Endrődi Lászlónak és Mezőfi Ádámnak a Rábaringen volt a Győr Rallye csúcs és mélypontja egyaránt. Endrődi Lászlóval beszélgettünk.
Nagyon régen nem értetek célba, ez megtörtént végre a Mecsek Rallye-n, ennek nagyon örültetek, és ezek után érkeztetek meg az újabb futamra, Győrbe. Milyen tervekkel futottatok neki a hétvégének, mit vártatok az év harmadik Rallye2-es versenyétől?
Nagyon örültünk, hogy a Mecsek Rallye-n megtört egy elég hosszú pechszériánk, így Győrben is szerettünk volna végig menni, meg egy jót autózni, lehetőleg hibák, illetve problémák nélkül. Ez csak részben sikerült. A Rábaringet, azt szeretem, Tényőn is mentünk már, nagyrészt ismerős volt a környezet.
A felvételeken látszott, hogy nagyon élted a Rábaringet, de milyen volt ehhez képest a Tényő-Ravazd és milyen volt az egész versenyetek, mi történt veletek?
Igen, célba értünk, de nem egészen úgy, ahogy szerettük volna. Az első, pénteki, belvárosi gyorsasági szakaszt, azt alaposan elrontottam. Volt egy bal6, amiről azt gondoltam, hogy úgy lesz kialakítva, mint a korábbi években, és külső híven kell elfordulni. A pályabejáráskor ez nem volt kitáblázva, emiatt nem tudtuk, és úgy tekertem a kormányt, hogy a megszokottaknak megfelelően nagy hívben elkanyarodok. De elrontottam a kanyart, ezért megálltunk, lefulladt az autó, 22 másodpercet otthagytunk. Amikor nagy nehezen beindult, akkor idegből elkezdtem neki nyomni. Elkezdtük a nagyobb körforgalmat, addigra bemelegedtek a hátsó gumik, az elsők viszont hidegek maradtak, emiatt a kocsi tolta az elejét, a kijáratnál pedig felugrattunk egy padkára, de azért sem vettem el, nyomtam tovább, aztán mentünk végig. Így kezdtük el 22 másodperc hátránnyal a futamot. A Tényő-Ravazd szakaszon féltem a kihordásoktól, tartottam tőle már az elején is, hogy milyen lesz a pálya. Szombaton reggel Békési Ricsiék beestek a második szakaszon, jobbulást kívánunk nekik, reméljük, hogy már jobban vannak, ezután etap lett a szakasz, odáig tudtunk élesben menni, ahol beestek. A Rábaring ezek után egész jól sikerült, váratlanul jó időt mentünk. A második körben, Tényőn még nagyobb figyelmet fordítottunk a “zizire”, a sárra, óvatosra vettük a figurát, hiszen addigra kétszer is lement előttünk az ORB/ORC, valamint a Historic Bajnokság mezőnye, méginkább nem tudtam, hogy mire számíthatok, ezért csak egy megfontoltat mentünk rajta. Másodjára a Rábaring, érzésem szerintem türhetően sikerült, megint jó volt. Az utolsó körben már Ravazd felől mentünk Tényőre, először mentünk rajta lefelé, eddig csak felfelé volt tapasztalatunk. Az előttünk lévő pároshoz képest elég nagy hátrányban voltunk, a mögöttünk lévő előtt sokkal vezettünk igazából sokat nem tudtunk volna a pozíciónkon javítani, inkább ekkor sem reckíroztam, legurultunk a saját tempónkban, aztán mentünk a Power Stage-re, az utolsó Rábaringre. Na ekkor kezdődött a kalamajkák sora. Útközben a váltó nem vette a sebességeket rendesen, ez eléggé megzavart. Az önindítónk is tönkrement, megint be kellett tologatni a kocsit, inkább sehol sem állítottuk le. A Rábaringen elrajtoltunk, majd a belső laposon volt egy ugrató, ez a hátulját feldobta a kocsinak. Utána volt legalább 400 méter egyenes, és jött egy lassító, de a táv közepénél, kb. 300 méternél, már ötödikből, hatodikba akartam váltani, ám nem vette be a sebességet. Kétszer-háromszor próbálkoztam áthúzni, akkor nagy nehezen sikerült betenni, lehetett még 200 méter a lassítóig. Padlón nyomtam a gázt, és közben szerintem azon járt az agyam, hogy miért nem tudtam rendesen váltani, és ezért nem koncentráltam száz százalékig a lassítóra. Nagyjából 40 méterrel előtte eszméltem és próbáltam fékezni, de padlógázról, 40 méteren lehetetlen lelassulni. Kockásra fékeztem a gumit, és olyan buta voltam, hogy a szalagok alatt átfért volna a kocsi, simán átmehetünk volna, ha felengedtem volna a féket. De nem így tettem, pedig kevesebb időveszteséggel megússzuk, mehetünk volna tovább némi büntetéssel. De nem. Megálltam, nem is tudtam mit akarok, talán tolatni, de lefulladt a motor, ám nem volt önindító, Ádámnak ki kellett szállni, betolta az autót, egyedül, mert nem volt a környéken senki. Annyira kockásra fékeztem a gumit, hogy úgy ugrált alattunk az autó, mintha valami tégla lett volna rákötve a kerékre. Egy egyenes szakaszon emiatt megint félreálltunk, megnéztük, hogy nincs e defektünk, de semmi baj nem volt. Több mint két percet ott hagytunk a Rábaringen, és ezzel vesztettük el az összetettben a negyedik helyünket, ami még a lassító átvágásért kapott büntetéssel együtt is meglehetett volna. Akartam egy jót menni még a Rábaringen, de nagyot vesztettünk rajta. Az összetettben hetedikek, a P12-ben és a Lada Kupában a hatodikok lettünk.
Folytatás?
Mennénk a Zemplén Rallye-n, de addig sok dolgunk lesz a műhelyben. A váltót meg kell javítani, meg a gátlóból is folyik az olaj, önindítót kell cserélni, tehát novemberig kicsit rendbe kell szedni a kocsit. Szerintem nem lesz gond, minden a helyére kerül és aztán megyünk, és ott leszünk az évzárón.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor