Tim Gabi és Timár Tomi a várakozásoknak megfelelően, óriási lendülettel és szép eredményekkel érkezett meg 2018 tavaszán a Rallye2 Bajnokságba, de a páros számára a szombathelyi nagy ugrató óriási és kijózanító taslit adott. Ezt Gabiék köszönték szépen, és megértettek, ám nem gondolták, hogy a móresre tanítás egészen a Nyíregyháza Rallye-ig eltart. Szerencsére, az év végére, a Zemplénben, Veszprémben és Mogyoródon is kijutott a fiúknak az önbizalom növelő sikerekből, így érthető, hogy megújult erővel, és nagyon motiváltan várják már a 2019-es Rallye2-es Bajnokság közelgő rajtját. Tim Gáborral beszélgettünk.
Tavaly mutatkoztatok be a Rallye2-ben, ráadásul egy igazi, ízig-vérig rallye-ra született kocsival, de nem a 2018-as volt az első rallye-s évetek. Mit vártatok 2018-tól?
2017-ben teljesítettük az első rallye-s szezonunkat Tomival, a Magyar Amatőr Rallye Bajnokság mezőnyében, amire egyáltalán nem szeretem az amatőr szót használni, csak nem tudok mást mondani, mert ez a hivatalos neve a sorozatnak. De nem amatőr társaság alkotja, az hétszentség. Éppen ezért lepett meg minket, hogy a Nissan-unkkal, amit otthon tákoltunk össze magunknak, – és valószínűleg a 2017-es mezőny legolcsóbb autója volt – sikerült az országos értékelés harmadik helyén zárnunk, a legelső, rallye-ban eltöltött évünket. 2018-ra Farkas Kálmán csapatába, a JG-2 Racing Team-be igazoltunk, és beülhettünk a gyári építésű Opel Adam R2-be, ami egy nagy ugrás volt nekünk. Köszönet ezért! Meg kellett az Opel-el ismerkednünk, de a Rallye2 is több, új kihívással állított szembe minket. A MARB-os versenyeken például nem kellett etapútvonalakat teljesítenünk, de ez csak a jéghegy csúcsa volt, sok más egyébbel is meg kellett ismerkednünk ahhoz, hogy beilleszkedjünk a Rallye2 vérkeringésébe. Szerettünk volna az új, ütőképes kocsinkkal az élmezőnyben autózni, és az év végén, az abszolút értékelés, dobogós helyezéseiért csatázni. De titkon bíztunk abban, hogy akár a bajnoki címért is harcba szállhatunk. Egy ideig volt erre reális esélyünk, de az álmainkat hamar el kellett engednünk.
Elég kalandosra sikerült az elmúlt esztendő nektek. Sikerek és buktatók egyaránt voltak benne. Hogyan emlékszel vissza 2018-ra?
Jól indult az esztendő, Egerben és Miskolcon azonnal jöttek az eredmények, Szombathelyre már úgy érkeztünk meg, hogy a mi kocsink oldalát díszítette a 201-es rajtszám. A kezdeti sikereket látva talán egy kicsit túllőttünk a célon, abban a tekintetben, hogy a kelleténél nagyobb önbizalommal álltunk oda életünk első murvás futamának, az Iseum Rallye-nak a rajtjához. A Rallye katlanban elvétettem a nagy ugratót, az Opelünk orral csapódott a talajnak, csúnyán megsérült a kocsink, amit a szervizcsapat másnapra ugyan össze tudott rakni, de így is kiestünk és egy elég hosszú pechszéria vette kezdetét ezzel a balul elsült ugratással. A landoláskor olyan sérülések keletkeztek az autónkon, amiket nem láthattunk azonnal, de a versenyeken folyamatosan kijöttek, minden fordulóban akadt valamilyen problémánk, amit erre vezethettünk vissza. Székesfehérváron és Salgótarjánban kiestünk, ám ahol célba értünk ott is kerültek bőven gondjaink. Az évünk legjobb futama mindenképpen a Miskolc Rallye volt, hiszen a végén abszolút és kategória győztesként gurultunk át a szikszói céldobogón. Rendkívül izgalmas futam volt, a hátrányunkból kovácsoltuk az előnyünket, az utolsó gyorsaságin megszereztük az aranyérmet.
