Autózás egy R5-ös Skodával, pancsolás a Balatonban, kategória és Lada kupa győzelem. Mi kellhet még egy jó hétvégéhez? Szerintünk semmi, de szerencsére Bodogán Feri is így látja ezt a kérdést, hiszen maximálisan elégedetten tértek haza Molnár Tomival együtt Veszprémből, miután szinte minden összejött nekik a futamon. Hogy mi nem? Arról és a sikerekről Bodogán Feri beszélt nekünk.
Mi volt a tervetek, hogyan készültetek a Veszprém Rallye-ra?
Ahogyan az adminisztratív átvételen is beszéltük, a tisztes helytállás és a célba érkezés volt az elsődleges célunk Veszprémben, majd ezután, hogy a kategóriánkban is előkelő pozícióban zárhassuk a versenyt. Ez tökéletesen sikerült. Csütörtökön teszteltünk, Vizelli Karcsiék meghívtak a tesztjükre, ahol háromszor autóztunk a kb. négy kilométeres pályán. A harmadik nekifutásra viszont megállt az autónk. Egy gyújtáshoz tartozó vezeték elégett, evégett pedig véget ért a teszt számunkra. Ezért elmentünk a Balatonhoz fürödni.
Végül is, az is egy megoldás a problémákra. 🙂 De nem rohantál te annyira ahhoz a Balatonhoz, volt attól sokkal de sokkal jobb dolgod is… 🙂
Naná! Beülhettem egy kicsit Karesz mellé, az R5-ös Skoda Fabia-ba, ami szenzációs, felemelő érzés volt. Nagyon örültem a lehetőségnek, tetszett az autó, Azon a hat kilométeren én nem igazán navigáltam, csak ültem és az elsőtől, az utolsó centiméterig fülig ért a szám. Folyamatosan vigyorogtam és libabőrös voltam. Ez az autó teljesen más világ, megszokható lenne, mi is meg tudnánk barátkozni vele, szívesen kipróbálnám, hogy milyen vezetni egy ilyen autót. De ez a számunkra nem reális jelenleg. Így megkerestük a Ladánk hibáját, láttuk, hogy csak otthon tudjuk orvosolni, nem tákoltuk, hanem inkább beleültünk a Balcsiba.
Milyen volt a versenyetek egy ilyen élménycunami után?
Csapatszinten az eddigi legjobb felkészülésen vagyunk túl a Veszprém Rallye kapcsán, mivel eljutottunk arra a szintre, hogy a szombati gépátvétel után a szervizes barátainknak – akiknek a szponzorokkal együtt nagyon köszönjük a segítséget – bőven volt szabadidejük, a Balaton pedig közel volt, így adta magát a lehetőség és…
Megint megfürödtek.
Így van. 🙂 Mi ekkor már nem tartottunk velük, mert inkább pályát írtunk a porban, de a csapat többi tagja a vízben keresett menedéket a forróság elől. Ez elég jó hangulatot biztosított az egész hétvégének. Három szakaszon, háromszor mehettünk, amivel hamar végeztünk, de maximálisan figyeltünk a pályák pontos feldolgozására. Videóztunk is, a saját és más versenyzők felvételeit is kielemeztük, hogy a tavalyi hibáinkat kijavíthassuk. Úgy taktikáztunk, hogy hátha esik majd az eső, ezért puha gumikkal is készültünk, de erre végül nem lett (volna) szükség. Verőfényes napsütés és tomboló kánikula várt ránk vasárnap. Kislődön elkövettünk egy hibát. Vagyis én követtem el. Próbáltam az egyik íven tempósan menni, de lecsúsztunk róla és egy bokorba „betolattunk”. Komoly következménye nem volt az esetnek, de a jobb első futóművet megütötte valami, elment az összetartás, de ezt a szervizben orvosoltuk. Inkább az elvesztegetett idő zavart. Nem nyertük meg az első szakaszt a P12-ben, csak harmadikak lettünk. Hegyesden bele adtunk apait-anyait, de némi bizonytalanságot éreztem a futómű felől. Emiatt gyorsan, ám fokozott óvatossággal vezettem, nem akartuk megismételni az első gyorsaságin átélt esésünket. A szervizben némileg elgumiztuk magunkat. Az első tengelyre kétféle gumi került fel. Három azonos, jobb elöl pedig egy puha keverékű abroncs volt fent az autón. A négyes gyorsaságit ezzel együtt is próbáltuk alaposan meghúzni, ami mindaddig működött, amíg az erdőben nem kaptunk egy bal hátsó defektet. Ez lassított rajtunk, de nem lett rossz az időnk. A végén már szinte semmire se volt jó a defektes gumink, még egy bokorba is bekukkantottunk miatta a kocsink elejével. Etapon kereket cseréltünk, így immár elmondhattuk, hogy VB-sen gumiztunk. Jobb elöl és bal hátul puha, míg a másik két helyen közepes keménységű gumik voltak fent. 🙂 Húzott is a kocsi jobbra, balra, teljesen kiszámíthatatlan volt a Ladánk a féktávokon. Vagyis annyiból kiszámítható volt, hogy nem lehettünk biztosak benne, hogy mi következik, de általában balra húzott és jobbra kellett ellen tartani. Vigántpetenden már nagyon szenvedtünk emiatt, csak stabilan célba akartunk érni. Ez olyan jól sikerült, hogy kétszer is majdnem elestünk. Egy lassítót elvittünk, hozzáértünk balról, ami megdobott minket, majd 200 méter múlva egy erős jobb4-ben majdnem kiestünk a kanyarból, sokat gépészkedtem a stabilitás visszaszerzéséért. Nem igazán jött össze a helyes gumiválasztás. 🙂 De célba értünk és megszereztük a P12-es géposztályban a kategóriagyőzelmet, aminek rettenetesen örültünk. Baksai Laciékkal harcoltunk nagyot, de megforoghattak, vagy hibáztak, netán az autóval volt gondjuk az utolsó gyorsaságin, nem tudjuk, de így a Lada kupa győzelme is hozzánk került. Minden szép és minden jó volt, csak hiányoztak a versenyzőtársak, ahhoz, hogy még nagyobb lehessen a harc.
Következik a BK? Nem a Barátok köztre, hanem a Baranya Kupára gondoltam.
Így van, jön a Baranya Kupa, Komlón töltjük augusztus első hétvégéjét, ez már biztos. Ezután készülünk a hazai pályákra, a Budapest Rallye-ra, amit remélünk, hogy a Pilisben fognak megrendezni. Akkor igazán hazai lenne a számunkra. Igaz még soha nem versenyeztünk a Pilisben, de garantáltan színvonalas csatákkal zárulhatna a Rallye2 Bajnokság 2017. évi sorozata, ha ott lennének a gyorsasági szakaszok. Nagyon bízunk abban, hogy Vizelli Karcsi barátunk a Baranya Kupára visszatér közénk, mert Komlón nem lesz ott az ORB mezőnye – éles versenyben – szeretnénk vele is csatázni egy jót. Aztán, ha minden jól megy, Budapest után még a Mecsek Rallye-ra is szeretnénk eljutni, és az ORB-ben kipróbálni magunkat, napi licenccel. De most a lényeg a Baranya Kupa, és ha lehet, akkor onnan is nagyon szívesen hazahoznánk a Veszprémihez hasonlóan szép és nagy trófeákat.
Rallye2.hu – Salánki Gábor