Repülőrajtot vett év elején Tim Gabi és Timár Tamás, az opeles fiúk két futam után vezették is a Rallye2 Bajnokság abszolút értékelését, de Szombathelyen nagyot fordult a kocka, azóta szinte csak technikai hiba követ műszaki problémát, így nem sok örömre volt oka a JG2-Racing Team párosának. Gabival minden verseny után kielemeztük az aktuális helyzetet, de ezúttal a csapatvezető, Farkas Kálmán véleményére voltunk kíváncsiak, hogy miként látja a „vezérlőből” az idei esztendőt, no és persze egyúttal kifaggattuk a csapat év végi terveiről is. Farkas Kálmánnal beszélgettünk.
Meseszerűen kezdődött az évetek, hiszen az egri abszolút harmadik hely után Miskolcon, győzni tudtatok, de Szombathely, azaz május óta mégsem jön ki a lépés a számotokra. Két kivételtől eltekintve mindig bedobta a törölközőt az autó. Veszprémben és Komlón célba értetek, de ott sem unatkozott a szerviz. Sikerült megfejtenetek ennek a váratlan pechszériának az okát?
Elég sokat rágódtam, számítgattam a történéseket, illetve a fizikai tényezőket. Amiket sejtettünk azok lassan, de biztosan beigazolódtak. De ne siessünk, kezdjük az elején! Az Eger, majd a Miskolc Rallye is egy gyárilag gyenge motorral lett teljesítve. Ehhez képest tisztességesen helytálltak Gabiék. Ennek alapján már lehetett értékelni a fiúk teljesítményét, ügyességét, miközben az „Adamka” pont 28 lóerővel és 30 Newtonméterrel volt gyengébb, mint a többi R2-es versenyautó, a kategóriánkban. Jó adag tehetség, és tudás kellett, ahhoz, hogy a fiúk karcmentesen hozzák a fantasztikus eredményeket. Sőt! A borsodi abszolút első helyünk az valóban önmagáért beszélt. Küzdőképességből, kitartásból jelesre vizsgáztak a srácok, én pedig pont azt szeretem csapatvezetőként, ha soha nem adja fel a versenyzőm, erre remek példa volt a Miskolc Rallye-nk. Ennyi volt a meseszerű kezdés, ami után következett a kevésbé diadalmas folytatás. Jött a szombathelyi futam, ami a párosunk pályafutásának az első murvás megmérettetése volt.
Elmondhatom, hogy a pedagógiai, tanító módszeremmel azt elértük, hogy a murvától, a szokatlantól és az ismeretlentől való félelem elmúljon a srácokban, a pályákon el merték vállalni a sodrós részeket is. A félelem helyére az élvezet költözött. A murva nagyon más, mint a pályaautózás. Gabi és Tomi a teszten remekül meg is tanulta ezt a leckét. Gondoltam, az abszolút első háromban az Iseum Rallye-n is benne lehetünk, nem éreztem elbizakodottnak a célkitűzést. Ahogy ültem Tim Gabi mellett, a tréningeken totál benne volt a pakliban a dobogós pozíció megszerzése. Ezt arra a tapasztalatomra alapoztam, hogy sok rutinos versenyző mellett ültem már, Vizin Laci bácsitól kezdve, Hodula Misiig, és a négyszeres Rallye2-es bajnok, Berényi Laciig. Meg is lehetett volna a terv. De sajnos nem hívtam fel eléggé hangsúlyosan a Söptei úti pálya dupla ugratójának a veszélyeire, a versenyzőim figyelmét. Az R5-ös autók is megtisztelik, a hírhedt huplikat, és a Tim-Timár duó is jól megoldotta a feladatot az első körben. Második nekifutásra viszont túl nagy lett a lendület, azt hitték a fiúk, hogy az Opel egy tank, és mindenen átmegy. Sajnos nem, és ez nem csak a szombathelyi versenyünk végét jelentette, hanem egyben a pechszériánk kezdetét is. Később apránként derült ki minden alkatrészről, hogy részben károsodott, ezeknek lett az áldozata nagyrészt az idei évünk. Elsőre még nem látszott, hogy szinte minden cserés lesz, a tűzfaltól előrefelé. Motor, futómű, bölcső, féltengelyek, és még sorolhatnám. Másfelől nem volt annyi pénzünk, hogy mindezt egyszerre kidobjuk, és új alkatrészeket tegyünk az „ugratókáros” korábbiak helyére. Mindig azt cseréltük, ami éppen tönkrement, de most már mindenből új került az Opelbe. Erősen remélem. 🙂