Eger is jó volt, a bemutatkozó futamunkon majdnem sikerült szakaszt is nyernünk, közel voltunk az élmezőnyhöz, 5,3 másodperccel maradtunk le az első helyről, harmadikak lettünk, és külön örültünk a power stage-n szerzett egy pontunknak. Az évadzáró Nyíregyháza Rallye-n őrületes száguldást rendeztünk a ködben. Szombaton reggel sajnos eltört egy tőcsavar, ami miatt késtünk, és megbüntettek minket. Az abszolút utolsó helyről kezdtük meg a felzárkózást, és az összetett értékelés negyedik helyén zártuk a futamot. Ha nincs a büntetés, akkor nyerhettünk volna. A történtektől függetlenítve magunkat azt mondom, hogy a szombathelyi versenyünk is jó lehetett volna, mert éreztük a pályákat, amelyekre eljutottunk azok tetszettek is. Csak sajnos a saját hibánk miatt kiestünk. Elég sok mindent „köszönhettünk” a nagy ugratásnak, de a legfájóbb pont mégiscsak Salgó Rallye-n, a hazai pályán történt kiesésünk volt, mert ott már a második gyorsasági, első harmadában fel kellett adnunk a küzdelmet. Akkor a bikaerős első lengőkar dobta be a törölközőt.
Nagyon sok barátunk, szurkolónk várt minket a gyorsaságik mellett, mi pedig rengeteget készültünk, sok pontot szerezhettünk volna. Egyértelműen a szezon legnagyobb csalódása volt a szeptemberi, nógrádi futam. Ha célba érünk akár még bronzérmet is átvehettünk volna a szakág díjátadó gálaestjén. Az év végén, az abszolút értékelésben az ötödikek, a 6-os géposztályban pedig a harmadikak lettünk, ami ennyi küzdelem után szerintem nem rossz eredmény. Idén törekszünk majd valami még jobbra.
A madarak azt csivitelik, hogy az idén 2019-re nem sok minden változik körülöttetek.
Azt is csiripelhetnék, hogy gyakorlatilag semmi sem változik a házunk táján. Marad a csapatunk, marad az autónk, és marad a jobb1-ben Timár Tomi is a navigátorom. A feladatunk az lesz 2019-ben, hogy a 2018-ban vétett hibáinkat kiküszöböljük, hogy az első perctől az utolsóig csakis a versenyzéssel tudjunk foglalkozni. A szakaszokra minél koncentráltabban szeretnénk megérkezni, és a tempónkon is szeretnénk javítani, mert szerintem – az elmúlt évünk tapasztalatai alapján – azon is lehet még egy keveset csiszolni. Tavaly még ismeretlen volt a Rallye2, tanulnunk kellett magát a rallye-t is. Természetesen sok mindent elsajátítottunk az elmúlt esztendőben, ezekre idén már nem kell annyira „ráfeszülnünk”, így azt reméljük, hogy a megszerzett tapasztalatokkal már gördülékenyebbek lesznek az idei futamaink. A felszabaduló energiáinkat, figyelmünket szeretnénk az autó pontosabb beállításainak, valamint a vezetéstechnikának szentelni. Úgy hallottuk, hogy az R2-es autóknak ez lesz az utolsó éve a Rallye2 Bajnokságban, ezért szeretnénk méltó módon lezárni a R2-es, Rallye2-es korszakot ezzel az autóval. A felkészülést megkezdtük, mentálisan és fizikálisan is. Én már járok futni, hogy a rajtra tökéletes kondiban legyek. Idén már második évesek leszünk, így a tavalyi bizonyítványunktól szebbet szeretnénk az év végén felmutatni, mindenképpen a legjobb eredményekért szeretnénk 2019-ben harcba szállni.
Rallye2.hu – Salánki Gábor