán várhattátok a folytatást. A főhadiszállásotok alig két kilométerre volt a verseny központjától, ami nem is tudtátok, hogy milyen jó dolog. Mik voltak a terveitek az évzáró futamra?

Szerintem nagy butaság lenne most azt mondanom, hogy semmi különöst nem vártunk, csak a biztos célba érkezés volt a célunk, mert ez nem igaz. Jól akartunk szerepelni. A pályákat ismerem, mentem már rajtuk minden irányban sokszor, de ennek ellenére nem vettük félvállról a dolgokat, készültünk ugyanúgy, mintha idegenben kellett volna helytállnunk. Valószínűleg ennek a hazai verseny jelentette izgalomnak ittuk meg végül a levét.

@rallye2.hu

Bartha Nándor-Farkas Martin Diósgyőr Rallye 2023 Rallye2 Gy1 Mályinka-Garadna Rally rallye rallycar rally rallyecar rallying rali

♬ eredeti hang – Rallye2.hu/ORB2.hu – Rallye2.hu/ORB2.hu

Mi volt a poharatokban?

Nem volt finom, ne is gondold. 🙂 Szombaton reggel, miután elrajtoltunk Mályinkán nagyon keménynek éreztem a Peugeot-unk beállításait, pattogott alattunk a kocsi össze-vissza, megbeszéltem magammal, hogy ha leértünk a gyorsaságiról, akkor változtatunk, puhítunk valamennyit rajta. A cél előtt körülbelül négy kanyarral volt egy job22. Amikor ráértem, akkor visszasétáltam és megnéztem, hogy ott negyedik fokozatban kellett volna elfordulnunk, ehelyett ötödikben, padlógázon próbáltam meg bevenni. Volt az aszfalton egy nem bukkanó, hanem csak egy kis hupli, ami megdobta a kocsi hátulját és mivel eléggé jobbra volt fordítva a kormány, az autó fara kitört balra. A fizikával nem lehet játszani, ez most is beigazolódott. Ennél a tempónál már nincs olyan, hogy majd én megfogom. A szalagkorlát sietett a „segítségünkre” az fogta meg a kocsit. Szerencsére egyikünk sem sérült meg, azonnal kiugrottunk, kézbe az OK tábla, futottam fel a következő versenyző elé, a kötelező protokollt letudtuk. Ezután ki akartam tenni az elakadásjelző háromszöget, de az autót is el akartam tenni az útból, hogy ne álljon keresztbe.

Fotó: Bartha Nándor

A motor a legnagyobb meglepetésemre beindult. Martint összeszedtem, behajítottam és egyes, valamint kettes fokozatban lecsorogtunk a szervizparkig, majd onnan a műhelyig. Közben a fiúknak szóltam telefonon, hogy addig rohanjanak szombaton az autósboltokba, amíg azok nyitva vannak, így mire leértünk ők összeszedtek mindent, kezdődhetett a legózás. Azt sem akartam hinni, hogy lett mindenünk az autóhoz és azt sem, hogy a srácok annyira ügyesek voltak, hogy vasárnapra vissza tudtunk állni szuperrallyeval a mezőnybe. Cserélhető, javítható alkatrészek sérültek, mindenkinek köszönöm, aki segített a javításban. A fiúk ezúttal jobban teljesítettek, mint mi, ezúttal ők voltak a sztárok a porondon. Köszönjük nekik! Ha kaptunk volna kupákat, azokat biztos nekik adjuk. Nem bántuk meg, hogy folytattuk és nem adtuk fel a Diósgyőr Rallye-t, mert Mályinkán azonnal revansot vettünk, megbosszultuk a hibánkat. Bükkszentkereszten – ahhoz képest, hogy az autó trabantos volt, befelé dőlt a jobb hátsó kerék – elég jót tudtunk autózni, de ez volt a minimum, amit magamtól elvártam. Vasárnap aránylag sikerült megfelelnünk az elvárásainknak.

Ha azt az aprócska puszit elfelejtjük, amit szombaton kaptatok a szalagkorláttól, akkor is azt érzed, hogy megfeleltetek az elvárásaitoknak?

Szerintem igen. Átgurultunk a céldobogón, jókat autóztunk, semmi gond nem volt a kocsival. Vasárnap, Mályinkán még bennem volt kicsit az esés, de a következő gyorsaságin már egyáltalán nem. Szükség is volt arra, hogy visszaüljünk azonnal és menjünk. Mi soha nem adjuk fel.

Mi lett az év végén a helyezésetek?

A P13-as kategória bronzérme. Ennek a súlyát már a pálinkáspoharam is érzi, volt dolga bőven vasárnap este, miután hazaértünk. Alaposan megünnepeltük a 2023-as évünket, megszenvedtünk, megdolgoztunk érte a csapattal és az is fontos, hogy végre Martin is el fog jutni egy év végi díjátadó ünnepségre. Ő még soha nem volt.

Utána hogyan tovább?

Kezdem az előttével. Lesz még egy előfutásunk nem is soká a Sajókaza-Felsőnyárád sprinten. 2024-ben mindenképpen megyünk tovább, az autó javítása folyamatban van, szükségünk lesz új ülésekre, új tűzoltópalackra és egyebekre is, de rajta vagyunk az ügyön, készülünk. Ha lesznek versenyek jövőre, akkor mi is ott leszünk.

Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!