Salgótarján előtt is így gondoltátok, hiszen szinte robbantott ábrát csináltatok a fél autóból. Gabiék hazai versenye viszont minden várakozásotokat alulmúlta, hiszen szerettetek volna Nógrádban visszatérni az élmezőnybe. Ehhez képest 7 kilométert autóztatok összesen. 🙁
Salgótarjánra még mindig maradt egy-két olyan alkatrész, amely nem lett kicserélve. Ezek közé tartozott a bikaerős lengőkar is, ami a híres strapabírósága ellenére mégis megadta magát. A törésképen tökéletesen meglátszik, hogy az Iseum Rallye utáni versenyeken egyre nagyobb mértékű lett a berepedése. Mentségemre mondom, hogy az Opel Motorsport nem akarta elhinni, hogy valóban ez az alkatrész szett kell nekünk. Még nekik sem kellett ilyet sohasem cserélniük, nem is volt a polcukon cserés lengőkar szett. Tanulság: hatalmas pofont kapott ez is, de három versenyt még ezután is kibírt, – köztük a brutális Veszprém Rallye-t – ám a végtelenségig ezeket sem lehet nyúzni, egy idő után, ha megsérült előbb-utóbb el is törik. Ennyi történt Cereden. Ezt leszámítva minden rendben volt az autóval a Salgó Rallye-n. Megtapasztaltuk, hogy totálisan jó lett a motor is.
A munkák, javítások eredményességéről egy ekkora pechszéria – reméljük – után célszerű lenne megbizonyosodni. A Nyíregyháza Rallye-ig teszteltek e, esetleg egy MARB futam belefér e az időtökbe? Mivel telik a két hónapos szünetetek? Csapatvezetőként mit vársz az év utolsó versenytől?
Nekünk eddig nem volt időnk elutazni egy kis pihenésre, így nyaralni voltunk a tizedik hónapban. A háromhetenkénti versenyek között nem tudtuk megoldani, sűrű volt a programunk. Természetesen szeretnénk tesztelni valahol az évad utolsó versenye előtt, ez valószínű egy zárt pályás teszt lesz. Ezen felül némi motorerő finomítás is benne lehet a pakliban, egy fékpadon, illetve pár eddig ismeretlen beállítással is próbálkozni akarunk a futóművön. A Nyíregyháza Rallye számunkra igazából, egy tét nélküli futam lesz. A legfőbb célként azt tűzzük ki, hogy megmutassuk mindenkinek, hogy jövőre számítani és figyelni kell ránk a Rallye2 Bajnokság mezőnyében. A csapat idén alaposan kiismerhette az autót, Gabi és Tomi pedig lassanként megszerezi a kellő rutint, ami a sikeres Rallye2-es szerepléshez szükségeltetik.
Nem engedjük, hogy egy ugrató elvegye az kedvünket és az egész évünket. Ígérem, okosan fogunk menni a Zemplénben, ugyanakkor jó csatákat szeretnénk vívni a többiekkel. Akárhogy is végzünk, nekünk az abszolút helyezésünk már marad a mostani, nem lesz változás. A kategóriában azért törekszünk majd arra, hogy megtartsuk a bronzérmünket. Mi fejben már a 2019-re gyúrunk, úgyhogy ehhez lesz tökéletes tréning és főpróba a Nyíregyháza Rallye. Ugyanakkor mindenkinek gratulálni szeretnék, akivel az év folyamán versenyben voltunk, okosan csinálták. Persze nem lennénk akkor sem szomorúak, ha a miskolci eredményünket sikerülne megismételni novemberben, ebben pedig biztosan segít majd nekünk, hogy fesztelenül versenyezhetünk, miközben másoknak pozícióért kell majd küzdenie. Azt meg majd meglátjuk, hogy mit akar Nyíregyházán az „Adamka”, de igyekszünk majd vele gyorsan közös nevezőre jutni. Üdvözletem mindenkinek, és gyertek el minél többen, szurkolni! Találkozzunk Nyíregyházán!
Rallye2.hu – Salánki Gábor