Berta Józsi az idei évre Deák Henit „igazolta le” maga mellé a Lada VFTS-ébe, és a közös munkájuk eredményesen kezdődött, rögtön kupákat szereztek a 2018-as év abszolút bajnokát adó, P13-as géposztályban. De Józsi mégsem elégedett, még jobb szereplést várt önmaguktól Egerben. Már azt is tudja, hogy min múlt a sikerük, látja, hogy hol vesztegették el a másodperceket, a mátrai pályákon. Ezen szeretnének változtatni Miskolcon, ahol nem lesz könnyű a dolguk, mert a pilóta számára most még teljesen vadidegenek a borsodi pályák. Berta Józseffel beszélgettünk.
Milyen tervekkel álltatok oda Egerben a rajtvonalhoz?
Tudom, hogy az idei évtől kezdve nem értékelik a P13-as autókat a Rallye2 Bajnokság abszolút értékelésében, de az időeredményeink alapján szerettünk volna bekerülni a legjobb tíz Rallye2-es páros közé, legalább elméletben. Reméltük, hogy sikerül odaérnünk, a géposztályban pedig egy serleget szerettünk volna begyűjteni. Csak az utóbbi sikerült, de ehhez szerencsére, vagyis a kategóriatársak szerencsétlenségére is szükség volt, többen kiestek előlünk. Bosszús voltam a verseny végén, és most, hogy erről beszélünk ismét bosszús lettem. Nem tudtunk úgy szerepelni Egerben, ahogy elképzeltem a rajt előtt, ettől több kell, én úgy gondolom.
Miben találtad meg a hiba okát? Milyen volt az egri versenyetek?
A probléma talán onnan gyökerezett, hogy a téli felkészülésünk egyenlő volt a nullával. Nem indultunk el a Szilveszter Rallye-n, vagy a Mikuláson, nem teszteltünk, semmilyen formában nem ültem a versenyautóban több, mint egy fél éve. Emiatt hatalmas hátrányban voltunk még azokkal szemben is, akik csak pár kilométert tudtak tesztelni a rajt előtt. A Salgó Rallye már hét hónapja volt, újak voltak a gumik, a váltó, és Deák Henivel is először ültünk együtt a versenyautóban. Nagyon ügyes navigátor, igazi profi, de minden új volt körülöttem. Ezek összessége eredményezhette azt, hogy az összetettben csak a tizenhatodik helyet sikerült volna megszereznünk, ha értékelnek.
A kategóriánkban meglett az ezüstérem, de én többet vártam ettől. A váltónk már az első körben kidobálta a sebességet, főleg a negyediket és az ötödiket. Ezen sok időt elvesztettünk, és az áttétel is túlságosan rövidnek bizonyult. Az egyenesekben leforgott a motor, aztán csak utaztunk tiltáson, végsebességen. Mindezek ellenére a célban, a barátaink győztesként ünnepeltek minket, hatalmas pezsgőfürdőben volt részünk a Dobó téren.
Miskolcon összejöhet a több, jobb, és szebb eredmény. Ott lesztek a versenyen?
Megyünk, természetesen elindulunk, és bizakodunk, hogy valamilyen csoda folytán hátha beférkőzünk majd a legjobb tíz közé. Összeszedettebben tudunk majd menni, hiszen már megismertük nagyjából a gumit, a váltót, és Henivel is kezdünk összecsiszolódni a versenyautóban. Reméljük, hogy az egritől jobb lesz a helyzet. Szükség is lesz rá, mert a pályákat egyáltalán nem ismerem. Mályinkán például még az életben nem jártam. Sátán valamikor, egy másik verzióban már autóztam, így emlékeim vannak a környékről, de nagyon régi ismeretek már ezek. A sajómercsei változatát még nem próbáltam Sátának, de nincs mese most ezt is ki kell próbálnunk. 🙂
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Köszönjük a segítséget:
TBT Motorsport, Kurali Bálint, Profitline Kft, Egnogert Kft,Schoen+Sandt Hungary Kft, www.kutfurok.hu, Sport Lobster line Kft, PSZA Motorsport.